Járatlan utakon az agrárium: gazda legyen a talpán, aki a drágulások hullámaiban fenn tudja tartani gazdaságát

Az agráriumnak jelenleg rengeteg kihívással kell szembenéznie, szögezte le megkeresésünkre Nyárádi Imre István agrármérnök, a Sapientia EMTE adjunktusa. Az utóbbi nyolcvan évben viszonylag békés periódus volt tágabb térségünkben, és amikor már úgy gondoltuk, olyan szintre jutott az emberiség, hogy nem az öklével próbál a maga igazának érvényt szerezni, kitört az orosz–ukrán háború. A konfliktus durván befolyásolja a globális piacot, elég csak az európai kikötők forgalmára gondolni. Másrészt azt se feledjük el, hogy egy komoly európai mezőgazdasági játékos, a jelentős területtel, termelői kapacitással és exportkapcsolattal rendelkező Ukrajna sodródott nehéz helyzetbe. Mindezt tetézi az egyébként is bonyolult gazdasági helyzet, a sok esetben megmagyarázhatatlan vagy konjunkturális árnövekedés.

A mezőgazdaságban ennek a helyzetnek két jelentős következménye csapódott le: a termények felértékelődtek, de az előállításhoz szükséges költségek is jelentősen megnövekedtek, például a műtrágya háromszorosára drágult. „Azt még nem látjuk, hogy ezekkel a megnövekedett árakkal tartja-e majd a lépést a termény betakarításakor az új felvásárlási ár. Nincs arra garancia, hogy a búza, a kukorica, bármelyik termény ára olyan lesz, hogy az inputanyagok megnövekedett költségeit fedezze, és nyereséget is hozzon a gazdáknak.

– magyarázta Nyárádi Imre István.

A háborús helyzet, a felbolydult gazdaság, ami az inputanyagok árát eltorzította, illetve az új irányzat, miszerint a növényvédő szerek és a műtrágya használatát jelentősen csökkenteni kell, olyan helyzetet eredményezett, amire nincs valós alternatíva, megoldás, vélekedett a szakember. Például senki nem használna műtrágyát, ha lenne elég istállótrágya, ami viszont nincs, mert az állatállomány megtizedelődött. Vannak olyan székelyföldi települések, ahol évekkel ezelőtt még több száz szarvasmarha volt, most pedig nincs egy sem. A jelenlegi állatállomány Romániában egyszerűen nem tudja ellátni istállótrágyával a talaj termékenységének fenntartását.

A gyomok ellen száz százalékosan természetes alternatíva lehetne a kapálás, de kérdés, hogy a 21. század elkényelmesedett embere hajlandó-e, vagy bírja-e, hogy a harminc fokos melegben a mező közepén kapáljon. A növénybetegségek, kártevők ellen pedig még nehezebb felvenni a harcot. Romániában még viszonylag bio a mezőgazdaság, összehasonlítva Nyugat-Európával, ahol minden talpalatnyi földet teljes erőbevetéssel, maximális hozamot elérve hasznosítanak.

Nyárádi Imre István arra is felhívta a figyelmet, hogy a mezőgazdasági támogatások terén sincs méltányosság, óriási a szakadék Nyugat- és Kelet-Európa között.

Ugyanarra a növénykultúrára a romániai gazda kevesebb támogatást kap, mint a francia vagy a német. Mindez azért is bántó, mert Kelet-Európában a mezőgazdaság a társadalomra is kihat, mert miközben a fejlettebb országokban az aktív lakosság 3-4 százaléka dolgozik az agráriumban, nálunk mintegy 26 százaléknak ez jelenti a megélhetés fő pillérét. Félő, hogy a kisgazdák száma csökkenni fog, beolvadnak a területek a korszerű, nagy gazdaságokba, miközben a kisgazdák megélhetésére nem körvonalazódik valós alternatíva.

