Polgármesterek: Ferenczy Ferenc, Szász Jenő, Bunta Levente és Gálfi Árpád
Nagyon mélyre kell ásnunk, ha meg akarjuk érteni Székelyföld legmagyarabb városának politikai megosztottságát. Sarkalatos pontja ennek a mindenkori helyi hatalom birtokosa, a polgármester személye és az önkormányzat összetétele. Megpróbáljuk feleleveníteni az 1992 és 2016 között lezajlott hét helyhatósági választás történetét – ezeket, illetve a szereplőket megismerve talán közelebb kerülünk ahhoz, hogy tisztábban lássuk a mai helyzetet.
2020. augusztus 24., 18:102020. augusztus 24., 18:10
Nem véletlenül adtuk egy futballjátékfilm címét írásunknak: az 1980-ban jórészt a budapesti MTK-stadionban leforgatott film arról szól, hogy a hitleri megszállás alatt rabok egy csoportja focimeccset játszik a tisztekkel, majd a találkozó végén kiszabadulnak a német katonák kezei közül. Az Escape the Victory végső, paradicsomi állapotát választási kampányonként időről időre megígérték a székelyudvarhelyieknek, de az ígéretek rendszerint nem teljesedtek be. Az ígérgető általában mégis tudott újrázni, és belemenekült az újabb győzelembe. Ezenkívül pedig mindig kardinális kérdés volt 1996 és 2020 között a polgármesterek és az önkormányzati képviselők számára, hogy éppen melyik csapatban futballoznak, és időnként az „átigazolás” is belefért a meccsbe.
Az 1989-es rendszerváltás legforróbb napja Székelyudvarhelyen azzal járt, hogy a kora délutáni órákban a városházára beözönlő tömeg elkergette az akkori első titkárt, Gál Ferencet. A feldühödött és diadalittas emberek egy része kis híján meglincselte a „néptanácselnököt”, aki végül vérző orral, egy hátsó kijáraton, a városháza épülete mögött húzódó Varga-patak medrében nyert egérutat. Azok a napok és hetek az eufória mellett arról is szóltak, hogy valamilyen módon rendet kellett rakni a zűrzavarban, ám minden annyira ideiglenes, képlékeny és egyik pillanatról a másikra megváltoztatható volt, hogy azt mai ésszel képtelenek lennénk felfogni.
Akkor még ideiglenes volt a Nemzetmentő Front, illetve az ország első elnökének hivatala is – Ion Iliescu az 1990. május 20-ai választásokig (akkor ő és pártja, a FSN győzött) ideiglenesen vezette az országot, sokszor elnöki rendeletek jelentettek egy-egy jogszabályt. Ilyen volt az 1990. január 3-án megjelent rendelet is, amely kimondta, hogy létre kell hozni a városi és községi polgármesteri hivatalokat.
Székelyudvarhelyen a város ideiglenes vezetősége, illetve az RMDSZ helyi szervezete az említett decemberi napokban jött létre, és rá hárult többek között a város új, ideiglenes vezetőségének összeállítása.
Volt már két sajtóorgánum, a Hídfő és a Szabadság, ezekben a nyomtatott lapokban jelent meg a felhívás. Létezett néhány lakótelepi videóhálózat is: a lakók a televízióból, illetve a városban elhelyezett plakátokról is értesülhettek arról, hogy vezető kerestetik a település élére. Néhány nap alatt több száz papírcetli, illetve összesen 53 név került az urnába, a legtöbb „szavazattal” bíró udvarhelyiek pedig meghallgatáson vettek részt.
Közöttük volt dr. Ferenczy Ferenc állatorvos, az akkori Hargita Megyei Szaporodásbiológiai és Állatnemesítő Központ udvarhelyi kirendeltségének vezetője is. Mások is szóba jöttek, de egyrészt nem akarták feladni az addigi munkahelyüket a bizonytalanság miatt (simán benne lett volna a pakliban, hogy már az év nyarára vagy őszére helyhatósági választásokat írnak ki, annyira ideiglenes volt az akkori állapot), másrészt akkora fejetlenség és olyan akut törvényhiány volt, hogy nem akárki vállalta volna el első szóra a városvezetői tisztséget.
