Több lábon álló kalotaszegi húsmarhatartók

Addig alkudozunk, amíg megszületik a végső ár. Aki állattartással foglalkozik, tisztában van vele, mi rengeteg munka van a vágóállat felhizlalásával, ezért nem szabad elkótyavetyélni” – magyarázza a 41 éves gazda, aki testvérével, a 38 éves Székely György Istvánnal és szüleivel gazdálkodik közösen.

Bankhitelek nélkül

Székelyék mintegy 25 hektár saját földdel rendelkeznek, amit a kezdeti öt hektáros szülői örökségről szaporítottak fel, a többit az emberektől bérlik. Magyarfenesen is – mint a dimbes-dombos Észak-Erdélyben bárhol – rengeteg a megdolgozatlan termőföld, így bőven akad szabad terület, amit szívesen odaadnak az emberek olyan gazdának, aki megdolgozza. Többen bérleti díjat sem kérnek érte, csak ne álljon gazba, mert van, akinek egy gazos, elhanyagolt föld szívfacsaró látvány.

Miközben a tanya épületeit veszem szemügyre, Ferenccel elballagunk az újonnan épülő istálló földgyaluval megformázott alapjához is. A fiatalembernek régi álma, hogy szarvasmarháit egy korszerű istállóba tartsa, de a beruházásra eddig nem volt elegendő pénze. Ódzkodnak a bankkölcsöntől, mert úgy véli, mezőgazdasági munkából nehéz kitermelni egy nagyobb hitel visszafizetését, ezért nem mentek bele egy nagyobb összegű uniós pályázatba, amelynek 30 százalékos önrésze is hatalmas összeg.

Ami szintén nem könnyű feladat, hiszen a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség által kezelt uniós területalapú támogatásokra nehéz alapozni. Idén például egyetlen banit sem utaltak át az egyéni vállalkozói engedéllyel rendelkező gazda számlájára, mert az ő gazdaságuk is beleesett a szúrópróba-ellenőrzésbe. A hivatal emberei részletesen felmérték a földterületeket és számba vették az állatállományt.

A gazda számára ez nem jó hír, hiszen a rengeteg mezőgépészeti meg egyéb kiadást fedezni kell. Székely István szerint ilyenkor jól jön az üzemanyag-támogatás is, amit a megművelt termőterület és az állatlétszám alapján állapítanak meg.

Fontos a bérmunka is

Érdekes módon Székely Ferenc Kolozsváron született, ott is nőtt fel, és húszévesen döntötte el, hogy tanult szakmáját, az autószerelést felcseréli a gazdálkodásra és a mezőgépészetre. A nagyszülők kiöregedtek, szülei pedig nem akarták parlagon hagyni a családi örökséget, így előbb kétlaki életmódot folytatva kezdtek el az 1990-es években gazdálkodni, majd végleg kitelepedtek Magyarfenesre. Később a gyerekek is követték őket. „Döntésemben sokat számított, hogy előbb két, majd négy lóval kezdtük el a gazdálkodást, és akkoriban olyan nagy igény volt a faluban lókapázásra meg egyéb mezőgazdasági munkákra, amit igavonóval lehetett elvégezni, hogy reggeltől estig akadt bérmunkánk.

– magyarázza a kezdeti évek történetét a gazda. A lovakat idővel felcserélték használt 65 lóerős román traktorokra, amihez megvásároltak minden szükséges mezőgépet. A Székely fiúk elégedettek a hazai gyártmányú használt traktorokkal. Meg tudják javítani, kapnak hozzá alkatrész, így a három traktor közül kettő mindig működőképes. Lóval már ritkábban dolgoznak, így a négy-öt deres napestig békésen legelészik a tehenek szomszédságában.

Az időközben nyugdíjassá vált szülők erejükhöz mértem besegítenek a gazdálkodásba, a neheze azonban a két fiúra hárul. Akik a munkától soha nem futamodtak meg. Ferenc szerint ilyen méretű gazdálkodásból is csak úgy lehet megélni, ha az ember mindent elvállal. Amikor idejük engedi, bérmunkában szántanak, vetnek, vagy hazahozzák az emberek tűzifáját az erdőről. Amikor a mezőn és az állattelepen kevesebb tennivaló akad, erdőkitermelést vállalnak az erdészeti hivatalnál, egyszóval télen-nyáron akad tennivaló.

Fontos a több lábon állás

A húsmarhatartással foglalkozó gazdacsalád szerint a mostani állatlétszám az a határérték, amikor a sokévi munka jövedelmezővé válik. Az állatállományt évről évre bővítik, az üszőborjakat folyamatosan bevonják tenyésztésbe, a bikaborjakat pedig pénzzé teszik. Székely Ferenc szerint megérné tejtermeléssel is foglalkozik – jelenleg csak egy-két tehenet fejnek családi szükségletre –, erre azonban nincs kapacitásuk. „Valamikor azt szerettem volna, ha egy modern, fejőstanddal ellátott tehenészetet építünk, de ezt túl nagy befektetésnek találtam, így nem vágtunk bele.

– magyarázza vendéglátóm.