Hubertus Ruël holland közgazdász a Krónikának a nagyvállalatok kettős mércéjéről, etikátlan magaviseletéről

 Hosszú évek tapasztalatai alapján kimondható, hogy az olyan közösségi platformok, mint a Facebook és a Twitter, befolyásolni tudják a választások kimenetelét egyes országokban – vélekedik dr. Hubertus Ruël. A holland teológus, közgazdász Kolozsváron adott interjút lapunknak a multinacionális vállalatok és a politika viszonyáról, az élelmiszer-forgalmazó nagyvállalatok által alkalmazott kettős mércéről, társadalmi aktivizmusról és a vállalatok etikai felelősségéről.

A Mathias Corvinus Collegiumon – így a kincses városban is – oktató professzor felhívta a figyelmet, hogy miközben a múlt század hatvanas éveiben még alig működött néhány, napjainkban több mint 100 ezer multinacionális cég – köztük az Amazon, Google, Apple – van jelen az életünkben. Hubertus Ruël szerint a nyugati társadalmakban egymástól nagyon eltérő viszonyrendszer alakult ki a multinacionális vállalatok és a politika között, az Egyesült Államokban olykor a társaságok „uralkodnak”, és nincs szabály arra, hogy ne támogathatnának politikai pártokat, kampányokat és ezzel a lehetőséggel gyakran élnek is. Hollandiában vagy Németországban ez aligha történhet meg, ettől eltekintve Európában a multiknak másféle, közvetett módon lehet befolyásuk a politikára.

Az egyetemi oktató a Volkswagen autógyártót említi példaként, amely a 2020-as labdarúgó-Európa-bajnokságon szivárványszínű reklámokat használt. Ez véleménye szerint olyan vállalati politikai tevékenység, amely túl messzire ment.

A professzor elmondta: noha nem akar olyan világban élni, ahol valaki szabályozni kezdi, egy cég felszólalhat-e valaki ellen, vagy sem, szerinte ez társadalmi és politikai szempontból érzékeny kérdés, és etikátlannak tartja, hogy a Volkswagen az egyik oldalt választva kihasználja ezt a helyzetet.

„Elmondhatjuk, hogy Nyugat-Európa megengedte a vállalatoknak, hogy túl messzire menjenek. Ha az LMBT-közösség (leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek – szerk. megj.) tagja lennék, meg lennék sértődve, amiért valaki marketingcélokra használ” – mutatott rá a szakember.

A professzor teljességgel etikátlannak tartja, hogy a multinacionális cégek kettős mércét alkalmaznak, és a Közép- és Kelet-Európában forgalmazott termékek minősége rosszabb, mint ugyanazon áruké a nyugat-európai országokban. Hubertus Ruël szerint ezek a vállalatok nem a közös jót szolgálják, ezért annak érdekében, hogy egyértelműbb normákat állítsanak fel az élelmiszer-forgalmazás terén, az államok szabályozhatják ezt, azonban ez a folyamat időigényes.

„Nem vagyok személy szerint nagy támogatója az aktivizmusnak, de szükség lehet rá, főleg, ha az emberek egészségéről van szó. Az elmúlt évtizedekben számos példa volt rá, hogy a társadalom akár egy nonprofit szervezet buzdítására bojkottált cégeket” – fogalmazott a szakértő.

Hozzátette, szerinte eredményre vezethet, ha a különböző termékek minősége kapcsán a társadalom felszólal, ha pedig nem, akkor az államnak szabályoznia kell a kérdést.

Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy sokszor fogyasztóként is kettős mércét alkalmazunk. Ennek és a vállalati diplomáciának nagyszerű példája a Volkswagen körül 2015-ben kirobbant dízelbotrány, melynek során a cég meghamisította a károsanyag-kibocsátásra vonatkozó adatait. A botrányba azonban a vállalat, meglepő módon, nem bukott bele. Ennek oka valószínűleg az, hogy nagyon régóta van a piacon, sokat jelent a fogyasztók és az egész társadalom számára a „népautó”. Miközben más cégeket, amelyek nem ekkorák és nem ivódtak bele a köztudatba, egy ilyen botrány biztos csődbe vitt volna. „Még mindig folynak a perek a Volkswagen ellen, de a fogyasztók is kettős mércét alkalmaznak, hiszen ennek ellenére is megveszik a Volkswagen-termékeket. Mert nagyon erős márka, a német megbízhatóság jelképe” – húzta alá a közgazdász.

Hubertus Ruël úgy véli, mivel sokkal erősebb napjainkban a társadalmi tudatosság, az üzleti diplomáciának is sokkal többnek kell lennie egyszerű kommunikációnál, marketingnél. A vállalatoknak bizonyítaniuk kell, hogy tiszták a szándékaik.

Ennek kapcsán az Amazont hozta fel példaként, amely a különböző rangsorok szerint éveken keresztül az egyik legjobb munkahelynek számított a világon az ott dolgozók értékelése szerint. Azonban számos dolgozói vallomás révén lehullt a lepel, és fény derült arra: valójában túlhajszoltak és kizsákmányoltak az alkalmazottak.

Ugyancsak jelentős imázsprobléma merült fel a Facebook kapcsán is, amely ellen számos vád felmerült már, hogy az óriáscég illetékeseinek tettei nincsenek szinkronban az általuk kommunikált értékekkel és vállalásokkal. Nemrég egy volt Facebook-alkalmazott, Frances Haugen feltárta: a közösségi hálózat saját üzleti érdekeit tartja szem előtt az álhírek és a gyűlölködő tartalmak elleni küzdelemmel szemben, amely szembemegy a cég korábbi vállalásaival. Ennek nyomán megváltoztatták a cégcsoport nevét.

„Hosszú évek tapasztalatai alapján kimondható, hogy az olyan közösségi platformok, mint a Facebook és a Twitter, befolyásolni tudják a választások kimenetelét egyes országokban. Ráadásul ez nem mindig zajlik etikus eszközökkel. Mint ahogy a koronavírus-világjárvány terjedésének megfékezését is nagyban lassítják a vírustagadó, illetve oltásellenes fake news-ok” – hívta fel a figyelmet a holland professzor, aki szerint rajtunk, a társadalmon múlik, hagyjuk-e magunkat irányítani a nagyvállalatok által.

Emlékeztetett, hogy a közösségi média népszerűsége fellendülésének idején a legtöbb országban külön platformok léteztek, a Facebook azonban megjelenése után nem sokkal betört az Egyesült Államokon kívüli piacokra, és hamar világuralomra tört, kiszorítva a helyi platformokat.

A szakértő szerint nem jártunk jobban azzal, hogy a Facebookot választottuk, mert most az adataink egy amerikai cég kezében vannak, amelyik eladja a hirdetőknek, és nem nyújt többet, mint az előtte működő közösségi médiaplatformok.

„Úgy gondolom, ezt nem kellene hagynunk. Szabályozásra van szükség, vagy meg kell változtatnunk egy kicsit az eddigi játékszabályokat. Például úgy, hogy ha egy vállalat túl nagy, az váljon szét kisebb egységekre. Nem szabad azt hinnünk, hogy a Facebook mindent becsületesen csinált. Ő valójában meg próbálja akadályozni a többi céget abban, hogy belépjenek a piacra, például úgy, hogy megvásárolja azokat” – állapította meg lapunknak Hubertus Ruël.