1990. február 13-án tehát megszületett a határozat:
Mellette alpolgármestert és jegyzőt (titkárt) is választottak, Laczkovics Albert és Bodnár László személyében, illetve egy négytagú vezetőségi bizottságot, amelybe Albert Júlia, az Élelmiszerkereskedelmi Vállalat aligazgatója, Dorel Ardelean, az Építkezési Vállalat igazgatója, Bihari József, a Pénzügyi Osztály vezetője, valamint Kenyeres László, a Közüzemek igazgatója került. Így a város adminisztratív szempontból is elkezdett működni az akkori sajátos helyzetben.
Miután az Iliescu-féle nomenklatúra az 1990. évi első parlamenti választások, illetve a bányászok sokadik behívásával elért kormányválság után stabilizálta hatalmát, kiírta az első helyhatósági választások megtartását, mégpedig 1992 februárjára. 1991 karácsonyán Ferenczyt már megkereste az RMDSZ, hogy a választásokon induljon a szövetség színeiben, végül mégis az a döntés született, hogy előválasztásokat tartanak.
Egy harmadik jelölt is versenybe szállt: Petres Gyula, a Tehnoutilaj (a volt Élelmiszeripari Gépgyár) korábbi igazgatója. Az első fordulót február 9-én tartották, Ferenczy és Kinda jutott a második körbe.
Akkoriban a választási kampány nagyon egyszerű eszközökkel folyt: kis plakátokat ragasztottak ki a város kapualjaiba, üzleteinek ablakaiba, a jelöltek és barátaikból, ismerőseikből álló kampánystábjaik pedig főleg személyes beszélgetéseken igyekeztek meggyőzni a szavazókat. Székelyudvarhelyen a sajtót akkoriban nagyjából az 1990 augusztusában létrejött Udvarhelyi Híradó hetilap, illetve a lakótelepi videóhálózatok jelentették, de nagyon sok emberre hatott a történelmi egyházak helyi vezetőinek szava is.
A választások második fordulójában (február 23-án) Ferenczy Ferenc fölényes győzelmet aratott – ám az önkormányzati képviselő-testületbe egy független tanácsos (Dombi Dezső) mellett csak RMDSZ-esek kerültek, az alpolgármester egy fiatal mérnök, bizonyos Bunta Levente lett.
– írta az akkori Hargita Népe.
Az 1992. évi helyhatósági választások eredményei:
Első forduló, 1992. február 9.
Dr. Ferenczy Ferenc: 9757 (49,4%)
Dr. Kinda László: 6235 (31,59%)
Petres Gyula: 3317 (16,8%)
Második forduló, 1992. február 23.
Dr. Ferenczy Ferenc: 9454 (62,72%)
Dr. Kinda László: 5619 (37,28%)
A kilencvenes évek közepén sok minden átalakult Székelyudvarhelyen, illetve megfigyelhető volt egy elég egyedi jelenség: számos fiatal értelmiségiből, főleg mérnökből vállalkozó lett, akkoriban jött létre a város gazdasági életét mai napig meghatározó cégek egy része. Megépült az elhíresült csereháti gyerekotthon és a kerekerdői katonai laktanya, habár 1995-ben az akkori városi tanácsban mindenki a csereháti terület odaadására szavazott, Ferenczy polgármester (aki időközben városi RMDSZ-elnök lett) belebukott az épület körüli huzavonába. A szövetség őt indította polgármesterjelöltként az 1996 késő tavaszára kiírt, sorrendben második helyhatósági választáson.
