Gál Sándor öröme. Bajnok a Sportklub
Fotó: Saját archív gyűjtemény
Csodának számít a romániai jégkorong-válogatott idei tallinni eredménye, a divízió 1/A csoportba való feljutás. Negyven évvel ezelőtt egy ennél még jobb eredményt felmutató romániai hokiválogatottat erősítettek a székelyföldi játékosok. Köztük volt Gál Sándor, aki az 1977-es bécsi A csoportos vébén gólt lőtt az Egyesült Államoknak.
2019. május 07., 11:572019. május 07., 11:57
2019. május 07., 12:122019. május 07., 12:12
Az egyik román internetes lap megpróbálta megszavaztatni minden idők legjobb romániai jégkorongegyüttesét. Aztán abba is hagyták, amint a hátvéd poszton szinte holtversenyben három székely hokis, Varga Dezső, Antal Előd és Gál Sándor került az első három helyre. Gál Sándort kerestük meg.
– Hogyan került kapcsolatba a jégkoronggal?
– Annak idején mindenki, minden gyermek hokizott Csíkban, és ez nem volt másként Zsögödben sem. Voltak már fiatal játékosok, akik különböző csapatokban játszottak, s akkor a patakon, ahol hokizgattunk, mindenki őket figyelte, főleg azért, mert voltak nekik igazi korcsolyáik, olyanok, amelyekről mi csak álmodni mertünk. 1966-ban felkerültem a (mai) Petőfi Sándor-iskolába, és kezdtem járni hokizni a Pionírház csapatába, Ferencz Jancsi bácsihoz.
Aztán szerencsémre az egyik gyerek valamilyen okból abbahagyta a hokit, így nekem adták az ő korcsolyáját. Ez már 1968-ban volt. Következett a sportiskola, majd a Lyceum, a középiskola híres csapata, ahol Mezey Imre volt az edzőm.
A Sportklub csapata az 1980-as évek közepén. Az első sorban balról a második Gál Sándor
Fotó: Saját archív gyűjtemény
– Mindig hátvéd volt? Melyek voltak játékosi pályafutásának csúcsai?
– Mindig. Védekező hátvéd voltam. 1972-től az ifjúsági, 1974-től pedig a felnőtt válogatott tagja voltam. 1976-ban kijutottam az olimpiára, ahol hetedikek lettünk, majd 1977-ben az A csoportos vébére, ahol legyőztük ugyan az Egyesült Államok csapatát (5–4), de kikaptunk az NSZK-tól (2–3), így utolsók, nyolcadikak lettünk, kiestünk, viszont voltak nagyon jó meccseink.
Védekező hátvédként 5 pontot (1 gól + 4 gólpassz) értem el Lake Placidben. Sajnos klubszinten nem adatott meg, hogy játékosként bajnok legyek Csíkszeredával. Van egy bajnoki címem a Dinamóval, egy idényt náluk hokiztam, amikor katonai szolgálatot teljesítettem.
Gál Sándor sajtótájékoztatón
Fotó: Saját archív gyűjtemény
– Az elmúlt rendszerben a sport nagy lehetőséget jelentett arra, hogy egy fiatal kijusson külföldre.
– Ez akkoriban valóban nagy dolog volt. Kevesen utazhattak külföldre, főleg a nyugati államokba. Nagyon sokan azért fogtak neki sportolni, mert a sport lehetőséget adott nekik külföldre utazni. Sokat voltunk edzőtáborokban, külföldi turnékon. Rendszeresen jártunk Ausztriába, Svájcba, a Szovjetunióba, Olaszországba, Franciaországba, Németországba. Nagyon sok helyre meg voltunk híva.
Gál Sándor, a Sportklub edzője
Fotó: Saját archív gyűjtemény
– Soha nem akart külföldön maradni?
– A szívem mindig hazahúzott. Volt ajánlat a Dinamótól, de nem fogadtam el. Rengeteg ajánlatot kaptam külföldről, de én mindig hazajöttem. Például 1976-ban Garmisch-Partenkirchenben a németek komoly összeget ígértek, ha kint maradunk. Voltak ajánlataim Olaszországból, Svédországból, de Amerikából is, amikor kint voltunk az olimpián.
– Gál Sándor híres arról is, hogy jó hangja van, szépen énekel, szeret mulatni, sok nótát tud.
– Nálunk hagyomány volt az éneklés, édesanyám varrónő volt, és amikor dolgozott, mindig énekelt. Tőle tanultam elsősorban. Jártunk bálokba, lakodalmakba, ahol sokat énekeltünk.
Ma is nagyon aktív, Gál Sándoregy öregfiúk-mérkőzésen
Fotó: Saját archív gyűjtemény
– Edzőként hogyan alakult a pályafutása?
