HIRDETÉS
Kiíráskor a Pro Economica Alapítvány tényleg 2019. június 21-i határidővel hirdette meg a pályázatot és valóban korábban zárt a részvétel előfeltételét jelentő regisztráció határideje (2019. május 29.). Ez a vájtfülűek számára sem egyéb, minthogy a már regisztrált pályázók 21-ig nyújthatták be pályázatukat. Nincs mit kezdeni azzal a mindent bizonyító (?) feltételezéssel (Átlátszó), hogy „május 21–28. periódusban még valószínűleg kevesen töltöttek fel pályázatot”.
Ugyanis Kozma Mónika, a Pro Economica Alapítvány ügyvezető igazgatója elmondta, hogy tíz nap alatt annyian regisztráltak (több mint tízezren), hogy már abból is csak minden negyedik nyerhet a pályázaton, tehát jelentős túljelentkezés volt.
Egyszerűen értelmetlen lett volna növelni azoknak a számát, akik a túljelentkezés miatt egyértelmű, hogy nem nyerhetnek - teszi hozzá az ügyvezető igazgató.
Nyilván, nem valami eldugott oknyomozó portálról szerzett tudomást a 10000 regisztrált székelyföldi pályázó, hiszen valahogyan e nélkül is eljutott hozzájuk a lehetőség híre. Amúgy hónapok óta járták Székelyföldet a programban résztvevő szervezetek munkatársai, és gazdatalálkozókon, falugyűléseken tájékoztatták az érdeklődőket, illetve csíkszeredai, székelyudvarhelyi és marosvásárhelyi vállalkozói rendezvényeken, azaz közvetlenül. Például a május 23-án szervezett Csíkszeredai Üzleti Fórumon, melyen személyesen, fültanúként én is részt vettem. (Bizonyítékom is van róla!)
Hát persze, mert megjelentek a kóklerek, akik haszonszerzés céljából attól sem riadnak vissza, hogy átverjék a hiszékenyeket. Például egy magyarországi traktorforgalmazó, aki nagyban hirdeti magát (nyilván bennfenteseknek!), hogy tőlük vegyenek új traktort, csakhogy akkor minősül elszámolható tételnek a traktorvásárlás, ha az első üzembe helyező maga a pályázó. Ha olyan traktort vásárol valaki, amit már egyszer beírattak, akkor utólagosan azt a tételt vissza kell fizetni.
A kókler traktorforgalmazó ezzel nem foglalkozik, hiszen ő már túl van az üzleten, csak éppen a pályázó vissza kell fizesse a traktor árát.
De azok a cégek sem kerülnek be ebbe a listába, melyek a program indulásakor egyik napról a másikra megemelték az általuk forgalmazott traktorok árát. Mert csak. Nos ez indokolja azt, hogy ellenőrzött partnereket tartalmazó szállítói adatbázist használjanak a pályázók, mert így csökkenthető az átverések kockázata. Nyilván, ez nem zárja ki azt, hogy ne ebből az adatbázisból válasszon valaki beszállítót, saját szakállra.
Halkan súgom meg, hogy azért az sem lehet ördögtől való szempont, hogy lehetőleg olyan beszállítók is jussanak lehetőséghez, melyek a magyar(országi) gazdaságnak-kereskedelemnek hoznak hasznot. Tudjuk, szeretnék ezt hivatalos nyilatkozatban is viszontlátni egyesek, csakhogy valami istenverte okból ezt nem fogják látni. Ez körülbelül annyira nyilvános, mint a diplomáciai háttéregyeztetések tartalma, mely korábban, a székelyföldi gazdaságfejlesztési program elindítása előtt a két kormány között lezajlott.
Nagy susmust sugall az is, hogy Székelyföld Romániában található, így a román kormánynak van némi illetősége, s utóbbi éppen PSD-s. S lám, máris eljutottunk a „titkos” FIDESZ-PSD paktumig, amit az RMDSZ hozott össze. Ez lenne az a diplomáciai egyezség, amivel elfogadtatta a magyar kormány a románnal, hogy az ő területén támogasson román állampolgárokat egy “idegen” állam.