Ám a szövetség helyi szervezetén belül egyáltalán nem volt már egység, többen mást szerettek volna látni a polgármesteri székben, az említett vállalkozók köréből is többen szerettek volna önkormányzati képviselők lenni. Megerősödött a sajtó is, abban az időben már két helyi televízió is működött: az említett videóhálózatokból összenőtt UTV és az Ati BETA Televízió – előbbi az RMDSZ-t, utóbbi a magukat függetlennek nevező vállalkozókat támogatta.
akkori szakmája szerint bútortervező mérnök, a Máltai Szeretetszolgálat helyi vezetője, aki mellékesen az Udvarhelyszéki RMDSZ alelnöke is volt. A jelöltállítás határideje május 4-én, szombaton járt le, és Szász gyakorlatilag az utolsó pillanatokban adta le a jelöltséghez szükséges aláírásokat. A fiatal, energikus, mosolygós polgármesterjelöltet az említett vállalkozók támogatták, illetve igen jelentős volt a médiahátszele is, hiszen az Ati BETA televízión kívül az Udvarhelyi Híradó hetilap is inkább mellé és a függetlenekhez állt, mintsem a „klasszikus”, Verestóy Attila szenátort és körét jelentő RMDSZ-hez.
„A politikai élet székelyudvarhelyi megpezsdülésével egyidőben a helyi RMDSZ érezhetően válságba került, hiszen nem igazán lehet dicsekedni azzal, hogy szervezetünk jelölését többen visszamondták és inkább az egyéni küzdelmet választották” – írta az akkori Udvarhelyi Híradó. Mai szemmel az is megdöbbentő, hogy összesen 18 (!) udvarhelyi személy próbált függetlenként önkormányzati képviselő lenni – jóllehet akkor sokkal kevesebb aláírást kellett összegyűjteni az induláshoz, teljesen más volt a helyhatósági törvény. Nemcsak függetlenek, hanem román pártok (a Demokratikus Konvenció, a Liberális Párt, a Társadalmi Demokrácia Pártja – így hívták akkor a mai PSD-t –, illetve a Roma Párt) színeiben is jelentkeztek a nagy megmérettetésre, amely 1996. június 2-án zajlott le.
Június 3-án, hétfőn reggel a város arra ébredt, hogy hét év után új polgármestere van, Szász Jenő személyében – az RMDSZ tíz tanácsost tudott bejuttatni a testületbe, amelyben összesen kilenc független képviselő is helyet foglalhatott, illetve két másik párt egy-egy embere is, mindannyian magyar nemzetiségűek.
De a szövetségi listán bekerült tanácsosok egy része is „átállt” a többséghez, illetve arra is volt példa, hogy a magukat függetlenekként meghatározók közül állt be valaki a szövetségiek közé.
Az 1996. évi helyhatósági választások eredménye:
Szász Jenő: 9755 (52,09%)
Dr. Ferenczy Ferenc: 8970 (47,91%)
Szász Jenő első hivatali idejének elején két olyan ügy történt, amely nagyban meghatározta azt, hogy a rákövetkező években a helyi üzletemberek közül kik támogatták az elképzeléseit.
A Mol-töltőállomás ügye
1997 tavaszán derült ki, hogy a Mol Románia kft. két töltőállomást is szeretett volna építeni Székelyudvarhelyen – eleinte arról volt szó, hogy a város bejáratainál, később Szász Jenő polgármester kezdeményezésére a Bethlenfalvi út és a Céhek utcája találkozásánál egy olyan területre, ahová akkoriban még lakásokat terveztek építeni. A benzinkút végül megépült (néhány évvel később pedig mellette a Kis Szent Teréz plébániatemplom is), de
A testület gyakorlatilag két pártra szakadt, a töltőállomás megépítését ellenzőkre, illetve támogatókra.
A kereskedelmi felületek „elosztása”
1996 végén és 1997-ben zajlott le a volt állami cégek tulajdonába tartozó kereskedelmi felületek privatizálása. Az ezzel kapcsolatos helyzet és eljárás nagyon jellemzi a kilencvenes évek gazdasági és társadalmi zűrzavarát. Konkrétan arról volt szó, hogy az akkor Közüzemeknek hívott Városgazdálkodási Vállalat (a mai Urbana Rt. elődje) birtokában levő Comal Homorod és Comind Budvár cégek több üzlethelyiséggel, kereskedelmi felülettel rendelkeztek a város központjában, illetve a Kossuth Lajos utcában. Az akkori tanács ezeknek a vezetőségébe delegált egy-egy önkormányzati képviselőt, akik
Ezért van az, hogy mai napig ezeket e felületeket olyan személyek (illetve hozzájuk kapcsolható cégek) adhatják bérbe, akik 1996 és 2000 között tanácsosok voltak.
