Kezdődik a rozészezon: ismerkedjünk meg a tavaszi-nyári időszak legkedveltebb italával

A rozék a tavaszi-nyári időszak, a napsütés, a kerti partik vagy éppen a tengerparti nyaralások elengedhetetlen kellékei, könnyedek, játékosak, egyszerűek. Ezért szeretjük őket, de ugyanez az oka annak is, hogy sokan nem vesszük eléggé komolyan. A rozépiac azonban nem nézi ezt tétlenül, nem várta meg, hogy elfoglalja más a piacvezető szerepét. Képes folyamatosan megújulni, és ennek mi, fogyasztók csak örülhetünk.

Egyre több ugyanis a komoly rozé bor, egyre több borász kísérletezik új technológiákkal, fajtákkal.

Egyre kisebb a hangsúly ugyanakkor – akár kommunikációban is – a szezonalitáson, a komolytalan, bár kétségtelenül szerethető tulajdonságokon. A rozé borokat már egész évben fogyasztják szerte a világon, és az elmúlt évtized egyik verhetetlen kedvence lett, illetve úgy tűnik, az is marad. Miért? Mert elérhető, friss, nagyon könnyen megkedvelhető és ezerarcú. Ez a rövid magyarázata a lassan két évtizede tartó rozéőrületnek.

Az egyik rozé borokkal kapcsolatos tévhit szerint egy bornak fehérnek vagy vörösnek kell lennie, a rozé határozatlan. Érdemes megjegyezni azonban, hogy a rozé bor egy stílus, nem egy szín. A rozék nagy része gyümölcsös, megnyerő, friss, játékos, könnyű ivású, könnyen megszerethető bor, feszes savakkal, tele energiával. Jobb fiatalon fogyasztani, mert hamar elveszíti feszességét.

Rozé kategóriában is vannak azonban nagyon komoly borok, hordóban érlelt tételek, és ez a trend – természetesen ez is hazájából, Franciaországból indulva – végigsöpörni látszik a világ minden bortermelő országán.

Ez utóbbi kategóriát azonban nem az alsó polcos árfekvésben kell keresni. Ha közelíteni kell a fehér vagy a vörös kategóriához, ízvilágban mindenképpen a vöröshöz húz, mivel azonos szőlőfajtából készülnek, frissességben, üdeségben pedig a fehérekhez közelít. Ha másért nem, a változatosság kedvéért is fogyaszthatjuk és azért, mert rozét inni jó. Jó rozét inni jó.

Egy másik tévhit szerint a rozé kontyalávaló. A rozé bor kék szőlőből készült bor, mint például a merlot, cabernet sauvignon, feketeleányka, pinot noir és így tovább.

Alkoholtartalma gyakran vetekszik a vörösborokéval, azaz akár a 13 fokot is meghaladhatja, tehát tud ártani, bár nem ezért szeretjük, sőt. Halvány színe a borkészítési eljárásból adódik: nem hagynak időt a szőlő héjában lévő színanyagoknak, hogy kiázzanak, azaz rövid macerációval készül, ahogy a fehérborok. Ezért halványabb a színe, könnyedebb az íze, ritkán csersavas. Ha tehát a rozé kontyalávaló, akkor a vöröseket is oda kell sorolni.

Egy olyan tévhit is létezik továbbá, amely szerint ciki rózsaszín pohárral üldögélni.

Nem árt tudni viszont, hogy a rózsaszín mint szín a 18. században inkább maszkulin, férfias szín volt, mint női, a vörös egy árnyalataként, harcias színnek tekintették. Később is inkább a fiatalság szimbóluma volt, nem egyik vagy másik nem sajátja.

Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a rózsaszínnek megannyi árnyalata létezik a melegebb lazacszíntől a lilásabb pinkes árnyalatig, a rozé borok pedig az elmúlt húsz évben, provance-i hatásra, egyre halványabb, szinte már fehér színűek, ezáltal egyszerre elegánsak, sikkesek és fényűzők.

A rozé borok színe a nagyon halvány lazactól a mély pink árnyalatokig terjed, lehet nagyon halvány hagymahéj szín, élénk rózsaszín, narancssárgás árnyalat. A szín mélysége és árnyalata nem a minőség fokmérője, inkább a borkészítés módjáról, a borász preferenciáiról és nem utolsósorban a divatról árulkodik. Ízben a piros bogyós gyümölcsök, citrusok, virágos beütések a jellemzők.

Borválasztásnál a színnél sokkal fontosabb az évjárat, azaz a bor kora: egy-két évnél régebbi évjárat esetében gyakran hiányzik már a gyümölcsösség, frissesség, ami a rozék csimborasszója (tehát 2022 májusában 2020/2021-ből származó rozét válasszunk).

Gyakran nem tüntetik fel a címkén, milyen fajtából készül, ebben az esetben valószínűleg több szőlőfajta házasításával van dolgunk, ami a legtöbb esetben a bor javára válik és komplexebb, gazdagabb ízélményt nyújt. Árban legtöbbször barátságos kategóriában mozognak, kivéve azt a néhány, fentebb említett tételt, ami hosszabb érlelést követően került a polcokra. Ha vörösborban szeretjük a merlot-t, kékfrankost, pinot noirt, válasszuk kedvenc fajtánkat rozéból is. Ízvilágban, aromákban biztosan felfedezzük majd a hasonlóságokat és természetesen a különbségeket is.

Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy milyen bor illik az ételhez, amit terveztünk, a rozé bor egy valóságos jolly joker. Szinte nincs olyan fogás, amit elronthatna egy rozé, és fordítva, kevés olyan rozé van, amit az ételünk nagyon elrontana. Savassága egyszerre támogatja a savas ételeket, mint a tavaszi saláták, savanyú levesek, és a zsírosabb fogásokat is, amikből bőven találunk példákat a hagyományos erdélyi konyhában. Testesebb rozék akár a most induló grillezős kerti partikon készülő roston sült vörös húsok, pikáns mártások mellett is megállják a helyüket.

A rozé borokat kötelezően lehűtve, 8–10 fokon fogyasszuk, ez azt jelenti, hogy vagy legalább egy-két órával fogyasztás előtt tegyük hűtőbe, vagy ha erre nincs időnk vagy lehetőségünk, jeges vízbe állítva hűtsük le a megfelelő hőmérsékletre, ez nagyjából fél órát vesz igénybe.

A pezsgők és gyöngyöző borok (nem ugyanaz a kettő) megérdemelnek egy külön anyagot, a rozékkal kapcsolatban annyit emelnénk ki, hogy a bor szénsavtartalma, ami minőségi bor esetében nem a hozzáadott szén-dioxidot jelent, mindazt a játékosságot, frissességet emeli ki, amiért szeretjük a rozét. A buborékok még élénkebbé teszik a bort ízben és illatban egyaránt. A saját erjedésből származó szén-dioxidot tartalmazó gyöngyöző borok ugyanakkor alacsonyabb alkoholtartalommal rendelkeznek, ami a nemzetközi trendekhez és az előttünk álló meleg évszakhoz egyaránt remekül illik.

Negele Enikő borszakértő