– idézte a pénzügyminiszter nyilatkozatát a News.ro hírügynökség.

Vîlceanu szerint

„El kellene gondolkodni egy plafonértéken, ameddig egészségbiztosítást kell fizetni, mivel ez nem úgy működik, mint a nyugdíjbiztosítás, amit ha befizetsz, visszakapod nyugdíjas korodban” – fejtette ki a tárcavezető.

Meglátása szerint ugyanakkor fokozatosan csökkenteni kellene a munkabér adóterheit. Erről szóló javaslatát ugyanabba az intézkedéscsomagba foglalná bele, amellyel az IT-szektorban és az építőiparban tevékenykedő vállalatok adókedvezményeit tervezik megszüntetni. „Azt szeretném, ha csomagban vitatnánk meg ezt a két intézkedést, a kivételek eltörlését és a munkabérek adóterheinek fokozatos csökkentését.

– szögezte le Dan Vîlceanu.

Cîțu előbb a nyugdíjjárulékot csökkentené

Nem határolódott el minisztere kijelentéseitől Florin Cîțu ügyvivő kormányfő sem, aki hétfőn a témát firtató újságírói kérdésre leszögezte, kabinetje célja, hogy csökkentse az alkalmazottak által fizetett költségvetési hozzájárulás mértékét. Mint mondta, erre több variáns is létezik. „Én arra gondoltam, hogy csökkentsük a nyugdíjjárulékot 2024-ig. Ez a verzió létezett 2017-ig, ma bizonyos kategóriák esetében plafon van.

Azt akarjuk, hogy mindenki, aki fizetést kap Romániában, kevesebb hozzájárulást fizessen” – fogalmazott az ügyvivő miniszterelnök. Jelezte egyúttal, olyan intézkedéseket készülnek foganatosítani, amelyek nem hatnak negatívan a költségvetési hiányra. „Idén jobbak a bevételek, kisebb a nyugdíjpénztár deficitje, nő a gazdaság, ma felfele módosított számadatok érkeztek, tehát vannak dolgok, amelyeket megtehetünk. Nem hatunk negatívan a költségvetési deficitre” – szögezte le Cîțu.

Átfogó adóreformra van szükség

„Az igazság középen van” – kommentálta Lorenzovici László egészségügyi elemző, amikor hétfőn az egészségbiztosítási hozzájárulás kapcsán meglebegtetett módosításokról kérdeztük. A szakember úgy gondolja, az ügyvivő pénzügyminiszter felvetése jogos, de nem lehet ezen a szinten megrekedni, hiszen Romániában az egész adórendszer – és ennek részeként az egészségbiztosítási rendszer is – átalakításra szorul.

– szögezte le az orvos és közgazdász végzettségű szakember.

Rámutatott, vannak olyan európai országok, ahol meghatározzák a határt, hogy mekkora összegig kell egészségbiztosítást fizetni, de ezekben az országokban progresszív adózási rendszer van érvényben, és azokat, akik a határértéknél magasabb jövedelmet kapnak, kötelezik arra, hogy magán-egészségbiztosítást kössenek. „Ez hasonlóképpen működik, mint a romániai nyugdíjbiztosítási rendszer, melynek van első és második pillére, és mindkettő kötelező.

A társadalmi méltányosság kérdésével foglalkozni kell, ám átfogó adóügyi reformra lenne szükség, támogatni kellene a magán kiegészítő biztosítások elterjedését, ami úgy valósulhat meg, hogy a nagyobb jövedelmet megvalósítók részesülnek ugyan kedvezményben, mert nem kell a teljes összeg után egészségbiztosítást fizetniük, de kötelezik őket arra, hogy magánbiztosítást kössenek” – fogalmazott a szakértő. Véleménye szerint ez azért is előnyös lehet, mert a sokrétű finanszírozás leveszi a terhet az állami rendszerről. Példaként említette, hogy Németországban egy bizonyos összeg felett eldönthetik a biztosítottak, hogy teljesen kiszállnak az állami rendszerből.

Az igaz, hogy a kórházi ellátás ugyanaz, függetlenül attól, hogy ki mennyit fizetett be az egészségbiztosítási alapba, de például a támogatott gyógyszereknél kimutatható a különbség. Ha a gyógyszer csak bizonyos mértékben támogatott, a jobban keresők nagyobb önrészt tudnak kifizetni, több, drágább orvosságot váltanak ki, ezzel nagyobb szeletet kapnak az egészségbiztosítási alapból” – részletezte az orvos-közgazdász. Ezt ahhoz hasonlította, hogy a tehetősebb embereknek van gépkocsijuk, több pénzük van üzemanyagra, tehát többet veszik igénybe az utakat, viszont útépítésre, karbantartásra azoknak az adólejeit is költik, akiknek nincs gépkocsijuk, vagy ritkán használják azt.

„Ha a miniszter megközelítését lecsupaszítjuk, a szegényebbeknek kevesebbet kellene jövedelemarányosan adózniuk, mert kevesebb közszolgáltatást vesznek igénybe” – mondta Lorenzovici László, aki szerint ezeket a felvetéseket rendezné a progresszív adózás. „Romániában jelenleg éppen a jól keresők részesülnek adókedvezményben, például a számítástechnikai ágazatban vagy az építőiparban. Az ágazati támogatás elhibázott koncepció és méltánytalan, másrészt lehetőséget teremt az adóelkerülésre, hiszen elég átírni a munkaszerződésben a foglalkoztatási területet, hogy ezekkel élni lehessen” – fogalmazta meg a szakértő. Meglátása szerint

„A szubvenció kerülendő és káros, mert a gazdagok minden esetben többet kapnak belőle, eltorzítja a piacot. A bukarestiek nem fektetnek hangsúlyt az energiatakarékosságra, nem szigetelik a lakásaikat, nem cserélik a nyílászárókat, mert úgyis kapnak támogatást a hőenergiára” – részletezte az elemző.  

Úgy gondolja, ezekből a megközelítésekből „van értelme a kis és nagy jövedelműek megadóztatása közötti különbségekről, méltányos és méltánytalan rendszerekről beszélni egy szociális beállítottságú országban, mint Románia”.

Módosítani kellene a kedvezményrendszereket

Lorenzovici László kérdésünkre úgy vélekedett, a teljes kedvezményrendszert módosítani kellene. „Romániában például Magyarországhoz képest túl könnyen meg lehet szerezni az egészségbiztosított státust, ha valaki külföldön dolgozik feketén, hazajön, befizet egy elenyésző összeget, és máris joga van az egészségügyi szolgáltatáshoz. Az sincs rendben, hogy egy populista döntéssel eltörölték, hogy a nyugdíjasok egészségbiztosítást fizessenek, így az sem fizeti, aki hatalmas különleges nyugdíjat kap” – fejtette ki a szakértő, aki szerint az átlagnyugdíj összege felett a nyugdíjasoknak járulékot kellene fizetniük, mert nem helytálló az érv, hogy negyven évig adóztak, ezért most részesülhetnek a szolgáltatásokban.

„Ez a nyugdíj esetében alkalmazható, az egészségügyben viszont nem, mert folyamatosan változik a technológia, növekszik az ellátás költsége. A negyven évvel ezelőtti befizetés arra a szintű ellátásra volt elég.

Komoly reformra, átfogó, hatékony digitalizálásra van szükség, mert ezen a téren van ugyan elmozdulás, de lassú, hepehupás, és elmarad a valós igényektől” – összegzett Lorenzovici László.