Zűrzavaros, bányászjárásos, kormányváltásos periódus volt az 1996 és 2000 közötti időszak. Mindjárt ’96 végén megtörtént az „igazi rendszerváltás”, az Iliescu-féle berendezkedést az Emil Constantinescu és a Demokratikus Konvenció neve által fémjelzett korszak váltotta. Először került be a kormányba az RMDSZ is: miniszteri, államtitkári állásokat szerzett, az ország ebben az érában csatlakozott a NATO-hoz (1999-ben).
Miután Verestóy Attila az RMDSZ szenátor-előválasztásán (1996 szeptemberében) legyőzte Hosszú Attilát, az Ati Beta tulajdonosát, a két említett televízió 1997 elején egyesült Digital 3 néven. Az év őszén létrejött a Príma Rádió, a következő évben pedig az Udvarhelyszék napilap. A helyi üzletemberek egy része elfordult Szász Jenőtől, és abban bízott, hogy 2000 nyarán sikerül leváltani a közben politikai szervezetet (Udvarhelyért Polgári Egyesület – UPE) is létrehozó polgármestert. 1999 őszén elindult a Star Rádió is a Digital 3 mellett, így már rádióból is kettő volt.
A csillagok hangján és a televízióban nem Szász Jenő volt a kedvenc meghívott, de a másik rádió és az Udvarhelyszék hetilap őt támogatta, no meg mellette állt az ezekben az években kiépített polgármesteri hivatali apparátus is.
Szász regnálásának első évében, 1997 decemberében volt a csereháti épület erőszakos visszafoglalása, a görögkatolikus apácákat rendőri és csendőri segédlettel költöztették be az elhúzódó jogvita alatt álló épületbe. A pereskedések és a kialakult helyzet miatt
Ugyan szóba került Dombi Dezső közgazdász és Borbáth István mérnök-cégvezető neve is, polgármesterjelöltnek mégis az RMDSZ-ben 1992 óta parlamenti képviselőként dolgozó Antal Istvánt nevesítette a szövetség. S noha a „futottak még” kategóriában összesen négy jelölt is volt, az az első pillanattól világos volt, hogy Szász és Antal között zajlik le a döntő ütközet a második fordulóban.
Egyrészt a kormányon levő szövetség klasszikus vonala igyekezett „visszaszerezni” a várost, másrészt a magyar kormánypárt nem titkolt támogatását is bíró „polgáriak” igyekeztek megtartani, amit megszereztek. Akkoriban a Fideszt is Magyar Polgári Pártnak hívták, a polgári szó annyira elterjedt Udvarhelyen is, hogy még az akkor alakuló pipaklub is a Polgári Pipaklub nevet kapta. Először tartottak ún. kampánykoncerteket, a hangulatot odáig fokozták, hogy a szavazók között tengerparti nyaralást és tömbházlakást is kisorsoltak. A kampány hevében Szász Jenő tett egy olyan, később még évekig emlegetett kijelentést, amely utólag hatalmas blöffnek bizonyult, de abban az időben sok-sok szavazathoz lehetett vele jutni.
– ezt az elhíresült mondatot a Digital 3 Televízió hónapokig ismételte mindenféle kommentár nélkül, az Udvarhelyi Híradó pedig évekig számolta a napokat a kijelentés elhangzása után.
A 2000. június 4-én lejátszott első meccsen eldőlt, hogy az RMDSZ 13, az UPE 8 képviselőt küldhet az önkormányzati képviselő-testületbe. A független képviselőjelölteknek nem nagyon volt esélyük, a fontosabbak addigra abbahagyták a közéleti szereplést, illetve egyik vagy másik csapathoz csatlakoztak. A polgármesterjelöltek közül a függetlenként induló Szász jött ki elsőnek, Antal másodiknak, a többi négy, kisebb súlyú jelölt (Ferencz István, Ilyés István, Székely András és Kálmán Lajos) egyike sem érte el az 500-as szavazatszámot.
