Téli álmon a medvekérdés, a székelyföldi közbeszéd egyik legvitatottabb témája

Bíró Blanka 2019. november 04., 13:21 utolsó módosítás: 2019. november 04., 13:30

Évek óta a romániai és a székelyföldi közbeszéd egyik legfontosabb és legvitatottabb témája a medvekérdés, mégsem úgy tűnik, hogy a probléma egyhamar megoldódna. Az érintett felek álláspontja nem közeledett egymáshoz: a vadásztársaságok és a gazdák kitartanak amellett, hogy csökkenteni kell az állományt, a zöld szervezetek ellenben kevésbé drasztikus megoldás mellett kardoskodnak. A hatóságok eközben, beleértve a környezetvédelmi minisztériumot, képtelenek hatékony megoldást gyakorlatba ültetni – még azt sem sikerült kitalálniuk, egyáltalán hogyan mérjék fel a medvepopuláció nagyságát.

A tétlenség és a tehetetlenség uralja a problémát, a megoldást illetően nem közelednek a felek álláspontjai Fotó: Pinti Attila

Szinte már követni sem lehet az országban, főként a székelyföldi térségben rendszeresen történő rengeteg medvetámadást: naponta érkeznek hírek arról, hogy hol bukkant fel a nagyvad, hol tette tönkre a termést, illetve tizedelte meg a háziállat-állományt, vagy éppen hol gázolt halálra medvét egy autós vagy a vonat.

Kompromisszumos, minden fél számára elfogadható megoldás mégsem született az évek során, sőt a bizalmatlanság és az ellentétek csak még tovább mélyültek:

a vadgazdálkodók szerint az állatvédők fontosabbnak tartják a medvét, mint az emberi javakat vagy akár az emberéletet, miközben a zöldek szerint sokan nem a valós megoldás, hanem a trófeavadászat miatt sürgetik a medvepopuláció csökkentését.

A viták kereszttüzében a környezetvédelmi minisztérium továbbra is hezitál, a már amúgy is jókora késéssel elfogadott populációmegőrzési akciótervet sem lépteti életbe, és az elfogadható kárpótlási rendszer szintén várat még magára. Holott az áldatlan állapot senkinek sem jó, még a medvéknek sem, ráadásul ahogy a nagyvadak szaporodnak, a károsultak részéről egyre fenyegetőbb az önbíráskodás veszélye.

A politikum egy része kvótapárti

A szenátus ugyan elfogadta a vadászati és vadgazdálkodási törvényt módosító jogszabálytervezetet, amelynek értelmében a barnamedve öt évre lekerülne a szigorúan védett állatfajok listájáról, a képviselőház bizottsági vitáin azonban már az körvonalazódik, hogy ott nem lesz meg ehhez a többség – tudtuk meg Korodi Attilától. Az RMDSZ Hargita megyei képviselője azonban nem látja ezt akkora problémának, elmondása szerint ugyanis

a javaslat egy „radikális reakció volt a tétlenségre”, a tervezet pedig elfogadása esetén sem lépne azonnal hatályba, hiszen egy-két évig biztosan eltartana az ügyről zajló tárgyalás Brüsszellel.

Korodi rámutatott: most arról folynak egyeztetések, hogy a szaktárca beavatkozási kvótát határozzon meg minden év elején. „Azt javasoljuk, hogy legyen egy sürgősségi kvóta, ez alapján lehessen intézkedni a veszélyes medvék esetében, illetve egy megelőzési kvóta, ami az állomány túlszaporodását szabályozná elsősorban a hot-spot zónákban, tehát azokon a területeken, ahol az élőhely teherbírásához viszonyítva túl sok a nagyvad” – magyarázta a politikus.

Korodi Attila arra is emlékeztetett, hogy a másik, a vadkárok gyorsabb és hatékonyabb megtérítését lehetővé tevő módosító tervezet alkotmánybírósági döntés után került ismét a parlament elé, amelynek szövegén nem kívánnak változtatni a pártok között nagy vonalakban létrejött konszenzus alapján. A tervezet értelmében a megyei önkormányzatok év elején elkülönítenének egy összeget a vadkárok megtérítésére, a kifizetett pénzeket pedig a környezetvédelmi minisztérium visszafizetné.

A javaslat azt is tartalmazza, hogy személyi sérülés, illetve halálos kimenetelű támadás esetén is kárpótlást fizetne az állam,

megtérítve a nagyvadak által okozott sérülések miatt szükséges kórházi költségeket, valamint az áldozat bérét arra az időszakra, amíg nem tud dolgozni. A munkanélküliek a minimálbér alapján kapnának kártérítést. Amennyiben halálos kimenetelű támadás történik, a családtagok megkapnák az áldozat fizetését a nyugdíjkorhatárig hátralévő időszakra, illetve a minimálbér összegét, ha az áldozat munkanélküli volt. Korodi szerint már egy éve működhetne az elképzelés a gyakorlatban is, ha az államfő formai okokra hivatkozva nem dobja vissza a törvényt.

