Antal Előd az 1980-as téli olimpia emlékkorongjával
Fotó: Gábos Albin
Negyven esztendővel ezelőtt, február második felében zajlott az a téli olimpia, amelyen utoljára vett részt a romániai hokicsapat. A jégkorong történetének egyik legfantasztikusabb győzelme született 1980. februárjában Lake Placidben, amikor a házigazda Egyesült Államok csapata megverte a Szovjetuniót, majd megnyerte az olimpiát. Az akkori történésekről Antal Előd mesélt.
2020. február 18., 15:112020. február 18., 15:11
2020. február 19., 10:412020. február 19., 10:41
A 275-szörös román válogatott Antal Előd 1955-ben született Csíkszentkirályon, jégkorongozói pályafutásának első nemzetközi szereplése 1973-ban volt a gröningeni (Hollandia) U18-as Európa-bajnokságon. Válogatottként legjobb eredményeit az 1977-es A csoportos bécsi világbajnokságon, illetve az 1980-as, egyesült államokbeli téli olimpián elért 7. helyezése jelenti.
Hokis pályafutását követően nem szakadt el szeretett sportágától, edző lett, az ő vezetésével nyert először az 1989-es fordulat után bajnokságot Csíkszereda jégkorongcsapata (1996-ban). Jelenleg is követi a Sportklub mérkőzéseit, és hetente kétszer jégre lép az öregfiúkkal, túl a hatvanon is rendszeresen sportol.
A jégkorong történetének egyik legfantasztikusabb győzelme született 1980. február 22-én Lake Placidben, amikor a házigazdák legyőzték a Szovjetuniót. A meccs és az 1980-as torna abszolút esélyese a szovjet csapat volt, amely 1964-től addig minden olimpián aranyérmet szerzett. Lake Placidben is jól kezdtek, első öt meccsüket megnyerték. „Az 1980-as csapatban olyan fiatal zsenik játszottak, mint Fetyiszov, Kaszatanov, Makarov és Krutov, illetve olyan sztárok, mint Harlamov, Szkvorcov, Malcev és a kapus Tretyak” – meséli Antal.
Az amerikaiak csapatában csak főiskolások szerepeltek, NHL-esek nem, a torna kezdetén a négy közé jutást sem várták tőlük. Ezen a tornán azonban már a négyes döntő mezőnye sem a papírforma szerint alakult: a finnek, noha kikaptak a lengyelektől, Kanadát legyőzték, így a szovjetek után másodikként ők jutottak tovább. A másik csoportban a csehek buktak el, miután nemcsak a svédek verték őket, hanem az amerikaiak is, utóbbiak nagyon simán, 7–3-ra. Az aranyérmet a legjobb négy csapat egymás közötti meccsei döntötték el. A négy közé Malcevék két pontot hoztak (a finnek elleni 4–2-es győzelemnek köszönhetően), a svédek és az amerikaiak 1–1 pontot (ők 2–2-t játszottak a csoportban), a finnek nullát. A szovjetek tehát lényegében az első meccsen megnyerhették volna a tornát, ha győznek, és ha a másik mérkőzésen a finnek megverik a svédeket.
Ritka felvétel, amely az 1980-as téli olimpián részt vett romániai csapatot örökítette meg az elutazás előtt
Fotó: Antal Előd gyűjteménye
De idézzük fel az amerikai–szovjet meccset a korabeli lapokból: „A tizedik percben Krutov góljával a Szovjetunió megszerezte a vezetést. És bár öt perccel később Schneider egyenlített, újabb két perc múlva Makarov visszavette az előnyt. Ami 19:59-ig meg is maradt, ekkor azonban Tretyak kapus elnézte Johnson könnyű lövését, így az első harmad végén 2–2 volt az állás. Tretyak, aki 8 lövésből két gólt kapott, vissza sem jött a szünet után, Miskin folytatta helyette a meccset. A statisztikája azonban neki sem lett jobb: a maradék negyven percben összesen tudtak annyiszor kapura lőni az amerikaiak, mint az első húszban – kétszer a második, hatszor a harmadik harmadban –, de ez is elég volt nekik még két gólra (miközben az amerikai kapus 36 lövésből kapott három gólt). Az első góljuk még csak egy újabb egyenlítést jelentett: miután Malcev harmadszor is vezetést szerzett, emberelőnyből, a 23. percben, a 49.-ben Johnson szintén emberfórból válaszolt. Majd 1 perc 21 másodperccel később Eruzione a meccs során először vezetéshez juttatta az amerikaiakat, akik a hátralévő tíz percet lényegében a saját harmadukban töltötték – de sikerrel.”
