Minden értelemben addig kell ütni a vasat, amíg forró. A kézművesek számára komoly nehézséget jelent, hogy egyszerre kell alkotniuk és értékesíteniük, ami két teljesen eltérő tevékenység
Fotó: Beliczay László
Egyáltalán nem kedveznek a vonatkozó romániai jogszabályok a kézműveseknek és népművészeknek, a koronavírus-járvány miatt ráadásul sokan kényszerültek arra, hogy abbahagyják ezt a tevékenységet, mert a munkájuk egyszerűen lehetetlenné vált. Kíváncsiak voltunk, vajon van-e mód arra, hogy ez a múltból hozott tudás fennmaradjon, legyen, aki művelje és továbbadja, és a helyi értékeink az őket megillető helyre kerüljenek.
2022. augusztus 15., 10:002022. augusztus 15., 10:00
Ki minősül kézművesnek, és mit tekinthetünk kézműves terméknek? Nehéz erre egyértelmű választ adni, hiszen a szektor távolról sincs egységesen szabályozva. Vannak ugyan szakmai szervezetek és hatóságok, amelyek védjegyet biztosítanak a kézműves termékek számára, ezzel is segítve a piacon való boldogulásukat, de ezek jellemzően élelmiszeripari termékek. Ilyen például a székely termék vagy a hegyvidéki termék védjegy, amelyet a Hargita megyei önkormányzat biztosít a hagyományos élelmiszereket készítő termelőknek, családi vállalkozásoknak.
A kézműves mesteremberek, például bőrdíszművesek, fafaragók, hangszer- vagy szappankészítők esetében azonban nincs egységes kritériumrendszer, ami alapján ki tudnák érdemelni a minőségi termékeket igazoló védjegyet. Így ebben a szektorban a szakmabeliek minősítik egymást és az újoncokat.
A Székelyföldi Kézművesek Egyesületének alelnökével, Rigó Csillával kíséreltük meg körbejárni, hogy kit nevezhetünk kézművesnek, ki tartozhat a kézművesmesterek közé. Az ő egyesületükhöz a népi kézművesmesterségeket folytató személyek tartoznak: bútorfestők, fafaragók, szövők, bőrdíszművesek, hangszer-, szappan- és mézeskalács-készítők. Ők kivétel nélkül előbb megtanulták a választott szakmájuk elméleti részét, majd egy mesterember mellé szegődtek, akitől el tudták lesni a szakma gyakorlati fortélyait.
Ezenkívül lehetőség van szakmai táborokon részt venni, de egy ilyen kéthetes foglalkozás leginkább arra elegendő, hogy kiderüljön, az illető szereti-e az adott mesterséget, van-e igénye alaposabban megtanulni azt.
„Kézműves az, aki megtanulta a szakmát, lehetőleg minél mesteribb fokon űzni, van referenciája, be tudja bizonyítani, hogy érti a szakmát” – így fogalmazott Rigó Csilla, amikor arra kértük, hogy egy mondatban próbálja meg összefoglalni, ki tekinthető kézművesmesternek.
Sok az elvarratlan szál az ágazatban – hiányosak a törvények, magas az adó, nincs kézműves képzés és minőségbiztosítást garantáló hivatalos szakmai szervezet sem
Fotó: Erdély Bálint Előd
Hargita megyében több önszerveződő kézműves-egyesület is működik. Ezek nem hivatalos szakmai fórumok, nincs egy általános felvételi kritériumrendszer: a tagok közé azok kerülhetnek be, akikről a többiek – a már meglévő tagok – látják, hogy odaadón és hozzáértőn dolgoznak, alkotnak.
Mint Rigó Csilla rámutatott:
Amit csak lehet, a múltból átmentünk, változtatunk rajta, de csak úgy, hogy az illető darabnak megmaradjon a rendeltetése és praktikusan használható legyen, akár használati tárgyakról, akár ruházatról van szó. A közízlés nagyon könnyen el tud csúszni a giccsparádé irányába, meg kell tartani a jó ízlés határán belül. A kézművesnek a közízlés alakítása az egyik dolga.”
Rigó Csillától – aki maga is viseletkészítő népművész – arról is érdeklődtünk, hogy meg lehet-e élni a kézművességből. Szerinte ez lehetséges, az ő egyesületüknek is rengeteg tagja van, aki főállásban alkot, ő maga is ezt tette tizennégy éven keresztül. Csakhogy „ez nem egy nyolcórás munka, és nem annyi energiát fogyaszt el az ember, mint egy irodai munkával. De aki szereti ezt csinálni, az mindent belead.
– fogalmazott.
