Szüntelen stresszben. Járvány, drágulások, háború – sokan nehezen birkóznak meg az ezek által okozott mentális teherrel
Fotó: Barabás Árpád
Az elmúlt időszakban megnőtt azoknak a száma, akik szakembertől kérnek segítséget, hogy megbirkózhassanak a rájuk nehezedő nyomással – a szorongással, depresszióval. Azoknál ugyanakkor, akik már egy ideje mentális zavarokkal küzdenek, egyértelműen növekedett a betegségek intenzitása.
2022. május 23., 16:052022. május 23., 16:05
Mintha a társadalom egésze kizökkent volna a „rendes kerékvágásból”. Mindez nem is annyira meglepő, tekintve, hogy a két évig tartó járvány után felszusszanni sem volt időnk, máris egy háború árnyékába kerültünk, és az ezzel járó – elsősorban anyagi – bizonytalanságba. De miközben ennek kapcsán sokan sokat beszélnek a gazdasági hatásokról, arról már kevesebb szó esik, hogy mindez milyen következményekkel jár szociális és mentális szempontból.
Vidéki háziorvos mesélte nemrég, hogy az elmúlt hónapokban felírt receptek egyharmada szorongásos, depressziós tünetek miatt volt szükséges, és a megszokottnál több páciense szorul mostanában gyógyszeres kezelésre, hogy élni tudjon a lelkére nehezedő szorongással, félelemmel, bizonytalansággal. De ők legalább eljutottak arra a pontra, hogy felismerték, komoly a baj, és segítséget kértek, vagy észrevették, hogy a családjukban, környezetükben valakinek támogatásra van szüksége – tette hozzá a családorvos.
amikor a két évig tartó, lelkileg is megterhelő koronavírus-járvány után szusszanásnyi időt sem kaptunk, és máris elkezdődött a szomszédos országban egy háború. Ami nem meglepő módon anyagi bizonytalanságot, ezzel együtt pedig tartós szorongást hozott a családok, közösségek, az egész társadalom számára.
Dr. Domokos Lajos Csaba pszichiáter főorvos, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház Lelki Egészségközpontjának vezetője saját tapasztalatai alapján arról számolt be, hogy az elmúlt időszakban nem is feltétlenül az esetek száma, hanem a mentális betegségek intenzitása növekedett. Vagyis akiket korábban valamilyen egyszerűbb szorongásos zavarral kezeltek vagy éppen nem volt még szükségük kezelésre, azok most súlyosabb tünetekről számolnak be. Vagyis, mondjuk, akik számára eddig elégségesnek bizonyult az otthoni kezelés, azok kórházba kerültek vagy komolyabb gyógyszeres kezelésre szorultak.
Minden bizonnyal az átlagpopuláció körében is elterjedtebb lett a szorongás, de ezek az esetek nem kerültek hozzánk” – magyarázta a szakember.
A maszktól ugyan megszabadultunk, de a járványhelyzet által okozott feszültség nem múlt el nyomtalanul, sőt, újabbak váltották fel
Fotó: Veres Nándor
A főorvos ugyanakkor a téma kapcsán emlékeztetett, hogy Székelyudvarhelyen hosszú ideig nem tudtak fogadni betegeket, így az egész megyéből Csíkszeredába jártak az érintett páciensek, ahol azonban csak harminc ágy áll rendelkezésre, így csak a legsúlyosabb eseteket tudták fogadni. Amikor minden visszarendeződik, vagyis Székelyudvarhely és Tölgyes is fogad betegeket, akkor lehet reálisan megvizsgálni, hogy emelkedett-e, illetve ha igen, mekkora arányban a beutaltak száma.
A pszichiáter különben úgy véli, hogy egy lelki értelemben egészséges embert egy pandémia vagy egy háború nem hozhat olyan állapotba, amely miatt kórházi beutalásra szorul. „Akit egy ilyen helyzet kibillent annyira, hogy pszichiátriai kezelésre van szüksége, annak addig is problémája volt, csak nem volt felismerve, diagnosztizálva. Mindenki szorong, szoronghat, sőt a szorongás egy egészséges lelki mechanizmus, de akinél olyan intenzitást ér el, hogy tévesen értelmezi a valóságot vagy egy téveszmés zavar állapota lép fel, annak meglévő problémái vannak” – magyarázta dr. Domokos Lajos Csaba.
A főorvos a pandémia utolsó időszakában konzultált olyan, a járóbeteg-rendelőben jelentkező páciensekkel, akiket akkor sikerült megnyugtatnia, de kis idő múlva visszatértek amiatt, mert a háború kitörése nyomán ismét betegnek érezték magukat. Holott a főorvos szerint
„Nem hiszek abban, hogy külső okok idézik elő a pszichiátriai zavarokat. Ezek már a személyiségbe vannak ágyazódva, az ilyen krízishelyzetek, az átlagnál nehezebb periódusok pedig előhozzák ezeket. Az egészséges lelki berendezésű ember, nem lesz soha pszichotikus. Lehet szomorú, szoronghat, de nem lesz olyan intenzitású a szorongása, hogy az zavart okozzon” – hangsúlyozta.
