Csúcsra járatott gyümölcspárlatok: az Erdélyi Pálinka Lovagrend tagjai új módszerekre oktatják a kisgazdákat

Nagy a sürgés-forgás Antalfi Zoltán marossárpataki pálinkafőzőjében. 2020 karácsonyáig szinte órapontossággal vannak betervezve a bérfőzésre érkező gazdák, miközben a saját pálinkatermeléséből és forgalmazásából híressé vált családi vállalkozás a cég égisze alatt piacra dobott gyümölcspárlatait is itt készíti. Az előre lefoglalt időpontok annyira sűrűn sorakoznak a cégvezető füzetében, hogy az idei évre új jelentkezőket már nem tud fogadni. Közben folyamatosan telefonálnak új érdeklődők is, hiszen

2020 jó gyümölcstermő és -érlelő évnek számít: Erdély legtöbb régiójában bőséges volt a szilvatermés, de az alma és a körte betakarítása is jó hozamokat ígér. A rengeteg gyümölcs elsősorban a kifőzésre váró cefrés hordókban mutatkozik meg.

Miközben az üstök körüli sürgést-forgást szemrevételezem, vendéglátómnak magyarországi tapasztalataimat mesélem el. Amerre korábban jártam, a kisebb pálinkafőző vállalkozásokban mindenhol vigyáztak a cefrébe kerülő gyümölcs minőségére. A gyümölcsöt előbb kiválogatják – a rossz, rothadt részeket eltávolítják –, az alapanyagot megmossák, és utána darálják vagy zúzzák a hordókba. Erdélyi tapasztalataim azonban felemásak: sok helyen a rothadt, földdel és egyéb anyagokkal szennyezett gyümölcs válogatás nélkül kerül a cefrébe.

Antalfi Zoltán bólogat, hogy ilyen tapasztalatai bőven akadnak, de jó jelnek tartja, hogy az utóbbi években nálunk is jó irányba mozdult el a pálinkafőzés.

– magyarázza a pálinkafőző szakember.

Az Erdélyi Pálinka Lovagrendnek jelenleg 17 tagja van Székelyföld három megyéjéből. A szakterület legjelentősebb erdélyi magyar szakmai szervezetének elnöke, Antalfi Zoltán arról tájékoztat, hogy a maguk során ugyanezt a felvilágosító munkát végzik el szűkebb közösségeikben a lovagrend többi tagjai is.

Gyakoriak a tíz-húsz termelőt megmozgató kisebb találkozók, ahol a részvevők kiértékelik egymás párlatát. A hozzáértő gazdák elmondják véleményüket, hogy melyik pálinkának mi a hibája, milyen az ízvilága, mennyire érződnek rajta a gyümölcsillatok, illetve milyen rossz lépéseket kell kiküszöbölni ahhoz, hogy legközelebb jobb eredményt érjenek el. A helyi tapasztalatcserék és a megyei vagy régiós szakmai fórumok éreztetik pozitív hatásukat.

Tavaly is több értékes kitüntetést sikerült elhozni magyarországi versenyekről Erdélybe.

Antalfi szerint az idei járvány keresztülhúzta a versenyek szervezését. Szakmai megmérettetésre egyetlen alkalommal, februárban mehettek ki a kelet-magyarországi Orosházára. A legutóbbi, szeptemberi Kárpát-medencei versenyre – amit a Nemzeti Összetartozás Évének égisze alatt szerveztek – már nem sikerült kijutni Erdélyből. Itthon azonban gőzerővel folyik a munka, és ha szűkebb körben is, de a lovagrend égisze alatt továbbra is szerveznek kisebb létszámú szakmai találkozókat.

Az uniós jogrenddel harmonizált romániai jogszabályok lehetővé teszik, hogy saját használatra a gazdák 50 liter pálinkát tudjanak kifőzni kedvezményes áron: literenként a jövedéki adó mintegy felét, azaz hét lej körüli összeget kell kifizetniük, plusz a pálinkafőzés szolgáltatásának az árát. A rengeteg pálinkafőző kisgazda ellenére a kereskedelembe nehéz bekerülni, hiszen a sok adminisztratív előírás miatt a hivatalos forgalmazás cégeknek is nehéz feladat.

A „Marossárpataki kisüsti pálinka” név alatt piacra dobott termék ezeken az akadályokon már túljutott, így különböző román és magyar nyelvű megnevezések alatt Bukaresttől Máramarosszigetig megvásárolhatók. Többek között Székelyföldön is, góbé termékként. Antalfi szerint

a hazai kereskedelembe bekerülni nem volt könnyű folyamat, hiszen a Magyarország által levédett pálinka név mindenhol, így Erdélyben is érvényes.

Az uniós előírások szerint elvileg csak Magyarországon előállított és ottani zárjeggyel ellátott rövidital forgalmazható ilyen névvel a kereskedelemben. Ezt az akadályt Antalfi cége úgy tudta sikerrel venni, hogy a bukaresti Márkavédelmi Hivatalban a pálinka szót kissé módosítva, magyar ékezet nélkül, palynka név alatt jegyeztette be. A magyar hatóság nem fellebezett, így Erdélyben is kapható a módosított nevű, de minőségében és aromájában a magyarországival megegyező gyümölcspárlat. A legtöbb romániai termelő a különböző gyümölcsökből készült pálinkáját „rachiu” néven forgalmazza, vagy termékeik cujkaként kerülnek az üzletek polcaira. Az érvényes romániai jogszabály szerint a cujkát kizárólag szilvából lehet készíteni.

Külföldre nem exportálunk, de nem is lenne értelme, hiszen amennyit termelünk, arra felvevőpiacot jelentenek a hazai üzletek. Importtól nem kell tartanunk, mert a Magyarországról vagy más országokból beérkező, pálinka típusú gyümölcspárlatok többe kerülnek a hazai felhozatalnál, így lépéselőnyben vagyunk” – magyarázza vendéglátóm.

Antalfi Zoltán jó irányú erdélyi változásnak tartja a párlatok erősségének fokozatos csökkenését is.

A szakember szerint a pálinka ízvilága csak ötven alkoholfok alatti tartományban élvezhető.

A marossárpataki családi vállalkozás legtöbb gyümölcspárlatát 48 fokon palackozza, de van ennél jóval enyhébb röviditaluk is. Az 52–54 fokosra eresztett, erős pálinkák Erdély-szerte elterjedtek, és a lassú változás a szakemberek jótékony munkájának tudható be.

Pálinkakóstolókon elsősorban a gyümölcsös ízek megjelenése a perdöntő: jó pálinkánál a fogyasztónak érzékelnie kell a szilva, az alma, a körte, a barack vagy az erdei gyümölcsök jellegzetes zamatvilágát. Ez túl magas alkoholfoknál eltűnik, a pálinka pedig éget. A lovagrend vezetője szerint a kulturált pálinkafogyasztást a kellemes gyümölcsös ízvilág teszi lehetővé.