Az RMDSZ képviselője arra is kitért: a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) politikusai most számukra „érthetetlen módon” azt kérik, vezessék vissza a régi előírást, miszerint a vadkárokért a mezőgazdászok felelnek, nem pedig a vadásztársaságok. Korodi rámutatott: Európa számtalan országában a gazdák felelőssége abban áll, hogy biztosítaniuk kell a vadásztársaságoknak, hogy szükség esetén beavatkozhassanak az ő területükön is.

Mi azt szorgalmazzuk, hogy a minisztérium józan eszközökkel avatkozzon be, és működtesse az akciótervet, amire jelenleg nincs politika szándék”

– szögezte le Korodi Attila, aki abban bízik, a parlamenti vita lezárásával, egy új miniszter kinevezésével ki tudják mozdítani az ügyet a holtpontról. „A módosítás jól ki van dolgozva, a szaktárca is felkészült szakmailag, mi abban vagyunk érdekeltek, hogy szorgalmazzuk az előrelépést” – fogalmazott a politikus.

Menetrend szerint. Számos településen mindennapos eseménnyé váltak a medvelátogatások Fotó: Beliczay László

Több irányba húzzák a szekeret

Az érdekvédelmi csoportok folyamatosan más-más irányba „húzzák” a témát, ezért nem születik már évek óta hatékony megoldás a medvekérdésre – vélekedett Benke József, a Zetelaka és Társai Vadásztársaság igazgatója.

Az a szekér soha nem halad, amelyiket egyszerre több irányba húznak”

– szögezte le. Meglátása szerint a vadgazdálkodásban, akárcsak az erdőgazdálkodásban, a Helsinki Határozatban megfogalmazott tartamosság elvének kell érvényesülnie, amely szerint az erdők területeit és javait úgy kell hasznosítani, hogy fennmaradjon a biológiai sokféleség, a produktivitás, a megújuló képesség, a vitalitás és hosszú távon egyaránt teljesülnek a legfontosabb ökológiai, gazdasági és szociális funkciók.

Benke József hangsúlyozta: a medve valóban szigorúan védett állat, de van lehetőség arra, hogy kilövési engedélyt adjanak rá, hiszen az Európai Bizottság útmutatása szerint a kérdés rugalmasan kezelhető, ahol a vadpopuláció megfelelő állapotban van.

Romániában a medve szigorúan védett állat, de nem veszélyeztetett faj, a környezetvédelmi minisztérium 2016 óta mégsem hagyja jóvá a megelőzési kvótákat,

részletezte az erdőmérnök. Emlékeztetett: 2017-ben, majd idén is jóváhagyták a 140 egyed ártalmatlanítására vonatkozó sürgősségi kvótát, de szerinte a problémát csak úgy lehetne megoldani, ha visszaszorítják a túlszaporodást, ehhez pedig megelőzési kvótára lenne szükség. Benke kifogásolta, hogy a tavaly elfogadott akciótervet még mindig nem alkalmazzák, a mostani kormányválság miatt ráadásul az sincs, aki engedélyezze a problémás medvék kilövését.

„A medve erőforrás”

A vadász már több mint harminc petíciót küldött az európai ombudsman hivatalának, a szaktárcát is beperelte, amiért nem alkalmazza az elfogadott akciótervet. Azt szorgalmazza, hogy a medve maradjon a szigorúan védett állatok listáján, de adjanak megfelelő, rugalmasan kezelhető megelőzési kilövési kvótát. „Induljunk ki abból, hogy nem akarjuk kiirtani a medvét, hiszen erdeink emblematikus ékessége, szeretnénk fenntartani a populációt. Viszont ha három-négy éven keresztül engednék, hogy a közepes állományból, mind a két nemből kiszedjünk egyedeket, vissza lehet szorítani a túlszaporodást, másrészt

hajtóvadászattal vissza lehet vadítani a medvét, hogy halálos veszedelemmel azonosítsa az embert, és ne merészkedjen a lakott települések közelébe”

– részletezte Benke József. Meggyőződése, hogy ez a civilek részéről megnyilvánuló önbíráskodást is visszaszorítaná, elmondása szerint ugyanis nem ritka, hogy hurokkal, méreggel gyilkolják a medvét, ezt pedig a vadgazdák sem tudják kivédeni.