A „döntőt” június 18-án játszották le, ahol Szász megsemmisítő vereséget mért Antalra: 1801 szavazattal nőtt föléje. Érdekességként jegyezzük meg, hogy pontosan ennyi a Madarasi Hargita tengerszint feletti magassága. Nem mellékesen ugyanezen a napon esett el Marosvásárhely „vára”, holott Fodor Imre az első fordulóban vihette volna a szavazatok többségét Dorin Florea elől, de éppen egy magyar kispárt húzta ki alóla a szőnyeget.
A 2000. évi helyhatósági választások második fordulójának eredménye:
Szász Jenő: 10813 (54,22%)
Antal István: 9012 (45,45%)
2000-től Szász Jenő már nem bírta az önkormányzati testületben a többség támogatását, s habár számtalan eszköz volt még így is a kezében, a tanácsosok rendszeresen és módszeresen keresztbe tettek neki. Már a választások után néhány héttel elkezdődött minden, a beiktatási ceremóniával, amelyről az UPE tanácsosai látványosan kivonultak, illetve az RMDSZ-frakcióból is kilépett egy képviselő, majd
Az RMDSZ-frakcióba helyi „erősemberek” kerültek, akik gyakorlatilag Szász Jenő minden lépésére reagáltak – a helyi hidegháború tehát látványosan folytatódott. Médiatéren is történtek változások, ugyanis az Udvarhelyszék megszűnt, az Udvarhelyi Híradó pedig a 2003-as főszerkesztő- és részben csapatváltással az előző évekhez képest sokkal kiegyensúlyozottabb hangnemre váltott.
Szász Jenő azonban nem maradt média és támogatottság nélkül: a Polgári Élet hetilap az egyik ilyen „megvalósítása” volt. 2003-ban létrehozta a Magyar Polgári Szövetséget, ám a 2004-es választásokhoz közeledve az RMDSZ-nek sikerült ezt a szervezetet a bíróságon elkaszálnia, és a Szász-párti tanácsosok végül a Népi Akció Pártja (AP) listáján indultak a választásokon.
Megfigyelhető, hogy a „nagy” RMDSZ mellett több kis párt is próbált utat törni magának az elmúlt húsz évben a romániai magyar politika csatamezején. Az MPP születése egyértelműen Szász Jenőhöz és Székelyudvarhelyhez köthető, illetve – indirekt módon – az Erdélyi Magyar Néppárt is, hiszen azt alapítói szigorúan Szász Jenő nélkül szervezték meg és indították el. Mindez azonban csak később valósult meg.
A 2004-es választásokra Szásznak újabb RMDSZ-es kihívója akadt, Ladányi László-Zsolt jogász, korábbi képviselői irodavezető személyében. Habár az összesen négy polgármesterjelölt (benevezett Molnos Zoltán képzőművész, illetve a korábban említett Székely András is) tisztességes kampányban egyezett meg, s még egy paktumot is megkötöttek ezt illetően 2004 májusában, gyakorlatilag a négy évvel azelőtti forgatókönyv ismétlődött meg.
Szász Jenőnek sorrendben a harmadik RMDSZ-ellenjelöltet is sikerült két vállra fektetnie, és az önkormányzatban is csökkent az RMDSZ-es tagok száma, hiszen tíz szövetséginek sikerült bejutnia a nyolc AP-ssal és egy függetlennel (Balázs Piroska) szemben.
A 2004. évi helyhatósági választások eredménye:
Szász Jenő: 8836 (52,28%)
Ladányi László-Zsolt: 6883 (40,70%)
Molnos Zoltán: 1104 (7,30%)
Székely András: 162 (1,07%)
És igazából talán meg se bukott. Ám tény az, hogy nem indult a 2008-as választásokon a polgármesteri székért, hanem a megyei önkormányzat elnöki székét szerette volna megszerezni. Pedig a 2004 és 2008 közötti ciklusban is folyamatosan nyerésre állt az MPSZ létrehozója. A politikai megosztottság odáig fajult 2007–2008-ban, hogy Székelyudvarhelyen nem volt önkormányzati képviselőtestület, így
A 2006. évi tanácsülésekről az RMDSZ menetrendszerűen vonult ki, egyik fél sem engedett jottányit sem vélt vagy valós igazából. A megye akkori prefektusa, az azóta (nem ezért az ügyért) börtönben ülő Constantin Strujan április 6-án a 170. számú határozatával feloszlottnak nyilvánította a tanácsot, majd április 25-én a 238-as számúval ismét jogszerűen működőnek ismerte el a testületet – a fejetlenség netovábbja volt ez az időszak. Időközi választásokat mégsem írtak ki, hanem kihúzták az időt egészen 2008 nyaráig.
