A gazdák szervezetlensége a fő gond: a szövetkezés fontosságát hangsúlyozzák a Pro Agricultura Transilvaniae díj kitüntetettjei

Harmadik alkalommal osztotta ki idén a harmincegy éves múltra visszatekintő Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) Maros megyei szervezete a Pro Agricultura Transilvaniae díjait a szovátai gazdanap keretében.

A 2018-ban alapított mezőgazdasági díj egyedüli Erdélyben az agrárágazat különböző területein dolgozó szakemberek és gazdák kiemelkedő tevékenységének elismerésére.

Fazakas Miklós, az RMGE Maros elnöke a Krónikának elmondta: az évente kiosztásra kerülő 10 díj odaítéléséről a szervezet elnöksége dönt. A kitüntetettek között nem csak Maros megyeiek vannak, hanem Erdély más részeiből, sőt az anyaországból is díjaznak agrárszakembereket. „A díj odaítélésének fő szempontja, hogy a kitüntetést olyan személy kapja, aki az elmúlt évtizedek során segítette a helyi gazdaközösségek munkáját, a sikeres magyar nyelvű szakoktatást, illetve a más gazdaszervezetekkel történő együttműködést” – nyilatkozta lapunknak Fazakas Miklós agrárvállalkozó, a Maros megyei gazdaegyesület elnöke.

A kitüntetettek között szerepel Maros megye legismertebb gazdakörének, a héderfájainak az elnöke, Bancsi András gazdálkodó is, aki nyolc évvel ezelőtt szervezte meg a közös tejfelvásárlást és értékesítést. Igaz, a kezdeti 350 tejelő szarvasmarhából mára csak 100 maradt a gazdakör állattartó gazdáinak tulajdonában, de a közös tejértékesítés nélkül teljesen felszámolódott volna a helyi tehéntartás, ahogyan ez a legtöbb erdélyi faluban megtörtént.

– fogalmazott a Krónikának Bancsi András marosszéki gazdálkodó. A gazdaköri elnök szerint a helyi összefogással biztosított tejbegyűjtés és értékesítés minden faluközösség számára jó megoldás lenne, mégis kevesen vállalják.

Amikor a szarvasmarhatartók egyesületének legutóbbi erdélyi fórumán, Brassóban beszámolt gazdaköri tevékenységükről, a román gazdaegyesületek vezetői is követendő példaként ajánlották a héderfájai kezdeményezést az erdélyi tehéntartó kisgazdák számára. Bancsi András szerint ez az egyetlen módja annak, hogy a tejfeldolgozó cég az egyéni kistermelőknek ajánlott árnak akár a dupláját fizesse a gazdakörnek a helyi tejcsarnok hűtőtankjaiban összegyűjtött tejért.

A gazdákkal kötött szerződés értelmében a gazdakör bankszámlájára átutalt tejpénzhez valamennyi gazda idejében hozzáfér. Az elnök szerint így sem túl magas a tej felvásárlási ára, de ha a gazdák egyénileg értékesítenék, már rég abbahagyták volna, olyan keveset kapnának érte. Bancsi András hasonló megoldást ajánl a gazdakör zöldség- és szőlőtermesztéssel foglalkozó tagjai számára is. Meglátása szerint csak nagy mennyiségű terménnyel lehet jó árat kialkudni a kereskedőknél és feldolgozóknál.

Thiesz Rezső kertészmérnök, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Kertészmérnöki Karának nyugalmazott oktatója is a Maros megyei gazdaegyesület egyik idei kitüntetettje. A Segesváron élő agrárszakember hosszú éveken át előadója volt az RMGE Maros kertészeti szaktanfolyamainak, ahol Maros megyéből sok száz gazda kapott oklevelet. Az oktató szerint a Marosvásárhelyen meghonosított őszi, téli és kora tavaszi gazdatanfolyamok iránt nagy az érdeklődés, mert

gazdaképzésük azon kevesek közé tartozik Erdélyben, ahol valódi oktatás folyik, és a gazda hasznosítható tudással megy haza a tanfolyam végén.

„Sok oktató szervezet megpályázza az uniós forrásokat, aztán tessék-lássék módon megtartják a tanfolyamokat, de a hangsúly a diplomaosztáson van. Nálunk ez már az elején másként indult. A gazdaegyesület néhai elnöke, Csomós Attila agrárszakemberként komolyan vette a tanfolyamok megszervezését. Minden előadó részletes tanrendet kellett készítsen, és számonkérte a betartását. A kilencvenes években meghonosított rend jellemzi ma is a gazdaképzésünket” – magyarázza Thiesz Rezső, aki gyümölcstermesztési ismereteket oktat a gazdáknak.

A marosszéki szakember napjaink mezőgazdaságában a gondok fő okát a gazdák szervezetlenségében látja.

Nélkülözhetetlenné vált a szövetkezés, az árutermelő gazdák a kereskedőktől csak így tudnak normális árat kialkudni.

Ennek hiányában a viszonteladók aprópénzért vásárolják fel a kisgazdák terményét, amelyet aztán többszörös áron adnak tovább. Thiesz Rezső ezt az utat vakvágánynak tartja, szerinte a zöldség- és gyümölcstermesztésben a talpon maradáshoz és a hosszabb távú boldoguláshoz hűtőházak kellenek, amit csak közös összefogással, pályázással, szövetkezeti keretben lehet tető alá hozni. Az egy-két hektáron zöldséget vagy gyümölcsöt termelő gazdának akkor van esélye jó áron értékesíteni terményeit, ha nagy mennyiséget kínál a többi gazdával összefogva.

Az RMGE Maros szakoktatója azzal is tisztában van, hogy a szövetkezés terén ördögi körben mozgunk. A romániai egyetemek hiába képeznek sok mezőgazdasági szakembert, mert a közösségi önszerveződés terén hiányoznak a mérnökök. Példaként a községi szinten fenntartott agrárkamarai alkalmazottakat említi, akik érdemleges munkát nem végeznek a gazdaközösségekben: a megyei mezőgazdasági hivatalok és a bukaresti agrártárca számára gyártanak fölösleges statisztikákat.

amelyeket a bukaresti kormánynak támogatnia kell. Ha alulról nincs kezdeményezés, felülről ezt nem lehet megvalósítani. Szövetkezeti értékesítés nélkül pedig azok a gazdák is felhagynak a földműveléssel, akik eddig kitartottak. Egyéni piacolásból, kevés terménnyel ugyanis nem lehet eltartani a családot” – érvelt lapunknak Thiesz Rezső kertészmérnök.