A főorvos arról is beszélt, hogy a pszichiátriai eseteket nem lehet úgy megelőzni, mint például a cukorbetegséget. Ez utóbbi esetében ha a szülők cukorbetegek, akkor nagy valószínűséggel a gyermek is örökölte a hajlamot, de ha vigyáz az egészségére, csökkenti a cukorbevitelt, rendszeresen sportol, akkor jó eséllyel megelőzi a kórt. De a pszichiátriai betegségek esetében ez nem így működik, hiszen nem lehet úgy berendezni a világot, hogy ne legyen háború, pandémia, családi viszálykodás, szakmai nehézségek. A rejtett genetikai sérülékenység pedig előjön minden nagyobb változás esetén.
„Sokszor azt mondják, azért került valaki pszichiátriára, azért »bolondult meg«, mert bejutott az egyetemre és agyontanulta magát, vagy épp mert nem jutott be. Én azt mondom, van egy belső sérülékenység, és az élet eseményei ezt felszínre hozzák. És aki magában hordozza a genetikai sérülékenységet, annak a nagy öröm is ugyanolyan lelki megpróbáltatás, mint a bánat” – fogalmazott a szakember.
A főorvos úgy véli:
Nem illúzióba ringatni, hanem beszélni arról, hogy nehézségek, háborúk, járványok mindig is voltak és lesznek. Szerinte nem szabad védőburokban nevelni a gyermekeket. Ilyen megfontolásból dr. Domokos Lajos Csaba sajnálja, hogy nincs már kötelező sorkatonaság, és úgy véli, abban az illúzióban élünk, hogy Európa, Románia, Erdély egy biztonságos hely, pedig ez nem így van. „Az élet maga nem biztonságos” – összegezte.
A mostanihoz hasonló terhelt időszak nemcsak lelkileg képes bomlasztani, hanem közösségi szinten is válságot idézhet elő. Gergely Orsolya csíkszeredai szociológus, a Sapientia EMTE adjunktusa rámutatott: a járványidőszak szétzilálta a közösségeket, eltávolította egymástól a munkatársakat, osztálytársakat, és ennek hosszú távon is komoly hatásai lesznek. Akik kénytelenek voltak otthonról dolgozni, azok elveszítették kapcsolatukat a világgal, elveszítették a motivációjukat. De az online oktatásban részt vevő diákok is eltávolodtak egymástól.
Romániában, Erdélyben ezek a korlátozások, az egyéni szabadságjogok megnyirbálása kicsit életre hívta az 1989 előtti negatív emlékeket, így érzékenyebben érintettek minket. A transzgenerációs traumák is felidéződtek, és ez komoly társadalmi visszafejlődést eredményezett, nyugtalanságot, elégedetlenséget okozott, ezért is kaphatott lábra a sokféle összeesküvés-elmélet” – magyarázta a szakember. A háború pedig ebben a lelkiállapotában érte el a közösséget.
Gergely Orsolya szerint gazdasági és társadalmi szinten is sokat rontott a helyzeten, hogy a járvány után nem volt egy szusszanásnyi idő, egy napsütéses időszak sem, hanem egyből elárasztottak minket a háborúval kapcsolatos hírek. „Dédszüleink megélték az első világháborút, nagyszüleink a második világháborút, az államosítást, a Trianon utáni időszakot. A szüleink generációja megélte a kommunizmust és annak minden árnyoldalát, és a következő generációnak, nekünk jutott a demokrácia és a nyugati típusú életmód. A nagyszüleink által meséltek alapján – de nem csak – úgy gondoltunk a háborúra, mint a világ legrosszabb dolgára, ami soha nem ismétlődhet meg. Azt tanultuk, mindent meg kell tenni, hogy az soha ne történjen meg újra. De most úgy tűnik, hogy ebből a szempontból megbuktunk, a demokrácia, a jogvédelem korszakában is a történelem korábbi hibáiba estünk. Persze mi egyénileg ebbe nem tudunk beleszólni, de a tehetetlenséget érezzük, hogy nem tudtuk ezt megakadályozni” – fejtette ki a szociológus.
A szakember úgy látja: ránk, erdélyi magyarokra a jelenlegi helyzetnek sokkal nagyobb hatása van, mint például a jóléti, nyugati társadalomban élőkre. Részben azért, mert jellemzően egy tartalék nélküli közösségben élünk, kiszolgáltatottabbak vagyunk a világ történéseinek, a világgazdaság eseményeinek. „Nem vagyunk egy önfenntartó társadalom, ezért még inkább megérint minden változás” – fogalmazott.