Az új irányvonalat egyebek mellett az Európai Bizottság által a klímasemleges kontinens megteremtése céljával megfogalmazott Európai zöld megállapodás mutatja, amelynek lényege, hogy a mezőgazdasági termelésben radikálisan csökkenteni kell a növényvédő szerek és termésnövelő anyagok használatát. Azt egyelőre nem tudni pontosan, hogy ez milyen mértékben, miként fog megvalósulni. Szóba került például, hogy 30 százalékra kell csökkenteni a növényvédő szerek használatának mértékét, de kérdés, hogy ezt miként alkalmaznák, hiszen ebben jelentős különbségek vannak az országok között – hívta fel a figyelmet Nyárádi Imre István.

Romániában hektáronként átlagosan valamivel több mint 0,5 kilogramm hatóanyagot használnak a gazdák, míg más EU-tagországokban ez a mennyiség akár a 3,5 kilogrammot is elérheti, tehát hétszer többet.

Ha azt mondják, mindenki 30 százalékra csökkentse, nekünk a fél kiló 30 százaléka 160 gramm, másoknál még mindig 1 kilogramm feletti értéket jelent, ami már tízszeres különbség. Ehelyett mondhatják azt is, hogy egységesen meghatározzák, mennyi hatóanyagot lehet kijuttatni a földekre hektáronként.

Jelenleg egy viszonylag olcsó, gyors, praktikus megoldással – és persze a megfelelő szakértelemmel – tudjuk megóvni a növényeket. Ha ezt a módszert csak „tompítva” tudjuk alkalmazni, nem biztos, hogy mindenre lesz hatékony alternatíva. A gyomszabályozásra komoly beruházásokkal lehet biztosítani műszaki megoldásokat, de például a betegségek, kártevők elleni lehetőségek már jóval korlátozottabbak.

– tette hozzá a Sapientia adjunktusa, aki ezt azzal példázta: az emberek sem feltétlenül hideg vizes borogatással gyógyulnak, szükség esetén beveszik a gyógyszereket.

A felmerült problémákra megoldás lehet az ellátási láncok rövidítése, hogy a mezőről minél rövidebb úton kerüljön az asztalra a termény, de ennek megvalósulásához országos szintű felmérésre és stratégiára van szükség. Kukoricából, búzából többet tudunk termelni, mint amennyire szüksége van a lakosságnak, de például paradicsomra, fokhagymára nem véletlenül adnak plusztámogatást, hiszen ezekből az igény nagy részét importból fedezzük.

Mi csak felvásárló piacot jelentünk másoknak” – részletezte Nyárádi Imre István.

Van, akinek veszteség, másnak lehetőség
Az inputanyagok drágulását elkerülhetetlenül be kell építeni az árakba, a gazdák nem tehetnek egyebet – ezt már Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) elnöke szögezte le. „A mezőt fel kell szántani, ahhoz üzemanyag kell, a kenyeret meg kell sütni, ahhoz villanyáram, földgáz kell” – magyarázta.

A szakember rámutatott: jelenleg nagy a bizonytalanság, a gazdák még azt sem tudják, milyen lesz a közös uniós agrárpolitika, amelyre már 2017-ben meghirdette az Európai Bizottság a konzultációt.

Az Európai Uniónak nagy ambíciói vannak, és mindenkinek érdeke is egy zöldebb Európa, hogy minél rövidebb láncon jusson az élelmiszer a mezőről az asztalra, de ennek megvalósítása egyértelműen további költségekkel jár. Sebestyén Csaba szerint ahhoz, hogy a termelők alkalmazkodni tudjanak a zöld megállapodásban foglaltakhoz, több támogatásra van szükség, hiszen ha csökkentik a növényvédő szerek, a műtrágya használatát, kisebb lesz a hozam, és drágább lesz az élelem. Ez pedig rátevődik az energiaválságra, illetve a háború miatt kialakuló élelmiszerhiányra.

