– mutatott rá az RMDSZ-es politikus. Felidézte, az alap tartalmáról és értékéről két éve zajlik a vita az európai intézmények között, ezt zárta le a múlt héten az Európai Parlament, és véglegesítette a terveket, amelyek szerint az Unió szintjén 17,5 milliárd eurót szánnak erre a célra, miközben másfél évvel ezelőtt még 40 milliárd euróból indultak ki.

Az alapra jogosultak között jelenleg hat megye szerepel hivatalosan a listán, de ez az országos terv véglegesítése során az év végéig változhat, hiszen több megyében – köztük Hargita megyében – is vannak javaslatok. Az összeg azonban nem növekszik, ezt kell majd szétosztani.

Sokszínű gazdaság

A cél a méltányos átállás biztosítása az olyan monoindusztriális vagy bányavidékeken, ahol a környezetszennyező tevékenységet a következő időszakban csökkenteni kell, majd idővel teljesen felszámolni. Hunyad megyében az energetikai miniszter már bejelentette, hogy megállapodás született a szakszervezetekkel,

Winkler szerint hasonló tervre lenne szükség Gorj megyében is, de mivel a lignitbányák és a hőerőművek az ország energetikai szükségletének egyötödét fedezik, ott sokkal bonyolultabb a helyzet.

„Az átállásnak van egy társadalmi és egy gazdasági komponense. A gazdasági elem, hogy alternatívákat biztosítsanak az iparnak, támogatva a vállalkozókat. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy ugyanabban az ágazatban kell maradniuk, és muszáj nap- vagy szélenergiával foglalkozniuk, a lényeg, hogy sokszínűsítsék ezekben a térségekben a gazdasági tevékenységet. Ez magától nem történik meg, ezért van szükség a segítségre” – fogalmazott a szakpolitikus. Hozzátette:

„Rengeteg lehetőség van, több projekteket lehet az alapból finanszírozni” – mutatott rá Winkler Gyula. Hangsúlyozta, hasonló programok eddig is voltak, de ezeket magasabb szintre kell emelni, hiszen olyan „kompakt vidékekről” van szó, ahol az átállással emberek ezreinek megélhetése kerülhetne veszélybe.

– szögezte le a politikus, aki szerint az átállás csak akkor lehet sikeres, ha van társadalmi kohézió.

„Eddig is rengeteg pénzt elköltöttek a különböző kormányok ezekben a térségekben segélyekre, támogatásokra, de a valós problémákat nem oldották meg, csak tűzoltás zajlott, ezen kell változtatni” – fogalmazta meg az EP-képviselő.

Új megközelítés

A méltányos átállási mechanizmus három pillérből áll: az egyik az alap, ehhez társul a projektfinanszírozási garanciaalap a magánszféra által igénybe vehető kölcsönökre, amelyeket az országok kereskedelmi bankjai adnak uniós garanciára, az Európai Beruházási Bankkal kötött szerződés alapján. A harmadik, amikor közvetlenül az Európai Beruházási Bank finanszíroz nagy projekteket, nem feltétlenül csak a listán szereplő megyékben, hanem együttműködések révén régiós vagy többmegyés tervek megvalósítására. „A kormány, az európai uniós forrásokért felelős minisztérium, a megyei tanácsok közösen koordinálják az uniós alapokból finanszírozott projekteket, ezek bizalmat generálnak a piacon, megadják az irányt, és ehhez csatlakozhatnak a magánbefektetések.

– irányította rá a figyelmet Winkler Gyula. Aláhúzta: a kohéziós alapokból is lehet társult projekteket finanszírozni.

Az EP-képviselő elmondása szerint amúgy a kormány már megtervezte az operatív programokat, de ezeket még nem véglegesítették.

Minden tagállam eldönti, mire költi a pénzt

„Most a csapból is az országos helyreállítási terv folyik, ám a következő lépés az országos kohéziós és agrárpolitikai stratégia elkészítése a 2021–2027-es költségvetési ciklusra, az új operatív programokat is jóvá kell hagyatni Brüsszelben” – hangsúlyozta ugyanakkor Winkler. Elmondása szerint

„A 27 tagállam sokszínű, a politikai megközelítést sem a kompromisszumkeresés, hanem az egymásnak feszülés jellemzi. A sajátos érdekeket nehéz egy kaptafára húzni, ezért az EU intézményei megszabják az irányvonalakat, a költségvetéseket, de a tagállamok állapítják meg, hogy konkrétan mire költik el a pénzt. A terveket jóvá kell hagyatni Brüsszelben, mert a csónakban a 27 evezősnek egy irányba, egy tempóban kell haladnia, különben elsüllyed vagy egy helyben forog. Az irányt pedig nem a brüsszeli technokraták jelölik ki, hanem a tagállamok választott képviselői gyakran kemény viták során” – összegezte Winkler Gyula.