Káosz övezi az országos telekkönyvezést – a romániai birtokok kevesebb mint harminc százalékát táblázták be eddig

Lázba hozta a falvakat a Hivatalos Közlönyben három évvel ezelőtt, 2015 májusában megjelent országos kataszteri és telekkönyvezési program. A legtöbb lap szalagcímben hozta a hírt, hogy az új program keretében ingyenes lesz a kül- és a belterületek telekkönyvezése, ami óriási terhet vesz le a gazdák válláról.

A program a 2015–2023-as, nyolcéves időszakra írta elő az ország mintegy negyvenmillió, építmény nélküli, illetve építménnyel rendelkező birtokának az ingatlan-nyilvántartásba vételét.

Az erdélyi földtulajdonosoknak kellett leghamarabb csalódniuk, mert kiderült, hogy a földmérést és az új nyilvántartásba vételt a Kárpátokon túl, Dél-Romániában, illetve Moldvában kezdik el. A három éve tartó, államilag finanszírozott programból Erdélyben eddig keveset tapasztaltak, jó esetben megyénként két-három településen kezdődött el a földmérés.

Az Országos Kataszteri Hivatal (ANCPI) honlapján fellelhető adatok szerint a beépített vagy beépítetlen földterületek 29 százalékát, azaz 11, 6 millió birtokot telekeltek eddig. Sztranyiczki Szilárd jogász és földmérő szakember, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója – aki húsz évet dolgozott a Kolozs megyei kataszteri hivatalban – úgy véli, ez az országos adat eléggé vitatható, legalábbis ha az erdélyi tapasztalatokból indulunk ki. Közölte, a programból még hátralevő öt év alatt lehetetlen ezt a hatalmas munkát elvégezni, főleg olyan körülmények között, amikor nagyon rapszodikusan és kiszámíthatatlanul halad a topográfiai munka.

– magyarázta kérdésünkre Sztranyiczki Szilárd.

Egy-egy település határát, az összes birtokot egységesen kell újramérni, de ez eddig még egyetlen erdélyi településen sem sikerült teljes mértékben. A szakember szerint a méréseket leginkább az hátráltatja, hogy a helyszínre érkező topográfusoknak nincs megfelelő tapasztalata, sokan nem végeznek alapos munkát, vagy kizárólag a meglévő és vitatható pontosságú térképekre alapoznak. A régi térképek ma már nem érvényesek, mert a földtörvény értelmében sok tulajdonos nem az eredeti helyén kapta vissza földterületeit, új kimutatás, új térképek pedig a rendszerváltás utáni földosztás óta nem igazán készültek.

Az egyetemi oktató szerint minden tulajdonos jelenlétében kell feltérképezni az egész határt, hogy pontosak legyenek a birtokviszonyok. „Ha nem így történik, akkor sok munka árán is káosszal végződik a kataszteri nyilvántartás, és újra kell kezdeni, amíg ki nem alakul egy pontos kép” – magyarázza a kolozsvári szakember.

Vannak persze jobban és rosszabbul álló települések. Amelyik helyi önkormányzatban hozzáértő emberek végezték a restituciós munkát, a földterületek birtokba adását, ott ma könnyebb a földmérő szakemberek munkája. „Sok függ a polgármester személyétől. Ahol a település vezetője prioritásnak tekinti ezt a feladatot, ott lényegesen jobban állnak, de sajnos nem ez a jellemző” – fogalmaz Sztranyiczki, aki azt is kiemeli, hogy ha az erre elkülönített állami támogatást megpályázzák, és topográfiai munkával foglalkozó, komoly céggel szerződnek a polgármesteri hivatalok, akkor behozható a lemaradás.

Kiss Júlia kolozsvári jogász a telekkönyvezés jogi helyzetéről lapunknak elmondta, nem is a telekelés a legnagyobb gond, hanem az ezt megelőző jogi helyzet tisztázása.

– magyarázta a földügyekben jártas ügyvéd.
Ha a családban egyetértés van a leszármazottak között, viszonylag könnyen, egy-két hónap alatt is megoldható közjegyzőn keresztül az örökösödési eljárás, illetve a területek telekkönyvezése. Gond van a hiányzó bizonyító papírok vagy az örökösök közötti nézeteltérés esetén, ami csak bírósági úton orvosolható, és ez sokkal időigényesebb és költségesebb.

Egy-egy földterület telekkönyvezése nem olcsó mulatság, akár több ezer lejbe is kerülhet, ami városoktól távolabb eső településeken meghaladja az adott mezőgazdasági terület piaci értékét. Ma jórészt csak azok tábláznak külteki parcellákat, akiknek ez elengedhetetlen pályázatok benyújtásához, vagy el akarják adni. A jogász szerint fontos lenne, hogy az idős emberek még életükben végigjárják ezt a procedúrát, mert sok esetben megtörtént már, hogy az unokák az egykori földdarab helyét sem tudják megmutatni, ha pedig valaki önkényesen elfoglalta, akkor hosszú pereskedések árán lehet csak visszaszerezni.

A különböző európai uniós és hazai pályázatok kiírásánál a kuratóriumok esetenként  könnyítésekkel segítettek azon, hogy a tulajdonos ne csak telekkönyvvel, hanem más papírokkal is igazolni tudja a földterület feletti tulajdonjogát. Ez azonban csak átmeneti periódus volt, a jogász szerint

előbb-utóbb mindenhol a telekkönyvi kivonat lesz a  tulajdonosi jogot bizonyító egyetlen okirat.

A 2015-ben megjelent kataszteri és telekkönyvezési program jogszabálya megszigorította a földek adásvételét is. A törvény többek között kimondja, hogy minden eladásra szánt földterületet előbb a polgármesteri hivatalban kell meghirdetni – 30 napos határidőn belül a szomszédoknak, illetve a helyi lakosoknak elővételi joga van –, és ha a  helyiek közül senki nem érdeklődik a birtok iránt, azután lehet hivatalosan eladni. Ez az előírás a korábban megkötött zsebszerződések által gazdát cserélt földekre is érvényes. De nemcsak ez a kitétel nehezíti a hivatalos átírást.

A jogszabály azt is előírja, hogy elsőként a régi tulajdonosra kell telekelni az adott területet, és ezt követően kerülhet át közjegyző által láttamozott adásvételi szerződéssel az új tulajdonosra.

Mindez a zsebszerződések végét jelentette. 2015 előtt az ilyen tranzakciókat viszonylag könnyen el lehetett ismertetni bírósági úton, ma már nehéz és költséges, esetenként pedig lehetetlen. A volt tulajdonos nem költ arra, hogy a már eladott földjét telekkönyvezze, és ha az ügy semmiképpen nem oldható meg, vissza kellene fizetnie az egykori vételárat. Mindez bírósági perrel és hatalmas költségekkel érhet véget.