Ránk, erdélyi magyarokra a jelenlegi helyzetnek sokkal nagyobb hatása van, mint például a jóléti, nyugati társadalomban élőkre
Fotó: Gábos Albin
Az sem mellékes, hogy az erdélyi társadalomban a tartós fogyasztási javakba fektetettünk be: otthonainkban, lakásainkban életek és generációk munkája van benne. Fájó gondolat, hogy mi lesz ezekkel, ha esetleg menekülnünk kell, ha el kell hagynunk otthonainkat.
Gergely Orsolya szerint az is jól szemlélteti, hogy a járványidőszak és a háború mélyen megérintette a társadalmunkat, hogy sokan változtattak eddigi életmódjukon. Például elkezdtek sportolni, kirándulni, kertészkedni, de sokan igyekeztek segítséget nyújtani az időseknek, rászorulóknak, a menekülteknek. A társadalmi állapotok mutatója, az, hogy mennyire érinti meg egy-egy változás a társadalmat, a reakciókban mérhető leginkább. Ha érzelmileg megérint egy változás, akkor sokan cselekszünk, segítünk, és ezt a segítségnyújtást láthattuk a járványidőszak alatt és most, a háború kitörése után is.
„Az biztos, hogy nem fogunk visszatérni a régi életünkhöz. Fontos, hogy egyénileg és családilag is újraértelmezzük életünket, megnézzük, hogy mi a fontos, mi élvez prioritást. Újra kell értelmezni, hogy miért vagyunk a világon, milyen értékek mentén akarjuk újraépíteni az életünket a megváltozott körülmények között. Meg kell találnunk, hogy mi a megváltozott életünk mozgatórugója” – fogalmazott.
A megváltozott körülményeket és a velük járó negatív változásokat Balla Imre római katolikus lelkész is tapasztalta, aki marosvásárhelyi segédlelkészként, iskolalelkészként és lelkigondozóként egyaránt sokat beszélgetett a közösség tagjaival.
„Családlátogatások alkalmával találkoztam orvosi segítségre szoruló 40 évesekkel is, akik az információk sokasága miatt elveszítették a biztonságérzetüket, szakemberhez kellett fordulniuk, gyógyszert kell szedniük. De nagyon sok idős emberen is eluralkodott a félelem, bezárkóztak, nem mertek kimozdulni, megszakították kapcsolataikat, és ez rossz hatással volt rájuk. De a járványidőszakban nagy nehézséget jelentett az is, hogy az emberek elveszítették szeretteiket és nem tudtak elbúcsúzni tőlük. Egyszer csak telefonáltak nekik a kórházból, hogy a hozzátartozójuk elhunyt, utána kell menni. Volt időszak, amikor a temetőbe sem lehetett kikísérni az elhunytat” – magyarázta a lelkész, hozzátéve, hogy komoly lelkigondozást igényelt, igényel mindennek a feldolgozása.
Balla Imre arra is kitért, sok családban látszik, hogy hozzászoktak az online kapcsolattartáshoz, melynek nyomán egyfajta kényelem uralkodott el az embereken – felnőtteken és gyermekeken egyaránt. Már nem keresik a közösséget, legyen szó baráti vagy egyházi közösségekről. Holott a kisebb és nagyobb közösségek segíteni tudnak átbillenni egy-egy nehézségen. A lelkész szerint nagyobb városokban különösen fontos, hogy közösséghez tartozzon az ember, hiszen ott tud segítséget kérni, meghallgatják, odafigyelnek rá. Balla Imre arról is beszélt, hogy bár a járványidőszak kezdetén sokan, köztük ő is azt gondolta, hogy a nehézségek Isten és az egyház felé fordítják az embereket, Isten igéjébe, ígéreteibe kapaszkodva próbálnak élni, abból erőt meríteni, erre nem került sor.
A római katolikus lelkész szerint
A tegnapot már magunk mögött hagytuk, a holnapunkról semmit nem tudunk, de ahogy az izraeli zarándoklaton az idegenvezető mondta nekik: a mai nap ajándék, életünk legszebb napja. „Ha a félelmet tápláljuk magunkban, akkor az fog gyarapodni, az veszi át életünk felett az uralmat. Ha a hitet, a fényt tápláljuk, akkor az gyarapodik. Fontos ezt megértenünk, és családként, közösségként, egyházi csoportként egymás támaszaként élnünk” – összegezte a lelkipásztor.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap havonta megjelenő közhasznú tájékoztatási kiadványában, a Látótér legfrissebb számában látott napvilágot május 17-én.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!