„Mi ingyen őrizzük a medvét, közben pusztítja az értékesíthető vadállományt, irtja a szarvasborjakat, és az a mi kárunk. A vadgazdálkodásnak szüksége van a bevételre, azt fordítjuk vissza a terület, a vad védelmére. Néhány évvel ezelőtt a bevételeink több mint fele a medvéből származott. Ezt nem kell szégyellni, a medve erőforrás.

Most a zsebünkből betesszük a tagsági díjat, őrizzük a medvét, végezzük az állam feladatát”

– panaszolta Benke József. Hozzátette: az áldatlan állapotok miatt hosszú távon a medve „húzza a rövidebbet”, hiszen csak ebben az évben több mint 70 példányt gázoltak el a közutakon.

Városi legendák

Benke ugyanakkor igyekezett eloszlatni a medvékkel kapcsolatos tévhiteket is, amelyek közül az egyik legelterjedtebb, hogy a nagyvadak az erdőkivágások miatt kényszerülnek a lakott területek közelébe. A vadász úgy vélte, Székelyföldön felelős erdőgazdálkodás zajlik, a medvéknek pedig jó terep a vágtér, kedvelik a lágyszárúakat, a cserjéket, tehát nem a fák hiánya miatt mennek be a faluba, hanem mert túlszaporodott a populáció, és a fiatal anyamedvék kiszorulnak. „Egy másik legenda, hogy a kapitális, nagy medvéket kilőttük, ezért nem valósul meg az önszabályozás. Nálunk négy vadászterületen húsz vadkamera működik,

legalább harminc kapitális medvét tudunk beazonosítani. De azok nem járnak be a faluba, oda a fiatal anyamedvék mennek be, ezekkel találkoznak az emberek”

– részletezte Benke József.

Megelőzés híján a végén csak a drasztikus megoldás marad Fotó: Barabás Ákos

Hozzátette, a legutóbbi, 2016-os adatok szerint 6300-ra becsülték a medvék számát, az éves szaporulat pedig 8-10 százalékra tehető, tehát jelenleg az óvatos becslések szerint is megközelíti a nyolcezret a nagyvadak száma Romániában, miközben az élettér teherbírása szerint az optimális szám négyezer lenne. Románia 6 millió eurós EU-s finanszírozást igényelne a medvék DNS-alapú azonosítására, Benke József szerint azonban ez „kidobott pénz” lenne, hiszen mindenki láthatja így is, hogy túl sok a medve.

Mindegy, hogy nyolc- vagy tízezer példány van, ha négyezer lenne az optimális az élettér alapján.

Nem akarunk kétezer medvét lemészárolni, de szabályozni kell a szaporulatot, és feljavítani a populáció struktúráját”– szögezte le a fővadász. Szerinte ezt a pénzt inkább a vadkárok enyhítésére kellene fordítani, és biztosítani, hogy a gazdák hatékonyabban tudják őrizni a javaikat.

Kvóta helyett élettér-szabályozást

Ezzel szemben teljes mértékben elutasítja a kilövési kvóták bevezetését Csibi Magor környezetvédő aktivista, a Természetvédelmi Világalap (WWF) romániai szervezetének volt vezetője, akinek

meggyőződése, hogy a kvóták nem jelentenek megoldást.

Hangsúlyozta, tíz éve beszélnek erről a kérdésről, és még nem történt valós előrelépés, mert az illetékesek nem arra összpontosítanak, hogy azokra a helyzetekre találjanak megoldást, amikor a medvék zavarják a helyi közösségeket, hanem érdekvédelmi csoportok azért „kardoskodnak”, hogy megteremtsék a lehetőséget a trófeavadászatra, amit megelőzési-kvótának vagy konfliktuskezelő-kilövésnek álcáznak.

„Nem a helyi közösségeket akarják segíteni, hanem a pénzügyi érdekeket helyezik előtérbe. Nemrég egy tízéves kanmedvét lőttek ki, arra hivatkozva, hogy ezzel csökkentik a konfliktust. Erre viszont nincsenek megalapozott tudományos érvek” – részletezte a környezetvédő. Szerinte, ha a kapitális medvéket kilövik, csak növekednek a problémák, hiszen több kisebb hím medve téved be a területre, amelyek emiatt agresszívebbek lesznek, és kiszorítják az anyamedvéket.

Ha onnan tudnánk kiindulni, hogy védett állat esetében nincs helye a trófeavadászatnak, lehetne racionális megoldásokat találni”

– véli Csibi Magor.

Rámutatott, a következő EU-s költségvetési ciklusban vissza nem térítendő támogatást lehet lehívni a vadkárok megelőzésére és kártérítésre is, ez szerinte nagy előrelépés lenne a konfliktuskezelésben, ám nem látja a valós szándékot erre.

