Először teljesítette csíki sportolónő az Ironman-viadalt

Az ősz hagyományosan a futóversenyek időszaka, szeptembertől novemberig világszerte maratonok és hosszútávú triatlonok zajlanak. A futás évtizedek óta nagy népszerűségnek örvend Székelyföldön, ezen belül Csíkszéken a hosszútávfutás vagy a gyaloglás.

Az első olimpián induló csíki atléta a csíkdánfalvi születésű Gáll Lajos (1900–1944) volt, aki az 1936-os berlini nyári ötkarikás játékon maratoni futásban képviselte Romániát. Figyelemre méltó eredményeket ért el magyar színekben a kászonújfalvi születésű Róka Antal (1927–1970), aki két olimpián indult az 50 km-es gyaloglásban: 1952-ben, Helsinkiben bronzérmes lett, 1956-ban, Melbourne-ben pedig az 5. helyen végzett. Kortársunk a csíkszeredai

Koter Adél, aki első csíki női versenyzőként pár nappal ezelőtt kiváló eredménnyel fejezte be a spanyolországi Vitoria-Gasteizben megrendezett Ironman-viadalt.

A sepsiszentgyörgyi Jakab-Benke Hajnalka már teljesített korábban hasonló távú versenyt Nagyváradon, annak X-man volt a neve. Koter Adél családanyai és munkahelyi feladatok mellett már több mint húsz éve rendszeresen sportol, volt országos bajnok tereptriatlonban, egy ideje pedig a hosszútávú versenyekre készül.

A megmérettetésekre családja állja a kiutazási és nevezési költségeket, mint elmondta, ők, férje és kisfia a legnagyobb támogatói. Koter Adél a Vitoria-Gasteiz Ironman-versenyen 9 óra 49:50 perces teljesítménnyel 630 induló közül összetettben (férfiak és nők között) a 200. helyen végzett, a női versenyen 73 induló közül 8. lett, míg a 45–49 évesek korosztályában a legjobb volt 14 versenytársa közül. A csíki triatlonista sokáig saját edzéstervei alapján készült, 2019-től magyarországi edzője van, a bajai Flander Márton irányítja a triatlonos edzéseit. 

– Pályafutása egyik legjobb eredményét érte el az elmúlt napokban. Hol versenyzett, miből álltak a próbák?

– Spanyolországban, Baszkföldön tartották ezt a hosszútávú triatlonversenyt, amely 3800 méter úszásból, 180 km kerékpározásból és a klasszikus (42,195 km) maratoni távú futásból áll. Ezt folyamatosan kell teljesíteni, természetesen a három próba között van egy rövid átállási szakasz, amikor kicseréljük az adott sportágra szóló felszerelésünket, igyekszünk ezt minél hamarabb megoldani, hogy ne veszítsünk sok időt. Aznap nagy köd volt a tó felett, ahol úszni kellett volna, ezért tolták a rajtot.

Az első 30 km-en még kitartott a köd, majd szél lett és elvitte a ködöt, így kellemes, 35 Celsius-fokban versenyezhettünk. Ez egyben kvalifikációs verseny volt a 2022-es vébére.

– Hogyan került kapcsolatba a sporttal, a triatlonnal?

– A triatlon három versenyszáma közül először a futással kerültem kapcsolatba, csíkszeredai születésű vagyok, gyerekkoromban nem volt uszoda a városban, Bertoti Zsolt hegyimentő baráti társaságában pedig nagy népszerűségnek örvendett a futás. Megszerettem a rendszeres futást. Ennek már közel 20 éve. Profi szinten egyetlen sportágat sem űztem a triatlon előtt, önképzéssel, autodidakta módon tanultam meg ezt a sportágat.

A komolyabb, szakszerű úszóedzéseket sokkal később, az egyik Szent Anna-tónál rendezett triatlonverseny után kezdtem el, 37 évesen, akkor kaptam kedvet, hogy javítsak az úszásomon. Barabás Lóránt úszóedzővel javítottunk az úszásomon, de még mindig ez a leggyengébb számom a triatlon próbái közül. A kerékpár úgymond „kéznél” volt, mindig is szerettem kerékpározni, számomra az a legszebb része a triatlonnak.

– Hogyan tért át a klasszikus távú, rövidebb triatlonról az Ironman-távra?

– Hazai szinten kedvenc számom a középtávú – vagy ahogy sokan nevezik, féltávú – triatlon, amely országúton zajlik, 1900 m úszásból, 90 km kerékpározásból és 21 km futásból áll. Ebben értem el jobb eredményeket, többször végeztem dobogós helyen, de bajnok is voltam. Ezt a bajnokságot az utóbbi időben a román tengerpartra helyezték, idén is ott lesz októberben. Utoljára 2018-ban voltam országos bajnok. 2016-ban és 2017-ben megnyertem a Transfiert, 2018-ban pedig a mamaiai bajnokságot. Még 2019-ben kezdtem nézelődni a hosszabb távok felé, Tallinnban ki is próbáltam, elég jól sikerült. Terveztem, hogy elmegyek 2020-ban is Észtországba, de a járvány miatt nem sikerült.

amelynek időpontját szinten tologatták a pandémia miatt, de végül megrendezték. Ez volt a második Ironman-versenyem, amelyen elindultam, és ez nagyon jól sikerült. Az edzőm is nagyon meglepődött, a család után elsőnek ő gratulált.

– Van-e holtpont verseny közben, érzi-e, hogy fel kellene adnia? Hogyan jut túl ezeken a holtpontokon?

– A versenytársakkal való beszélgetésekkor úgy tapasztaltam, hogy mindenkinek személyes, változó ez a holtpontprobléma. Mindenkinek ki kell alakuljon az a módszer, ahogy átlendül ezeken a holtpontokon. Mondják, hogy ez fejben dől el, én különböző módszereket használok, a befelé figyeléstől kezdve, hiszen nagyon fontos a mentális felkészülés… Mindez függ a pályától is. Nagyon lelkesítenek például a szurkolók. Spanyolországban a baszkok nagyon szeretik ezt a versenyt, hihetetlen nagy lelkesedéssel szurkoltak, még mindig a fülembe cseng, ahogy kiabálták hogy „Benga! Benga! Benga Campiona! Ale, Ale, Hoppa!”

– Miért ajánlja a futást, a triatlont?

– A triatlon próbái közül a futás kínosabb lehet az elején, egyből nem hozza meg azt az örömöt, amit elvárunk. Kitartás kell ahhoz, hogy eljuss oda, amikor már rendszeresen kívánod ezt a mozgásformát.

A futás ugyanakkor nagyon jó közös családi program tud lenni, ajánlom.

– Futófesztivál volt Csíkszeredában. Indult?

– Ha előző héten nem versenyeztem volna hosszú távon, akkor rajthoz álltam volna a Csíki Futófesztiválon. A két rövidebb próbán, a somlyói esti hegyi futáson, illetve a családi futáson vettem részt, de önkéntesnek is jelentkeztem. Nagyon jó kezdeményezés, remélem, lesz folytatása és bekerül sok futó naptárába.