Ugyanakkor ez sok gazdának lehetőséget is jelent, hiszen emelkedik az exportra kínált gabona ára, ám ezzel az a probléma, hogy tulajdonképpen a szubvenciót is eladjuk külföldre. A támogatás egyrészt a gazdának jövedelemkiegészítés, de azért is kapják, hogy a fogyasztók megfizethető áron jussanak élelmiszerhez. Ha a szubvenciót nem arra használják, hogy a hazai fogyasztóknak olcsóbban termeljenek élelmiszert, hanem arra, hogy olcsón termeljenek és drágán eladják külföldre, akkor ezeket a támogatásokat valójában exportáljuk, részletezte Sebestyén Csaba. Meglátása szerint ösztönző intézkedésekre lenne szükség azok számára, akik a belső piacra termelnek, egyébként probléma lesz az élelmiszerárakkal, és amint megfizethetetlen az élelem, meginog az élelmiszerbiztonság.

Erdélyben egyébként a kis, családi gazdaságok több lábon állnak, sokkal rugalmasabbak, alkalmazkodóbbak az új lehetőségekhez, körülményekhez. Emellett jellemzően kevesebb kémiai anyagot használnak, míg például a dél-romániai nagy gazdaságokban elképzelhetetlen, hogy vegyszerek nélkül profitot termeljen az ágazat, magyarázta az RMGE elnöke.

Szerinte Erdélyben a piaci mechanizmusokat kellene áttekinteni, segíteni a kisgazdákat, hogy könnyebben jussanak piacokra, hiszen egyre többen térnek át biogazdálkodásra, nagyon sokan az agrárgazdálkodási feltételeket kihasználva termelnek.

Marketing-menedzsment rendszerekre lenne szükség, hogy ne a kupec vigye el a borjút, ne a közvetítők vásárolják fel a zöldséget, hanem legyen az értékesítésnek egy kiszámítható mechanizmusa, biztonság, hogy elviszik, hogy megfizetik az árát, és akkor a gazdák ennek megfelelően fektetnek be, szögezte le.

Az inputanyagok, az energiahordozók, a vegyszerek megdrágulása Könczei Csaba parlamenti képviselő szerint visszafogta a gazdák lendületét, de számottevően egyelőre nem mutatkozik visszaesés a termés-struktúrában.

Az RMDSZ Kovászna megyei mezőgazdasági szakpolitikusa úgy véli, idén az állattenyésztők kerülhetnek nagyobb bajba, hiszen az állati eredetű végtermékek felvásárlási ára nem követi az előállítási költségeket a takarmány brutális drágulása nyomán.

A gabona ára elsősorban az orosz–ukrán konfliktus és az inputanyagok drágulása miatt nőtt jelentősen. A növénytermesztők ehhez képest a tavaly ősszel megvásárolt anyagokat még fel tudták használni.
Könczei Csaba szerint ha a háborús helyzet elhúzódik, a növénytermesztőket jövő évben érinti mindez nehezebben, idén még a gabona magas ára pluszt hoz nekik. Az állattenyésztők viszont az infláció miatt is nehezebben tudják beépíteni a drágulást az áraikba, hiszen hiába emelnek árakat, ha az emberek nem tudják megvásárolni a terméket. „Ha Ukrajna nem áll talpra, arra a szintre, mint a háború előtt, annak a következményeit végül mindenki megérzi” – tette hozzá.

Az ürömben az öröm, hogy a magas termelési árak hatékonyabb felhasználási mutatót eredményeznek. A tehetősebb, jobb felszereltséggel rendelkező gazdák erre már korábban is figyeltek, magyarázta a háromszéki szakértő. Például végeztek talajvizsgálatokat, amelyekből kiderült, milyen és mennyi hasznos anyag van a talajban, ez alapján célzottan növelték a termelékenységet.

Egyébként amikor szó volt arról, hogy lesz műtrágya-támogatás, a mezőgazdasági bizottságban a képviselő már akkor javasolta, hogy a talajtanulmány függvényében ítéljék azt meg.

Így lehetne rávezetni a gazdákat arra, hogy ezeket a vizsgálatokat folyamatosan végezzék, ami azért fontos, mert ha például nem használnak elegendő műtrágyát, terméskiesés lesz, ha túlműtrágyáznak, indokolatlanul megnövekednek a költségeik.

