Munka, fegyelem, csapategység: a csíki hokicsapat tagjai a bajnoki cím titkáról

Adorján Attila, kapus: „Egy ilyen szériában mindenkinek nagyon komolyan oda kell tennie a csontot, a legkisebb szereplőktől a legnagyobb sztárokig. Nálunk mindenki kivette a részét a munkából. Úgy érzem, ahogy haladt előre a szezon, mi egyre jobban fejlődtünk, a play-offban meccsről meccsre jobban teljesítettünk, és talán ez, az utolsó volt a legjobb meccsünk a szezonban.

Rengeteg néző volt, ilyen meccseken nőttem fel én is, most pedig a jégen is megtapasztalhattam, milyen a bajnoki cím megnyerése. Úgy gondolom, hogy azoknak a hokisoknak, akik itt nőnek fel, az az álmuk, hogy egy ilyen fontos döntőt egy ilyen nagyszerű közönség előtt nyerhessenek meg. Nagyon jó döntés volt hazajönni. Élvezem a pillanatokat, ha pedig számít rám a magyar szövetségi kapitány a világbajnokságon, akkor ott is helyt szeretnék állni.”

A Csíkszeredai Sportklub újra megvédte címét az Erste Ligában

Két harmadnyi remek játékkal és húsz perc energiatakarékos hokival simán nyerte a Csíkszeredai Sportklub az Erste Liga döntőjének ötödik mérkőzését. A kék-fehérek lezárták a párharcot, újra Erste Liga bajnoki címet ünnepelhetnek, megvédték a címüket.

David Stach, csatár, a döntő legértékesebb (MVP) játékosa: „Az ötödik mérkőzést mindvégig az irányításunk alatt tudtuk tartani. Az első perctől csapatként küzdöttünk, mindvégig fegyelmezettek voltunk. Talán azt is mondhatom, hogy ma kivétel nélkül minden a tervek szerint működött.

Amikor felvetődött az ideigazolásom, láttam, hogy erős lesz a keret, így egyértelmű szempont volt a döntés meghozatalában, hogy reális esélyünk lesz a bajnoki serleg elhódítására. Ezért jöttem Csíkszeredába, és lám, sikerült.”

Gecse Hugó, hátvéd: „Annak ellenére, hogy egy adott pillanatban 5–0-ra vezettünk, nem volt egy sima meccs. Egyik sem volt az, mindegyiken keményen megküzdöttünk. Minden meccsen 100 százalékosan kellett teljesíteni. A végén volt egy kis megingás, amikor már nagyon sokkal vezettünk, úgy tűnik, akkor már a kupa magasba emelésére gondoltunk. Kaptunk két gólt, s az ébresztőt fújt, hogy amíg az utolsó sípszó el nem hangzik, a meccs nincs megnyerve.

Amikor két közel egyforma csapat harcol, akkor nagyon sok az adok-kapok, de mi a mocskos játékkal nem foglalkoztunk, nekünk meg volt mondva, hogy maximális teljesítményt kell nyújtani, csak a hokira koncentrálni, nem szabad szabálytalankodni. Nagy élmény volt ennyi szurkoló előtt játszani. Az éremmel fogok aludni.”

Papp Szabolcs, hátvéd: „Tavaly, a bajnokság megnyerése után azt mondta az egyik kedves ismerősöm, hogy telt ház előtt kell kiszállni. Ez megadatott, és ennek nagyon örülök. 22 évet szolgáltam a Sportklubot, és az nem kevés.

Nagyon jól működött a védekezés, és bár a végén bejött egy kis rövidzárlat, összességében kitűnően teljesítettünk. Maradt még a román bajnokság, várjuk, mikorra teszik be azt a meccset. Meg kell nyerni azt is, hogy legyen teljes, kerek a történet.”