Ehhez persze az is hozzájárult, hogy az amerikai csapat utolsó meccsén megtáltosodott, 4–2-re legyőzte a finneket is, így a szovjetek hiába lőttek kilencet a svédeknek, az aranyérem a házigazdáké lett. Az amerikai győzelmet a Sports Illustrated szavazásán a 20. század legjelentősebb sporteseményének választották. A mérkőzésről két mozifilm készült, az első már 1981-ben, a második pedig Kurt Russell főszereplésével 2004-ben.
Utólag kiderült, hogy a hokicsodában rengeteg munka van, az amerikaiak roppant tudatosan készültek az 1980-as olimpiára. Herb Brooks szövetségi kapitány 1979 nyarán több edzőtábort is tartott, amelyeken kiválasztotta azt a húsz hokist, akik bekerültek a keretbe. Noha kivétel nélkül főiskolások, egyetemisták, illetve amatőrök voltak, egyben ígéretes tehetségek is, amit az olimpiai aranyérmen felül az is bizonyít, hogy később néhány kivételtől eltekintve az NHL-ben meghatározó emberekké váltak. A Team USA az ősz és a tél folyamán 61 meccset játszott, és bizakodva várta az olimpiát.
Fotó: Gábos Albin
A találkozó előtt Brooks a következő szavakkal fordult fiaihoz: „Arra születtetek, hogy hokijátékosok legyetek. Nem véletlenül vagytok itt. Eljött a ti időtök.” Az amerikai–szovjet presztízsmeccset megelőző napon a New York Times publicistája úgy fogalmazott: „Ha csak a jég meg nem olvad, ha csak az Egyesült Államok csapata 1960-hoz hasonlón nem hajt végre újabb csodát, az oroszok könnyedén megnyerik az olimpiai aranyérmet. Önök hisznek a csodákban?” Hát innen ered a Csoda a jégen.
Az amerikaiak többsége nem hitt benne. Mint Antal Előd mesélte, a szurkolók nagy része nem is vásárolt időben belépőt a döntőre, a jégcsarnok előtt pedig a jegyüzérek a hihetetlennek tűnő 1000 dollárért árulták feketén a jegyeket erre a meccsre.
Miután a szovjetek nem járultak hozzá, hogy a kezdési időpontot áttegyék délután ötről este nyolcra, az olimpiát sugárzó ABC tévétársaság nem tűzte élőben műsorra a mérkőzést. Akkor még nem volt internet, országos ünneplés csak az este felvételről leadott meccs végén robbant ki.
A szovjet jégkoronghatalom csak megrendült, de nem omlott össze. A válogatott egészen 1990-ig folytatta páratlan sikersorozatát. Megnyerte a következő két olimpiát, és csak két világbajnokságon, 1985-ben és 1987-ben szorult le az első helyről.
A negyven évvel ezelőtti olimpiai jégkorongtornára elutazott romániai keretnek hat székely tagja volt: Antal István, Antal Előd, Gál Sándor, Nagy Béla, Nagy Zoltán és Sólyom László.
Egy nagyszerű, összetartó csapat volt, egymásért küzdöttünk, nagyon sokat segítettünk egymásnak. Például Gál Sanyival ketten voltunk az első sorban a hátvédek, ha ő tévedett, én kijavítottam, ha én hibáztam, Sanyi segített. Jó volt a kapcsolat a játékosok és az edzők között, igazi barátok voltunk, és azok maradtunk a mai napig. Többször találkoztunk, és tervezünk újabb találkozókat” – folytatta.
Fotó: Gábos Albin
Antal Előd kapásból vágja az akkori csapat sorait. „A kapusok Huțanu és Netedu voltak, az első sorban Gál Sanyi és én voltunk a hátvédek, a csatársort sort pedig Tureanu, Costea, Axinte alkotta. A második sorban Justianan és Moroșanu voltak a bekkek, Nagy Béla, Nagy Zoltán és Sólyom alkotta a csatártriót, míg a harmadik sorban Antal István és Berdilă voltak a hátvédek, a csatársorban pedig Hălăucă, Cazacu és Olenici szerepelt. Sajnos hárman már nincsenek közöttünk, Doru Tureanu, Gică Huțanu és Antal István” – emlékezett vissza Antal Előd.