– Már 1986-tól edzősködtem Csíkszereda második csapatánál, a Haladásnál. Legtöbbször Basa Jánost helyettesítettem, aki sokat volt a válogatott edzője. A Haladásnál edző és játékos is voltam 1990-ig, amikor megszűnt a csapat. Akkor munkahely és csapat nélkül maradtam. Kimentem Ausztriába dolgozni, amellett jártam rendszeresen edzésekre, de nem sikerült játszanom hivatalos meccseken, mert csak két külföldi léphetett pályára. Volt egy üzleti próbálkozásom is, egy évig Magyarországon dolgoztam.
– Aztán az 1990-es évek végén Mezey Imre lett a klubelnök a Sportklubnál, és felkérte önt edzőnek.
– Igen, akkor egy percig sem gondolkodtam, rögtön elvállaltam. Minden szinten edzősködtem. A válogatottnál voltam az U18, az U20 és a felnőttek edzője is, kértek, hogy legyek vezetőedző, de én egyszer sem vállaltam.
A legfrissebb példa: idén tavasszal az U18-as válogatottal kinn voltunk egy szlovákiai turnén, és utána lemondtam, mert rám erőltettek két olyan regáti játékost, akiknek nem lett volna helyük a csapatban. A Sportklubbal edzőként nyertünk négy bajnokságot és négy kupát. Többször maradtam egyedül az idény közepén, mert valaki vagy elment, vagy elküldték.
Székelyek a román válogatottban. Balról jobbra: Basa János, Gál Sándor és Antal Előd
Fotó: Saját archív gyűjtemény
– Hogyan látja a csíki hokiutánpótlás helyzetét?
– Sajnos nem a legrózsásabb.
Évente esnek ki gyerekek, minden idényben különböző okok miatt négy-öt gyerek kiesik minden korosztályból, ami óriási érvágás. Van sok ügyes, tehetséges gyerek, de sokat kell dolgozni azért, hogy valakiből hokis legyen. Nem könnyű, mert nagyok az iskolai követelmények is.
– Önök mennyit dolgoztak, mennyit edzettek annak idején?
– Főleg a válogatottnál rengeteget edzettünk, nagyon sokat dolgoztunk. A kluboknál kevesebbet, mert iskolába is kellett menni. De azért mindenki otthon is edzett, készült. Nem dicsekvésként mondom, de a hivatalos edzések mellett sokat futottam, kerékpároztam és hokiztam. Gyermekkoromban hokiztunk a befagyott patakon, később bekérezkedtem edzésekre a Csíkszeredában edzőtáborozó csapatokhoz.
1972-ben a Mezeycsapat. Az alsó sorbanjobbról az első GálSándor
Fotó: Saját archív gyűjtemény
– Gólerős hátvéd volt. Ez minek köszönhető?
– Nem én voltam a leggólerősebb hátvéd, hanem Antal Előd, a hátvédtársam. Legtöbbször vele játszottam hátvédpárt a válogatottnál és a klubnál is.
Én mindig biztosítottam hátul, amikor Előd előre ment. Hátvédként is lehet gólokat lőni, de ehhez kell a csapattársak segítsége, az, hogy dolgozzanak a kapu előtt, takarják, zavarják a kapust.
Gál Sándor 2019-ben
Fotó: Saját archív gyűjtemény
– Milyen játékos volt Gál Sándor?
– Ambiciózus, agresszív, de megbízható, szívét-lelkét a jégen kiadó játékos. Velem született tulajdonságok, de belém is nevelték. Például a felszerelésért nagyon meg kellett dolgozni, ki kellett érdemelni a jobb korcsolyát.
Nekünk sem, és sok más családnak sem volt anyagi lehetősége felszerelést vásárolni. Soha nem adtam fel a harcot. Játszhattunk az oroszokkal, a svédekkel vagy bárkivel, én mindig bíztam, hittem abban, hogy a meccset meg lehet nyerni. Az agresszív játék kapcsán, amikor fegyelmezett játékot kérek a csapatomtól, időnként eszembe jut, hogy bizony engem sokszor állítottak ki.
Névjegy
Gál Sándor 1955. november 23-án született Csíkszeredában. Szülővárosában kezdett jégkorongozni a Pionírház csapatánál, majd a sportiskola, a Lyceum és a Sportklub színeiben hokizott, sorkatonai szolgálata idején pedig a Bukaresti Dinamót erősítette. Ifjúsági, majd felnőtt válogatott, a válogatottal számos világbajnokságon vett részt, pályafutása csúcsát az 1977-es bécsi A csoportos vébé, illetve az 1976-os innsbrucki és az 1980-as Lake Placid-i téli olimpia jelentette, mindhárom világeseményen az első nyolc között végzett a romániai válogatott. Edzőként volt a romániai ifjúsági és felnőtt válogatott másodedzője, több idényben a Sportklub edzője. Jelenleg a Csíkszeredai ISK U16-os együttesét készíti fel, amellyel országos bajnokságot nyert.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!