Ha nem optimálisan használják a különböző anyagokat, mindenképpen veszteséget termelnek. Ma már egy egyszerű, bőröndnyi méretű készülék is azonnal kimutatja a talajmintából, hogy mennyi foszfor, nitrogén, kálium van benne, sőt még a nyomelemeket is.

Könczei Csaba jelenleg a gázolaj-támogatás odaítélését tartja a legfontosabbnak a kisgazdák számára is, ezt most csak a jogi személyként bejegyzett gazdák kapják, akik számlával veszik az üzemanyagot. Egy másik fontos kérdés, hogy a marosvásárhelyi Azomureș vállalatnak – amely az ország műtrágya-szükségletének 70 százalékát termeli – nyújtott állami támogatás az újraindulás után mennyire tükröződik majd az árakban. A visszajelzések alapán a korábban négyszeresére drágult műtrágya ára nemrég mintegy 20 százalékkal csökkent, de ennek hátterében a kereslet visszaesése is állhat, hiszen a tavaszi műtrágyázás befejeződött. „Élelmiszerválság-kapujában állunk, ezért szükség van a gazdák támogatására” – szögezte le a szakpolitikus.

A gazdák mindeközben igyekeznek helytállni, és kitartani a nehéz körülmények között is. Nagy Enikő, aki Árkoson pár tucat hektáron gazdálkodik, úgy fogalmazott: a piac jelenleg jól néz ki, jó termés ígérkezik, jó ára is van, a gazdák pedig nagyon igyekeznek, nem lehet a környéken elhanyagolt, burjános földet látni.

Tapasztalata szerint a gazdák a szokásosnál is jobban igyekeznek, nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy mindent szakszerűen csináljanak, időben elvégezzék a munkálatokat, jó minőségű anyagokat, vetőmagot vásároljanak.

Aki eddig az otthoni vetőmagot használta, most megveszi a jó minőségűt, és időben kiszórják a műtrágyát is – senki nem sajnálja a befektetést.

Nagy Enikő elmondta, ők is racionalizálták a folyamatokat, például fokozottan figyelnek arra, miként adagolják a műtrágyát. „Az egynapos csirkének is hiába adunk egy kilogramm kukoricát, nem tudja megenni. Így hiába gyúrjuk ki előre a műtrágyát a földekre, inkább több lépésben, a növekedési fázisban, majd magzáskor szükséges, hiszen nekünk nem zöld tömeg a cél, hanem a kukorica-, a búzamag” – magyarázta. Feleslegesen a traktort sem indítják el, nem indulnak el száz lejre üzemanyagot vásárolni, hogy aztán tizedét elhasználják arra, hogy hazajussanak.

Másrészt egyre több feladat, ellenőrzés nehezíti a gazdák életét: táblázatot kell vezetniük a növényvédők pontos adagolásáról, a műanyag palackokat le kell adják, különben elveszítik a támogatások egy részét. Ha pedig a gazda nem kap támogatást, a valós előállítási árat a vásárlók nem tudják kifizetni.

Jelenleg az idei búza megvásárlására 1,8 lejes kilogrammonként áron lehet szerződést kötni – ennyiért a mező széléről elviszik –, a betakarításkor viszont már 2-2,5 lej is lehet az ára, ami hatalmas növekedés. Tavaly 0,6-0,8 lej volt a kenyérbúza átlagára. A műtrágya a négyszeresére drágult: az árkosi gazdaságban tavaly és idén vásároltak két egyforma tételt, két raklapnyi mennyiségért, tehát 2400 kilogrammért tavaly 2835 lejt fizettek, idén 10350 lejt. A növényvédőknél, rovarirtóknál nem ilyen mértékű, csak 20-30 százalékos a drágulás, de félő, hogy ez esetben később erősödik az áremelkedés.

Nagy Enikő egyik legnagyobb félelme az üzemanyaghiány: attól tart, hogy bevezetik a kvótarendszert a mezőgazdaságban, hiszen már most van szabályozás arra, hogy a mezőgazdasági vállalkozások mennyi üzemanyagot számolhatnak el hektáronként.