Szintén a Magyar Hang hiányolja, hogy bár román politikus is van egy 2017-ben zárult, mezőségi mezőgazdasági pályázat nyertesei között, nem hozták nyilvánosságra a nyertes pályázók listáját. Nem is kell különben, mert az eredményhirdetés nem nyilvánosan böngészhető, neveket tartalmazó listát jelenti, a különböző szolgálatok nagy bánatára. Mellesleg, az APIA-támogatások listája sem böngészhető nyilvánosan, és nem is lesz, pedig ott is vannak nyertesek szép számmal.
A Magyar Hang von le messzemenő következtetéseket abból, hogy a korábban Maros megye szociáldemokrata parlamenti képviselője részesült magyar támogatásban. Nahát. Írja ezt az a Magyar Hang, melynek szerzője jól tudja, hogy Székelyföld tele van olyan román titkosszolgákkal, akik magyar felmenőket „gyártottak” maguknak azért, hogy igényelhessék és megkaphassák a magyar állampolgárságot. Nos bármennyire is „szeretnénk”, nemzetiségi alapon nem lehet „diszkriminálni” a románokat Románia területén, még magyar állami pénzből sem.
Szóval, ha egy mezőségi román minden szempontból megfelel egy kiírás feltételeinek, akkor csak azért nem lehet kizárni, mert román.
Szűrni csak és kizárólag azzal lehet valamennyire, hogy magyarul kell benyújtani a pályázatot, ami román részről állandó kritika is. Azt az állítást pedig bizonyítani kellene, hogy a román politikus azért és kizárólag csak azért juthatott támogatáshoz, mert ő politikus és susmus van/volt.
Igen, megtörtént. Programba regisztrált felhasználó árulta hozzáférését ezer lejért. A Royal Dru Kft. egyik eladási ügynöke, Incze Róbert elismerte, hogy ő próbálkozott felhasználói adatainak az eladásával (ezt dokumentálta az Átlátszó Erdély, a szándékot!). Ezt beismerte Incze Róbert, a Royal Dru Kft. pedig el is fogadta felmondását.
Tehát mit is tudunk? Azt és annyit, hogy valaki, eddigi tudomásunk szerint az egyetlen, értékesíteni akarta a saját nevére és nevében bejegyzett felhasználói adatokat. Nem biztosan nyerő pályázati helyet és pályázatot árultak, és még csak nem is a gazdaságfejlesztési programot bonyolító (a Pro Economica) szervezet munkatársa tette ezt, hanem egy külső cég alkalmazottja.
És nem bizonyít a susmusról sokat az sem, hogy a Royal Dru-ban érdekelt Török família, vagy annak valamelyik tagja felbukkan egy mezőgazdasági rendezvényen Sáromberkén, annak VIP-rendezvényein, hiszen igen, mezőgazdasági tevékenységben érdekeltek, tehát feltehetően a szűkebb régióban (Maros megye) ismerik a szakmai köröket – így a Pro Economica mezőgazdasági rendezvényeinek szervezőit is. Ha nem vágyvezérelt oknyomozást folytatna az Átlátszó, akkor azt kellett volna bizonyítania, hogy a Pro Economica munkatársai vannak benne a Török família ügyleteiben. Utóbbira még csak kísérlet sem történik…
Sipos Zoltán, az Átlátszó Erdély munkatársa – nagyon ügyesen – talált egy csalót. És beszállt személyesen a csalásba, azaz ő maga is részese annak. Esemény azért van, mert ő kért lehetőséget (inkognitóban) arra, hogy szabálytalanul, előzetes regisztráció nélkül (!) is pályázhasson. És láss csodát, talált lehetőséget a csalásra!
Pont úgy, ahogyan például egy haditudósító lemarad az évtized harci eseményéről, ezért lefizet egy katonát, hogy öljön meg már valakit a kamera kedvéért, így aztán a kegyetlen háború leghitelesebb képeivel villoghat. Képletesen fogalmazva: az „oknyomozó” talált egy lefizethető portást egy bankfiókban, akitől szerezni tudott pénzért egy kulcsot a bank bejárati ajtajához. Aztán ebből levonja azt a következtetést, hogy biztosan bankrablásra készül(t) a bankfiók összes tisztségviselője, sőt a banktulajdonos is, különben nem juthatott volna hozzá a bejárati ajtó kulcsához. Ennyit a vágyvezérelt oknyomozásról…