A medvék kilövése helyett a természetvédő aktivista az erdőkben zajló folyamatok szabályozását és az előírások betartását javasolja.

Ezek alapján szerinte csendzónákat kellene biztosítani, szabályozni lehetne az erdeigyümölcs-szedést, leállítani az erdőkben a medveetetést. Csibi Magor szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a medvék etetésének célja „benntartani” őket az erdőben, szerinte a valós ok az, hogy így könnyebb követni, szemmel tartani és levadászni a nagyvadakat.

„Vrancea megyében ugyanolyanok a természeti adottságok, mint Hargita és Kovászna megyében, és ott nincs medveprobléma, mert nem etetik a medvéket. A medve lusta, opportunista állat, oda gyűlnek nagyobb számban, ahol rendszeresen bőséges eledelt találnak” – magyarázta a környezetvédő. Szerinte az is fontos lenne, hogy a hatóságok gyorsan reagáljanak vészhelyzet esetén, próbálják meg elijeszteni, befogni, elszállítani, extrém esetben kilőni a problémás medvét. Ha ez nem történik meg, egyre inkább elterjed a vélemény, hogy „minden medvét ki kell lőni”.

„Vannak jó példák”
Át tudom érezni, mit jelent, amikor egy medve bejár a településre, amikor az emberek, gyermekek életét veszélyezteti a vad, ilyenkor nehéz környezetvédelemről beszélni. De ha egy országban valós környezetvédelem létezik, ezeket a helyzeteket csírájukban megoldják, megakadályozzák, hogy a medve barátságos környezetként tekintsen az emberi településekre”

– magyarázta a szakember. Szerinte, ha a medve-ember kapcsolat tönkremegy, az ember csak veszélyt lát a medvében, és lehetetlenné válik megoldani a vad védelmét. „Vannak példák Kanadában, Brit Columbia tartományban, ahol a romániainál nagyobb medvepopulációkat képesek menedzselni, és nincsenek konfliktusok és áldozatok. Romániában viszont nem a vészhelyzetre, hanem az üzleti oldalra összpontosítanak, látszik, hogy a hatóságok nincsenek felkészülve, egy egész ország nézi a híradóban, hogy a medve rohangál Szebenben a háztetőn, és nem képesek megoldani a valós problémát” – hívta fel a figyelmet Csibi Magor.

Mit ne tegyünk, ha medvével találkozunk

Csoportban túrázóknak kevésbé kell félniük, ha megpillantanak egy medvét, mint az egyedül levőknek, hiszen a vad, ha meghallja a beszélgetést, inkább elkerüli az embert – magyarázta Kelemen László, a sepsiszentgyörgyi Rara Avis Madárvédelmi Egyesület elnöke, aki évek óta járja az erdőt, rengeteg medvét fotózott és filmezett. Lapunknak kifejtette, a medve felméri az erőviszonyokat, több emberre pedig csak szélsőséges helyzetben támad, például ha veszélyben érzi magát, a bocsait félti vagy sérült, különben inkább továbbáll.

Amennyiben nagyvaddal találkozunk, a szakember semmiképp nem javasolja az elmenekülést, mert felébreszthetjük a medve vadászösztönét, és mivel gyors állatról van szó, biztosan utoléri az embert. A fára mászás szintén nem jó opció, mert a medve ebben is jobb, mint az ember. Nem javallott agresszíven kiabálni rá, dobálni, mert emiatt veszélyeztetve érezheti magát, és támad. „Gyakran két szélsőséges esettel lehet találkozni: előfordul, hogy az ember válik agresszívvá, ha medvével találkozik, ordít az állatnak, dobálja. A másik szélsőséges helyzet, ha »cukinak« találja, és megpróbálja fotózni, etetni. Egyik sem biztonságos” – hívta fel a figyelmet Kelemen László.

A településekre egyre bátrabban be-bejáró medvék magatartását azzal magyarázza, hogy megváltoztak a mezőgazdasági kultúrák és a földművelési szokások. Egyre több kukoricát, repcét, napraforgót termesztenek, ami nemcsak eledelt, hanem kitűnő búvóhelyet is biztosít a vadaknak, ugyanakkor a gépesített mezőgazdaság korában néhány nap alatt lezajlanak a munkálatok, a munkafázisok között viszont háborítatlanul élnek a vadak az ültetvényeken, nem zavarja őket senki.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap havonta megjelenő közhasznú tájékoztatási kiadványában, a Látótér legfrissebb számában látott napvilágot november 4-én.
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
2 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat