Gazdaoktatástól a mezőgazdasági hitelekig, számos szolgáltatást nyújt erdélyi farmereknek az illyefalvi LAM Alapítvány

Az erdélyi gazdaképzésben úttörő munkát vállaló illyefalvi LAM Alapítvány 1992-es bejegyzése óta Háromszéken, de Erdély más vidékein is a mezőgazdasági termelés fontos támasza lett. A gyökerek a rendszerváltás utáni hónapokra nyúlnak vissza. „Segélyszállítmányok százai érkeztek az országba, így Háromszékre is. Az emberek először örömmel fogadták, hiszen szükségük is volt rá, később azonban jelentkeztek a függőség jelei. Főként vidéken hagyták a mezei munkát, a háztáji teendőket és szaladtak a szállítmányokhoz: egyféle természetes, alanyi jogon kijáró ajándékot láttak benne. Ennek veszélyét felismerve, az akkori illyefalvi református lelkész – ma az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke –, Kató Béla határozott lépésre szánta el magát” – idézi fel az indulás körülményeit a LAM Alapítvány igazgatója, Klárik Attila.

Az illyefalvi lelkész már a Ceauşescu-rendszerben baráti kapcsolatot ápolt svájci lelkészekkel, 1990-ben pedig a HEKS (Protestáns Egyházak Segélyszervezete) képviselői – Franz Schüle, Jörg Wyder, valamint Leo Meyer – meglátogatták Illyefalvát. Ekkor fogalmazódott meg a svájci látlelet, hogy

a kialakuló új birtokviszonyok olyan kihívás elé állítják a gazdákat, amelyet szakmai tudás, tapasztalat és tőke nélkül sem rövid, sem hosszú távon nem tudnak megoldani.

A nyugat-európai vendégek és a helyi szakemberek azt javasolták Kató Bélának, hogy a legfontosabb teendő a gazdaképzés elindítása. Amíg az ehhez szükséges alapítványi háttér helyben megvalósult, a HEKS felvállalta, hogy mintegy 25-30 fiatal gazda elméleti és gyakorlati képzését biztosítja Svájcban.

A LAM Alapítvány 1992-es bejegyzése megteremtette azokat az intézményes feltételeket, amelyek lehetőséget nyújtottak egy hosszú távú felnőttképzési, szaktanácsadási és hitelezési program kidolgozásához. Klárik Attila szerint a gazdaképzés és a hitelezés szerves része lett az alapítvány régiófejlesztési programjának.

1992 és 1995 között a gazdák elméleti képzése a LAM Alapítványnál, a gyakorlati képzés pedig Svájcban történt.

„Ezt az időszakot igazi hőskornak nevezhetjük, hisz az akkori vízumköteles időszakban a jelentkezők egyszerre tehettek szert szakmai, gyakorlati tudásra, külföldi tapasztalatra és anyagi forrásra irányított, ellenőrzött körülmények között” – meséli az alapítvány igazgatója. Akkoriban hatalmas túljelentkezés volt, így az alapítvány munkatársainak vizsgarendszert kellett kidolgozniuk, hogy a megadott keretekhez mérten tudják kiválasztani a megfelelő számú hallgatót. A fordulópontot az 1995-ös esztendő hozta el, amikor felépült a LAM Alapítványnak a minőségi gyakorlati képzés feltételeit biztosító tangazdasága. A nagy sikernek örvendő svájci tanulmányutakat nem szüntették meg, hanem átalakították a felnőttoktatást: a két éves gazdaképzés részeként a második évben 4-6 hónapos svájci gyakorlaton vehettek részt a hallgatók.

1997-ben indult be az egy éves időtartamú, és többmodulos gazdasszonyképzés: sütés-főzés, szabás-varrás, szövés, téli és tavaszi díszek készítése.

A következő években is folyamatos fejlesztések segítették a sikertörténetté váló háromszéki gazdaképzést. 2000-ben létesült a mezőgépészeti oktatást szolgáló tanműhely, míg 2003-ban az alapítvány partnerségi kapcsolatot kötött a Bajor Parasztszövetséggel. Ezzel megvalósulhatott a lányok gyakorlati képzése agroturisztikai panziókban, a fiúké pedig különböző profilú gazdaságokban Németországban is.

A „hőskorban” államilag akkreditált oklevelet nem tudtak nyújtani a tanfolyamot elvégzők számára, de Klárik szerint a gazdák akkor is olyan szintű szaktudást kaptak, amelyik versenyképes a mai, 360 órás, szakminisztériumi szinten is elismert felnőttképzéssel. A LAM Alapítvány gazdaképzésében a mérföldkő 2004. volt, amikor Romániában az elsők között akkreditáltattak három felnőttképzési programot szakképzett növénytermesztő, agroturisztikai dolgozó és állattenyésztő foglalkozásokban.

Az illyefalvi alapítványnál jelenleg 8 akkreditált szakképesítési tanfolyam és több tematikus képzési csomag áll az érdeklődők rendelkezésére.

„Az elmúlt 27 esztendőben közel 11 000 résztevőnek nyújtottunk valamilyen képzési szolgáltatást”– fogalmaz a LAM Alapítvány vezetője. A háromszéki felnőttoktatás napjainkra annyiban változott, hogy az uniós csatlakozás és a határok megnyitása után a rövid távú célok kitűzése a jellemző. Az igazgató szerint ezen a területen a többség, aki külföldre indul, nem tanulni, hanem pénzt keresni megy. Mivel Nyugat-Európa is komoly munkaerőhiánnyal küszködik, a mezőgazdaságban bárki el tud helyezkedni. „Az, hogy a mi elképzelésünkben a tudás közép- és hosszú távú kamatoztatása, esetleg egy új vállalkozás beindítása szerepel elsősorban, és nem az új gépkocsira vagy a házjavításra szánt összeg megkeresése, már nem annyira vonzó perspektíva” – magyarázza Klárik Attila.

Az illyefalvi alapítvány munkájában fontos területet jelent a pályázatírás, amivel elég sok gazda megkeresi munkatársaikat. Az igazgató szerint a gazdák elsősorban a Vidéki Beruházások Kifizetési Ügynökségének (AFIR) pályázataira támaszkodhattak, de most is van néhány tengelyen lehívható összeg az új ciklus meghirdetéséig.

– magyarázza a szakember.

A 2014-2020-as ciklusra előirányzott 9,363 milliárd euró uniós pályázatok jelentős részét még mindig nem sikerült lehívni Romániában. Ugyanakkor jelentős támogatási alapot jelentettek a magyarországi Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által meghirdetett pályázatok, de újabban a Pro Economica Alapítvány vidékfejlesztési programja is.

Klárik Attila szerint az uniós pályázatoknak kétszer örül az ember: amikor elnyeri a támogatást, illetve amikor sikerül lezárnia. Eddig már számtalan projektet bonyolítottak sikerrel, így

arra biztatja a gazdákat, hogy ne féljenek az EU-s finanszírozási lehetőségektől.

„Nemrég zártunk le egy társulási pályázatot, amely révén egy közvetlen (tej-)termelői láncot hoztunk létre a tejet szolgáltató gazdától a feldolgozón át egy agroturisztikai panzión, vagy helyi értékesítési pontokon keresztül a vásárló asztaláig. Bőrünkön érezzük a rendszer bürokratikus és nehézkes működését, de azt is el kell mondanom, hogy az uniós pályázati összegek nélkül sokkal nehezebb és időigényesebb lenne mindennemű fejlesztés. Itt hatalmas összegekről van szó, amelyeket erkölcsi kötelességünk lehívni a rendszer nehézkessége ellenére is” – összegzi tapasztalatait a háromszéki szakember, aki arról is beszél, hogy

a pályázható alsó határ rendszerint 15 ezer euró. Kisebb összegért nem érdemes vállalni a bürokrácia labirintusát.

Az utóbbi időszakban az illyefalvi szervezet egyre inkább mikrohitelei miatt vált népszerűvé. Bordás Attila, a LAM Mikrohitel Rt. aligazgatója szerint az különbözteti meg a 2005-ben létrejött hitelezésüket a banki szektortól, hogy másként viszonyulnak az ügyfélhez. „Mi nem egy konkrét hitelt/terméket értékesítünk, hanem azt szeretnénk megtudni, hogy az ügyfélnek mire van valójában szüksége. Ilyen értelemben számunkra a bizalom a legfontosabb tényező: ha ezt sikerül felépíteni, minden más – például a hitel futamideje, a garancia-struktúra és a törlesztési mód is – egyéni igények szerint alakítható” – összegzi módszerüket Bordás Attila.

A háromszéki szakemberrel az agrárhitelezés iránti igényről is beszéltünk. Úgy véli, a hitelfelvételi hajlandóság régiónként változó. Például Székelyföldön sokkal megfontoltabban, időben mérve lassabban dönt egy gazda egy hitel mellett, mint mondjuk a Partiumban. A szakember szerint ennek okai részben a kulturális különbségek, részben az aktuális gazdasági helyzet is. „Például a Brassó vagy a Szatmár megyei gazdák – akik a földrajzi adottságot kihasználva évszázadok óta nem csak termeltek, hanem kereskedtek is termékeikkel – sokkal inkább hajlandóak a gazdaság hitel általi, gyorsabb bővítésére, mint mondjuk az Erdély szívében tevékenykedő mezőgazdászok” – magyarázza Bordás Attila.

Hitelt felvenni ugyanakkor nem kockázatmentes, és ezt a LAM Alapítvány szakemberei is tudják, akik egy olyan belső, kockázatelemző és kezelő rendszert dolgoztak ki, amely a 2008-as válságban is kiállta a próbát.

Míg a bankrendszer 20% fölötti, krónikus késésben levő hitelállománnyal küszködött, a LAM Mikrohitel Rt. esetében ez a mutató soha nem haladta meg a 3,5%-ot.

Bordás arról is beszél, hogy míg egy bank ridegen, távolságtartóan, kizárólag pappírra nyomtatott információk alapján dönt, alapítványuk munkatársai felkeresik a gazdát, a vállalkozót, megismerik a munkakörnyezetét, elbeszélgetnek vele. „Az adott szó értéke számunkra nagyon fontos. Csak mint érdekességet említem, hogy azoknak az ügyfeleinknek, akik pontosan betartják a vállalt kötelezettségeket, minden év végén, az általunk megtermelt profit tíz százalékát – természetesen az egyéni hozzájárulással arányosan – visszaadjuk” – fogalmaz a mikrohitelezési szakember.