A recsenyédi Nagy család kedvence a házi, füstölt kolbászos lecsó
Fotó: Erdély Bálint Előd
Az ajtóréseken kiszivárgó, a még nyitott ablakokon kigomolygó illat belengi ilyentájt a lakótelepeket. Kívülről lehet tudni, hol és milyen lecsót főznek. Elárulja a dinsztelt hagyma, paprika és paradicsom triumvirátusának semmivel össze nem hasonlítható aromája. Szezonális beszédtéma is a lecsókészítés. Igaz, vannak szakácskönyvbe rögzített receptúrák, lévén magyar klasszikus ételféleség a lecsó, de abban mindannyian egyetérthetünk, hogy ahány ház, annyiféle családi kedvenc – kiterjedt nemzetközi rokonsággal. Érdemes mások lecsós serpenyőibe beletunkolni!
2020. szeptember 30., 14:402020. szeptember 30., 14:40
Lehet kolbászos, szalonnapörcös, virslis; tejfölös, tojásos; rizses avagy tarhonyás; édes, esetleg csípős. Nem törvényszerű, hogy három összetevőből álljon, elég, ha a ratatouille-re, a francia lecsóra gondolunk, amiben padlizsán és más idényzöldség rotyog együtt a sütőben. Nem is gondolnánk, amikor zöldséget aprítunk, paradicsomot hámozunk a lecsóhoz, hogy milyen bőséges irodalma van a témának, azt még kevésbé, hogy mennyi irodalmi alkotást ihletett.
Nagyon öreg dajkánk, Jula néni a kor szokása szerint több „úri háznál” szolgált. Úgy emlékezett a lánykorában tanult receptekre, hogy megelevenedett hajdani kenyéradói terített asztala is. Tátott szájjal hallgattuk a zsidók böjtölési rítusait, „örmény asszonya” különcnek vélt éteféleségeit. A szerb tokányt viszont reggelire is gyakran készítette. Szer'tokánynak mondta, ami elszabadította a fantáziánkat, és míg nyeltük a tojásos lecsót, mert nagyot hallott a nénink, variáltuk az étel nevét, s közben fulladoztunk a nevetéstől. Jókedvünkből, étvágyunkból arra következtetett, bátran készítheti nekünk ezt a fogást ebédre is, benne párolt rizzsel – gyuvecsként kínálta.
A zöldségpörkölt nem sütött, dinsztelt hagyma, paprika és hámozott paradicsom elegye
Fotó: Erdély Bálint Előd
A legízletesebb lecsót első al-dunai látogatásomkor kóstoltam, a hajdanán a Duna árterületére, kubikos munkára telepített bukovinai székelyek leszármazottainak falujában. Sokféle nemzet konyhája keveredik gasztronómiájukban: kezdve a katolikus hitű, valahai bolgárkertészek, mai nevükön paltyánokétól, a balkáni vegyes házasságok kevert ízlésvilágáig.
Meghívóimnál a férj szerb volt, de kiválóan beszélte nyelvünket, a nénike hanglejtésén érzett viszont, hogy nem a magyar az anyanyelve. Konyhakertjük maga volt a paradicsom. Nem csoda, felmenői bolgárkertészek voltak. Mesélt a Duna árterületének bőséges földi áldásairól, sok évszázados növénytermesztési tapasztalatokról, miközben a frissen leszakított paprikákat faparázson sütögette, és végül a paradicsomokat is a forró hamuban félig megsütve héjazta le.
Míg az üstben összeértek az ízek, elmagyarázta: a jó lecsóban végül felismerhetőnek kell lennie a hagymának és a paprikának, ezért érdemes inkább darabolni, mint szeletelni. A csípős paprikát külön párolta, és mellé tálalta, ki-ki maga adagolta a könnyfakasztó ízanyagot. Aztán a puha bélű, foszlós bánáti kenyérrel tunkoltuk ki a szaftját. Tőlük, Sándoregyházán tanultam meg, hogy a föld, a víz, a levegő, a napsugár s az emberi munka miként nemesül át a szabadtűzön felejthetetlen ízemlékké.
A felvidéki tojásos lecsó szalonnazsíron készül, koronája a füstölt vagy érlelt sajtreszelék
Fotó: Erdély Bálint Előd
A minap felcsaptuk a recsenyédi Nagyhomoród panzió konyháját lecsófőzéshez. Nagy Edit elkészítette a klasszikus zöldségalapot.
Edit többféle szezonális zöldséggel gazdagítja a lecsót. Ezúttal apró rózsákra szedett karfiolt párolt a szaftban, és a rizs mellett felkockázott krumplit is – utóbbit hagyta elfőni a lében. Ezt a lecsófélét többet kell kavargatni. A füstölt kolbászt kevés olajon megpirította, és utolsó mozzanatként tette az érclábasba.
Nem versenyeztettük a készítményeket, de tudják, a legízletesebb étel fő fűszere a szeretet. Nem maradt ki a lecsóinkból!
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztróban látott napvilágot szeptember 23-án.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
szóljon hozzá!