„Feltétlenül hozzá kell fűzni, hogy abban az időben minden válogatottban csak három profi játékos vehetett részt az olimpián. Lehet vitatni, hogy ki volt akkor a profi és ki az amatőr. Jól ismertük azt a híres szovjet gárdát, hiszen minden évben tíz napot náluk edzőtáboroztunk, nagyon sokat tanultunk tőlük” – tette hozzá.
Egy győzelem, egy döntetlen és a 7. hely
Románia eredményei az 1980-as téli olimpián: Románia–Német Szövetségi Köztársaság 6–4 (a romániai csapat gólszerzői Tureanu 3, Costea 2 és Olenici), Svédország–Románia 8–0, Csehország–Románia 7–2 (Cazacu 2), Egyesült Államok–Románia 7–2 (Tureanu és Hălăucă), Románia–Norvégia 3–3 (Tureanu, Costea és Gál Sándor).
Az 1980-as téli olimpia végeredménye: 1. Egyesült Államok, 2. Szovjetunió, 3. Svédország, 4. Finnország, 5. Csehszlovákia, 6. Kanada, 7–8. Románia és Lengyelország, 9–10. Hollandia és NSZK, 11–12. Norvégia és Japán.
Az olimpián a 12 csapatot két hatos csoportba sorsolták. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét, és az első két-két helyezett jutott a négyes döntőbe. A négyes döntőben a továbbjutott csapatok újabb körmérkőzéseket játszottak, de csak azok a válogatottak mérkőztek meg egymással, amelyek a csoportkörben nem találkoztak, a csoportkörben lejátszott eredményeiket magukkal vitték a továbbjutók. A csoportkör harmadik helyezettjei az 5. helyért játszhattak, a negyedik, ötödik és hatodik helyezettek számára pedig befejeződött a torna.
Antal Előd 20 évesen
Fotó: Antal Előd gyűjteménye
Az 1970-es évek enyhülési folyamata után – 1972-ben a két német állam kölcsönösen elismerte egymást, ugyanebben az évben aláírták a SALT-1 szerződést, 1975-ben pedig a helsinki záróokmányt – a Szovjetunió 1979-es afganisztáni inváziójával új szakaszába lépett a hidegháború. A karácsonykor megindított hadművelet az Egyesült Államokban természetesen élénk tiltakozást váltott ki. Jimmy Carter elnök megszakította a nukleáris fegyverzet korlátozásáról szóló tárgyalásokat, január 20-án pedig egy hónapos ultimátumot adott a Szovjetuniónak csapatai kivonására. Brezsnyev persze nem rendelte vissza a szovjet alakulatokat – eme világpolitikai helyzetben kezdődtek meg az Egyesült Államokban 1980 februárjában a 13. téli olimpiai játékok.
Sokan arra számítottak, hogy a Szovjetunió távol marad az eseménytől, versenyzői azonban mégis megérkeztek Lake Placidbe. Mindez csak néhány napon múlt, hiszen február 9-én Cyrus Vance amerikai külügyminiszter a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülésén már beszélt arról, hogy az Egyesült Államok bojkottálja a moszkvai nyári játékokat, amit Carter március 21-én hivatalosan is bejelentett. Érdekesség, hogy a téli ötkarikás játékok 1984-ben sem estek a hidegháború áldozatául, Szarajevóba mindkét tömb országai elutaztak, a Szovjetunió május 8-án közölte, hogy távol marad az 1984-es nyári Los Angeles-i olimpiától.
Fotó: Gábos Albin
Mit fed a hidegháború?
A hidegháború sok nemzetközi feszültséggel járó korszak volt 1947 és 1991 között, amelyet a két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti folytonos rivalizálás jellemzett. A szó szoros értelmében vett háború nem tört ki a két ország között – a hidegháború a második világháború két nyertes nagyhatalmának ideológiai, kulturális, társadalmi, gazdasági, politikai összecsapásából állt. Ebben az időszakban volt kézzelfogható a nukleáris fenyegetés, és ekkor indult a fegyverkezési verseny, valamint az űrverseny is, a propaganda mellett. A hidegháború fogalma Walter Lippmann amerikai politikustól, írótól származik – írja a Wikipédia.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő nyolcoldalas sportkiadványában, az Erdélyi Sport legfrissebb számában látott napvilágot február 18-án.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
Látogatottsági adatok
1 hozzászólás