Az RMDSZ polgármesterjelöltje a Hargita Megyei Önkormányzatot előbb alelnökként, majd 2004 és 2008 között elnökként vezető, egykori udvarhelyi alpolgármester és szenátori irodavezető, Bunta Levente lett. A váltás nagyon érezhető volt a megyei tanácsnál, ugyanis annak elnöki székére a mai napig regnáló Borboly Csaba, az addigi alelnök aspirált. Szász inkább ezt a széket célozta meg ezen a nyáron, így a mai napig érthetetlen módon nem indult a polgármesterségért negyedszer is.
A városban a Szász helyett induló Orbán Árpád felett Bunta győzelmet aratott, kettejük párharcába nem volt beleszólása a függetlenként ismét induló Molnos Zoltán festőnek. Mindenki azt hitte, hogy vége lesz a megosztottságnak, s hogy Bunta és az enyhe RMDSZ-többség valamiféle békét hoz. Nem így történt.
A 2008. évi helyhatósági választások eredménye:
Bunta Levente: 7632 (51,43%)
Orbán Árpád: 6023 (42,26%)
Molnos Zoltán: 596 (6,74%)
A 2008-as választásokkor az önkormányzatban az RMDSZ és az MPSZ mellett megjelent a harmadik tömörülés, a helyi Zöld Párt, mégpedig a mérleg nyelveként: kilenc RMDSZ-es, nyolc MPP-s és két zöldpárti tanácsos jött össze a testületbe. Azonban már az alakuló ülésen nagyon kiborult a bili, és tovább folytatódtak a politikai játszmák. A polgáriak és a zöldek megállapodtak abban, hogy az említett Orbán Árpádot támogatják az alpolgármesteri tisztség megszerzéséért, ám
A másik zöldpárti tanácsos, Hajdó Csaba erre lemondott mandátumáról, az év végén a párt Zilahit kizárta soraiból, aki így elveszítette alpolgármesteri tisztségét. Erre a posztra új ember kellett – ekkor
Ez aztán oda vezetett, hogy a tanács arra hivatkozva, hogy nem látja el munkakörét, az RMDSZ-es és a zöldpárti képviselők támogatásával 2011. január 27-én Szászt felmentette tisztségéből. Az ügyből per lett, 2012 tavaszán ezt Szász megnyerte, de akkor már ott volt a következő választás, amire újfent benevezett pártja színeiben.
A hivatalban lévő polgármester tovább akart menni az úton, de a választáson indult a frissen létrejött, Tőkés László-féle Erdélyi Magyar Néppárt képviselője, Tankó László közgazdász is, illetve volt egy igen vicces figura is ebben a kampányban, egy huszonéves fényképész, Csedő Attila. Utóbbi és csapata tulajdonképpen kiparodizálta az addigi választási kliséket, bevett szokásokat. A „Nem a város pénzén fogok elhízni!”-szlogennel kampányoló Csedőre majdnem háromszáz vicces kedvű udvarhelyi szavazott – érdemben nem befolyásolta tehát a szavazást. A kampányba viszont színt vitt, arra pedig igencsak ráfért: nagy ütésként Szász és csapata egy igen jól összehangolt akcióval Nyirő József udvarhelyi újratemetését szerette volna megvalósítani, de csak egy ünnepi áhítat lett a román–magyar diplomáciai és nemzetközi botrányoktól is kísért temetési tervből. Hivatalosan azóta sem lehet tudni, hogy hol vannak ma a nyolc évvel ezelőtt madridi sírjából exhumált író hamvai.
egy teljesen új emberre (Tankóra) nem volt felkészülve a város, a Csedő-viccből pedig kevesen kértek. Az önkormányzati képviselő-testületbe tíz RMDSZ-es, öt MPP-s és négy EMNP-s képviselő került.