Az aktuális törvények azonban egyáltalán nem kedveznek a kézműveseknek. Mint Rigó Csilla rámutatott, a jogszabályok alapján ők is ugyanolyan vállalkozóknak számítanak, mint bármely cégvezető vagy egyéni vállalkozó, például vásárokon csak úgy vehetnek részt, ha rendelkeznek pénztárgéppel, függetlenül attól, hogy mekkora az átlagforgalmuk. Holott szerinte egy kézművest nem lehet összehasonlítani olyasvalakivel, aki gépekkel gyárt le rövid idő alatt sok terméket. Komoly hiányosságnak tartja, hogy „a kézművestörvény még midig ott hever valakinek a fiókjában”, pedig nagy szükség lenne rá. „Több szomszédos országban is érvényes, hogy aki megszerzi a kézművesi minősítést, annak a megélhetésébe is besegít az állam, van egy havi járadéka. Jó lenne, ha ez nálunk is működne” – magyarázta.
A társulás jövedelmezőbb lenne. A közösen fenntartott üzletek, ahol többen értékesíthetnék a termékeiket, jobb lehetőséget kínálhatnának a kézműveseknek.
Fotó: Beliczay László
Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is megerősítette, hogy az érvényes jogszabályok értelmében mindenkinek, aki saját vagy más által előállított termékkel kereskedik, azért pénz kap, vállalkozói engedélyt kell kiváltania. Aki pedig vállalkozó, annak pénztárgépe is kell legyen, hiszen enélkül nem vehet részt vásárokon, kiállításokon. A pénztárgép fenntartása évi 500–600 lejbe kerül.
„A vonatkozó 1999/28-as számú törvény értelmében az elektronikus pénztárgép fenntartása a termelői engedéllyel rendelkező személyek, vagyis a piacokon áruló őstermelők számára nem kötelező. Mindenki más, aki nem ipari mennyiségben készít valamit, sorolhatja magát a kézműves kategóriába, de nincs felmentve a kötelezettsége alól, hogy hivatalosan működjön és adózzon” – magyarázta.
Az iparkamara elnöke azt is elmondta, sok helyen ellenőriznek a hatóságok, vásárokban, kiállításokon is, de első körben jellemzően csak figyelmeztetik a termelőket, kézműveseket, hogy milyen kötelezettségeik vannak, és csak azután büntetnek, lehetőséget teremtve nekik, hogy szabályosan, törvényesen működjenek.
Ahhoz, hogy valakinek kialakuljon a vásárlóköre, szüksége van kezdeti segítségre. Maros megyében az induló kézművesek útját a Marosvásárhelyi Unitárius Egyházközség által működtetett Unitarcoop Alapítvány igyekszik egyengetni. Antal Ildikó, az alapítvány képviselője arról mesélt, hosszú évek óta támogatják a kis kézműveseket, hogy termékeiket hatékonyan tudják értékesíteni. Mint felidézte, Marosvásárhelyen sokáig csak a civil szervezeteknek adtak asztalhelyet a vásárokban. „Így nekünk volt egy nagyobb asztalunk, és oda befogadtunk mindenkit, aki jönni akart, aki kézműves termékeket készített. Voltak, vannak ékszerkészítők, bútorkészítők, szobrászok, de székely ruhát készítők, hímzők, szalmaszövők is. Vannak, akik évekig nálunk maradtak, közösen árultunk, volt, akinek sikerült egyéni vállalkozást indítania, és most már önállóan árul a vásárokban, mert megismerték, kialakult a vásárlóköre. Van, akinek segítettünk, hogy népi mesteri oklevelet kapjon, ezt a megyei népművészeti egyesületnél lehet megszerezni” – magyarázta Antal Ildikó.
Antal Ildikó szerint egy közösen fenntartott üzlet jó megoldás lenne, ahol többen értékesíthetnék a termékeiket.
Fotó: Beliczay László
Azt, hogy miként lehetne segíteni a kézműveseket – úgy, hogy ezzel az állam is jól járjon –, számos más országtól el lehetne lesni. A Maros megyében élő Czirjék Katalin, a Női vállalkozók Erdélyben közösség létrehozója, a kézműveseket összefogó és népszerűsítő Angyalkaraván, valamint a székelyudvarhelyi Míves Emberek Sokadalmának társszervezője két jó példát említett ezzel kapcsolatban.
Hiszen rengeteg kis kézműves van, akinek nincs kapacitása arra, hogy nagy tömegeket kiszolgáljon, de annyi bevételt tud termelni, hogy abból megéljen.