Becze Tihamér, csatár: „Nem volt egy könnyű sorozat a bajnoki döntő, nehezen indult, egy szerencsétlen balesettel. Örülünk, hogy Alpár jobban van. Az első mérkőzés után átvettük az irányítást, és magabiztosan, 4:1-gyel nyertük meg a döntőt. Az első tíz perc után már éreztük, hogy bajnokavatás lesz, a végén adtunk nekik két-három gólt, de ez nem probléma, a lényeg az, hogy megvan a győzelem.

Ez az ötödik Erste Liga-döntőm, játszottam már közel ennyi néző előtt, mindig fantasztikus érzés. Minden bajnoki címemnek külön sztorija van, örülök, hogy vége van, örülök, hogy nyertünk. Most vár rám egy csuklóműtét, majd készülünk a következő szezonra.”

Fodor Csanád, csatár: „Nagyszerű érzés bajnokságot nyerni, nagyon örültünk, hogy sikerült behúzni az utolsó mérkőzést is. Hála Istennek a kinti túrán egy kis lélektani előnyt tudtunk szerezni. A csapat összeállt, nagyon jól védekeztünk,

Összetartó a csapat, mindenki tudta és végezte a feladatát, mindenki elfogadta azt, amit kellett csináljon. Ez volt a kulcsa annak, hogy bármilyen probléma adódott, ha gólt kaptunk, fel tudtunk állni, tudtunk támadni, és vissza tudtunk jönni a meccsekbe.”

Részegh Tamás, csatár: „A hangom is remeg, ha belegondolok. Sajnos a sérülések miatt az utóbbi két év többnyire szenvedés volt számomra. Tavaly is ott voltam a díjazáson a fiúkkal, felszerelés nélkül.

Majdnem hihetetlen, csoda, ami velem történt. A Jóisten megsegített, s a kitartó munka, a hit meghozta a gyümölcsét. Az, hogy mindent megtettem, nem adtam fel, ez annak az eredménye. Ez az első bajnoki címem! Nyertem még egy Román Kupát, de az csak egy meccs volt. Ez az igazi, ez mindennél többet ért.”

Péter Balázs, csatár: „Ez az első bajnoki címem. Tavaly döntős voltam a Brassóval. Nagyon boldog vagyok, hogy hazatértem és már az első évben meg tudtuk nyerni az Erste Ligát. Nagyon jó csapatunk van, nagyon jól összeállt a play-off végére, és úgymond simán, 4:1-re tudtuk megnyerni a döntős sorozatot.

Persze mindenki az első két sorunktól várja a gólokat, de szerintem mindenki beletette a munkát ebbe a bajnoki címbe, a harmadik és a negyedik sor is, ezért tudtunk nyerni. A végén frusztráltak voltak a fradisok, voltak bunyók, de szerencsére mi kiálltunk ebből, a játékra koncentráltunk, és meg tudtuk nyerni a bajnoki címet.”

Rokaly Szilárd, csatár: „Úgy gondolom, hogy ismét a védekező munkánk volt az, ami döntőnek bizonyult. A végén egy kicsit kiengedtünk, magára hagytuk Adorjánt, a kapusunkat, szegénynek nem lett olyan jó statisztikája, viszont végül a győzelem a fontos. Lehokiztuk őket!

Örülünk, nagyjából vége a szezonnak. Meglátjuk, mikor lesz a Gyergyóval a román bajnoki döntő, majd készülünk a világbajnokságra.”

Reisz Áron, csatár: „Tizenkét év után játszottam újra itthon döntőt. 2010-ben nyertünk Csíkszereda korosztályos csapatával magyar bajnokságot. Akkor is hihetetlen élmény volt, és ez azóta sem változott.

Nagyon sokat köszönhetünk szponzorainknak, hogy ilyen jó csapatot sikerült összeállítani. Olyat, amely mindig bajnokesélyes legyen. Úgy érzem, hogy voltak nehezebb időszakok is a csapat életében, de minden jó, ha a vége jó. A végére összeálltunk, és sikerült bajnokságot nyernünk.”