A 2012. évi helyhatósági választások eredménye:
Bunta Levente: 9039 (53,62%)
Szász Jenő: 4800 (27,64%)
Tankó László: 2739 (15,77%)
Csedő Attila: 278 ( 1,6%)
Bunta Levente második mandátumának foghatott neki 2012 nyarán, ám a felhők nagyon kezdtek gyülekezni a feje felett. Habár Szász Jenő pártja listáján elsőnek jutott be a tanácsba, annak alakuló ülése előtt közölte, hogy nem kíván többé részt venni az udvarhelyi politikai életben, inkább pártjára koncentrál – nem sokkal később a Budapesten létrehozott Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője lett, de azt kevesen hitték el, hogy valóban visszavonult. A szekér ment, néha pedig döcögött, mert Bunta szerint innen és onnan is pálcákat toltak egyesek a küllők közé.
Az RMDSZ-en belül kemény harcok kezdődtek, Bunta mellől kezdtek többen kifarolni, és 2016 tavaszán arra ébredt Udvarhely lakossága, hogy
Az RMDSZ nem őt, hanem Arros Orsolyát jelölte polgármesternek, így a szövetség helyi szavazói megoszlottak.
A másik oldalon az EMNP a szenátorjelöltként egyszer már (Verestóy ellen) megmérkőző Zakariás Zoltánt jelölte, ám ő alig pár hét múlva visszalépett Gálfi Árpád MPP-s tanácsos javára, így ez a két tábor közös listát, koalíciót állíthatott fel. Gálfi elsősorban azzal szerzett hírnevet magának, hogy egy bethlenfalvi, több köztörvényes bűnözőt is „kiállító” családdal szemben pereskedett és hadakozott, de az is közismert tény volt, hogy Szász Jenő támogatását élvezi.
A 2016-os kampány fő témája a közbiztonság volt, mert abban az időben gyakorlatilag hetente történtek nagy visszhangot kiváltó balhék a városban. A négy évvel ezelőtti koalíció- illetve Gálfi-győzelemben óriási szerepe volt annak, hogy utóbbiak felvállalták a közrendet folyamatosan megsértő bűnözők elleni küzdelmet. Június 5-én késő este tehát Gálfi és a koalíció emberei bonthattak pezsgőt – az ünneplésre Szász Jenő is betoppant, de ezen valahogy senki nem lepődött meg.
A 2016. évi helyhatósági választások eredménye:
Gálfi Árpád: 5574 (42,27%)
Bunta Levente: 4238 (32,14%)
Arros Orsolya: 2662 (20,19%)
Lukács László: 472 (3,58%)
Buta Levente: 283 (1,80%)
Megválasztása után néhány hónappal Gálfi kibújt Szász (véd)ernyője alól: a „régi nagy barát” embereit kiebrudalta a polgármesteri hivatalból, és saját útját kezdte járni. Ezzel kicsit úgy volt, mint nagy elődje és tanítómestere 1997–98-ban, vagy Bunta 2012 után. 2016-ban a képviselő-testületben 11 mandátumot a koalíció emberei szereztek meg, az RMDSZ a maga nyolc tanácsosával kisebbségbe került, az alpolgármester Orbán Árpád lett. A hivatalban levő polgármestert 2019-ben pártja, az MPP kizárta soraiból, így megint összebonyolódott a helyzet, és amellett, hogy az utóbbi időben az MPP-sek a tanácsüléseken is látványosan kihátrálnak mellőle, Gálfi kénytelen a POL színeiben indulni az újabb önkormányzati választásokon. Habár a járvány júniusról szeptemberre tolta az időpontot, az újabb meccs játékvezetője már belefújt a sípjába.
KILÁTÓ - DOM
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
Látogatottsági adatok
1 hozzászólás