A másik pozitív példában Nagy-Britanniát említette. „Angliában pár évvel ezelőtt láttam egy nagyon jó eljárást, azóta is az egyik legjobb példának tartom. Ha te az átlagjövedelmet keresed meg magánvállalkozóként, akkor nem adózol, hiszen megkeresed azt a pénzt, amiből megélsz, ezzel pedig tehermentesíted az államot, nem kérsz segélyt. Ha az ország átlagjövedelmén felül keresel, akkor az átlag feletti jövedelmet adózod meg. Valami ehhez hasonló kellene itt is” – magyarázta.
„Értem, hogy az államkassza üres, de a nagyon kicsi és középvállalkozásokat, amelyek egy-egy ember, család megélhetését biztosították, ellehetetlenítik. Ha pedig feketén dolgozol, nem tudsz vásározni, nem tudsz megélni” – hangsúlyozta. Czirjék Katalin arról is beszélt, a kézművesek számára komoly nehézséget jelent, hogy egyszerre kell alkotniuk és értékesíteniük, ami két teljesen eltérő tevékenységi terület.
Czirjék Katalin aggasztónak tartja, hogy napról napra csökken azok száma, akik kézművesként alkotnak, ebből élnek. Példaként egy székelyudvarhelyi alkotót, Mátyás Adélt hozta fel, aki Erdély, de talán Európa egyik legjobb babakészítője, termékeit Zacsika néven ismerte meg a vásárlóközönség. Ő startup céget alapított, gépeket, felszerelést vásárolt, de a járványidőszak és az energiaárak emelkedése miatt nem tudta fenntartani a műhelyét. Hazaköltöztette a gépeit, „civil állást” vállalt, és immár hétvégenként, szabadidejében készít babákat.
„Azt kellene felismerni, hogy nagyon sokat adna turisztikai, ország- és régiónépszerűsítés szempontjából az, ha a kézművesek megerősödnének. Az állam gondolkozhatna úgy, hogy ne akarja nagyon megadóztatni őket, hanem találjon mindenki számára kedvező megoldást” – fogalmazott Czirjék Katalin, aki kétségbeejtőnek tartja a helyzetet.
Fotó: Veres Réka
„Nekünk, civilként vagy törvényhozóként is az a feladatunk, hogy segítsük azokat, akik funkcionális és használható termékeket gyártanak, mert őket előbb-utóbb eltartja a piac. És akkor nem kell pályázniuk, támogatásért kuncsorogniuk. Azt kell elérnünk, hogy az állam biztosítson egy olyan adózási, vállalkozási formát, amellyel segíti a kézműveseket” – magyarázta. Szerinte
„Azt kell még megérteni, hogy folyamatosan fejlődni kell, és csak az az alkotó tud fejlődni, aki folyamatosan megújul, mert másképp nem tud piacon maradni. Annak a kézművesnek, aki hétvégén és szabadidejében alkot, mert más munkát kellett vállalnia, már nincs energiája arra, hogy megújuljon. Ő csak túlél, de fejlődni nem tud.”
Az is fontos Czirjék Katalin szerint, hogy a kézművesek megértsék, nem egymás vetélytársai, hanem egymás segítői. Az Angyalkaraván projekt keretében például különböző településekre vitték el a kézművesek termékeit, így kialakultak új piacok. A csíkszeredaiak termékei eljutottak Kolozsvárra, Nagyváradra, így bővült a vásárlói körük. „Egymásnak nem konkurenciái, hiszen nem tudnak annyit termelni, hogy kiszolgáljanak mindenkit. Csak ha társulsz, ha a hasonló piacra dolgozókkal együttműködsz, segíted a másikat, akkor növekszik a vásárlói köröd. Azt kellene megérteni, hogy aki nem tud együttműködni és rugalmas lenni, annak nincs esélye a túlélésre” – hangsúlyozta.
Újra nekifutnak a kézművestörvénynek
Jelenleg Romániában a kézművességet semmilyen törvény nem szabályozza, miután a kézművesek támogatására, a rájuk érvényes szabályokra vonatkozó jogszabályt korábban az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította. Antal Loránd, az RMDSZ Hargita megyei szenátora nemrég Székelyudvarhelyen, a Míves Emberek Sokadalmán úgy fogalmazott: „A törvénynek újra neki kell feküdnünk, és az őszi parlamenti szesszióban újra elindítani a törvénykezési folyamatokat, kijavítva az alkotmányellenességi kifogásokat. Erre vállalkoztam!”
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap havonta megjelenő közhasznú tájékoztatási kiadványában, a Látótér legfrissebb számában látott napvilágot augusztus 8-án.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
szóljon hozzá!