Hordókban álló cefre. Jó gyümölcsből lesz a jó pálinka
Fotó: Veres Nándor
Kedvez az idei esztendő a pálinkafőzőknek. A legtöbb gyümölcsből – a legkeresettebb alapanyagnak számító szilvából is – az átlagosnál jobb a termés. A marossárpataki Antalfi Zoltán pálinkafőzdéjében megállás nélkül üzemelnek az üstök, díjnyertes pálinkáit pedig az egész országban forgalmazza.
2020. október 25., 08:162020. október 25., 08:16
2020. október 25., 08:202020. október 25., 08:20
Nagy a sürgés-forgás Antalfi Zoltán marossárpataki pálinkafőzőjében. 2020 karácsonyáig szinte órapontossággal vannak betervezve a bérfőzésre érkező gazdák, miközben a saját pálinkatermeléséből és forgalmazásából híressé vált családi vállalkozás a cég égisze alatt piacra dobott gyümölcspárlatait is itt készíti. Az előre lefoglalt időpontok annyira sűrűn sorakoznak a cégvezető füzetében, hogy az idei évre új jelentkezőket már nem tud fogadni. Közben folyamatosan telefonálnak új érdeklődők is, hiszen
Miközben az üstök körüli sürgést-forgást szemrevételezem, vendéglátómnak magyarországi tapasztalataimat mesélem el. Amerre korábban jártam, a kisebb pálinkafőző vállalkozásokban mindenhol vigyáztak a cefrébe kerülő gyümölcs minőségére. A gyümölcsöt előbb kiválogatják – a rossz, rothadt részeket eltávolítják –, az alapanyagot megmossák, és utána darálják vagy zúzzák a hordókba. Erdélyi tapasztalataim azonban felemásak: sok helyen a rothadt, földdel és egyéb anyagokkal szennyezett gyümölcs válogatás nélkül kerül a cefrébe.
Antalfi Zoltán bólogat, hogy ilyen tapasztalatai bőven akadnak, de jó jelnek tartja, hogy az utóbbi években nálunk is jó irányba mozdult el a pálinkafőzés.
– magyarázza a pálinkafőző szakember.
Az Erdélyi Pálinka Lovagrendnek jelenleg 17 tagja van Székelyföld három megyéjéből. A szakterület legjelentősebb erdélyi magyar szakmai szervezetének elnöke, Antalfi Zoltán arról tájékoztat, hogy a maguk során ugyanezt a felvilágosító munkát végzik el szűkebb közösségeikben a lovagrend többi tagjai is.
Gyakoriak a tíz-húsz termelőt megmozgató kisebb találkozók, ahol a részvevők kiértékelik egymás párlatát. A hozzáértő gazdák elmondják véleményüket, hogy melyik pálinkának mi a hibája, milyen az ízvilága, mennyire érződnek rajta a gyümölcsillatok, illetve milyen rossz lépéseket kell kiküszöbölni ahhoz, hogy legközelebb jobb eredményt érjenek el. A helyi tapasztalatcserék és a megyei vagy régiós szakmai fórumok éreztetik pozitív hatásukat.
A gazdák számára fontos szakmai fejlődés a kiértékelt pálinkakóstoló
Antalfi szerint az idei járvány keresztülhúzta a versenyek szervezését. Szakmai megmérettetésre egyetlen alkalommal, februárban mehettek ki a kelet-magyarországi Orosházára. A legutóbbi, szeptemberi Kárpát-medencei versenyre – amit a Nemzeti Összetartozás Évének égisze alatt szerveztek – már nem sikerült kijutni Erdélyből. Itthon azonban gőzerővel folyik a munka, és ha szűkebb körben is, de a lovagrend égisze alatt továbbra is szerveznek kisebb létszámú szakmai találkozókat.
Az uniós jogrenddel harmonizált romániai jogszabályok lehetővé teszik, hogy saját használatra a gazdák 50 liter pálinkát tudjanak kifőzni kedvezményes áron: literenként a jövedéki adó mintegy felét, azaz hét lej körüli összeget kell kifizetniük, plusz a pálinkafőzés szolgáltatásának az árát. A rengeteg pálinkafőző kisgazda ellenére a kereskedelembe nehéz bekerülni, hiszen a sok adminisztratív előírás miatt a hivatalos forgalmazás cégeknek is nehéz feladat.
A „Marossárpataki kisüsti pálinka” név alatt piacra dobott termék ezeken az akadályokon már túljutott, így különböző román és magyar nyelvű megnevezések alatt Bukaresttől Máramarosszigetig megvásárolhatók. Többek között Székelyföldön is, góbé termékként. Antalfi szerint
Az uniós előírások szerint elvileg csak Magyarországon előállított és ottani zárjeggyel ellátott rövidital forgalmazható ilyen névvel a kereskedelemben. Ezt az akadályt Antalfi cége úgy tudta sikerrel venni, hogy a bukaresti Márkavédelmi Hivatalban a pálinka szót kissé módosítva, magyar ékezet nélkül, palynka név alatt jegyeztette be. A magyar hatóság nem fellebezett, így Erdélyben is kapható a módosított nevű, de minőségében és aromájában a magyarországival megegyező gyümölcspárlat. A legtöbb romániai termelő a különböző gyümölcsökből készült pálinkáját „rachiu” néven forgalmazza, vagy termékeik cujkaként kerülnek az üzletek polcaira. Az érvényes romániai jogszabály szerint a cujkát kizárólag szilvából lehet készíteni.
Külföldre nem exportálunk, de nem is lenne értelme, hiszen amennyit termelünk, arra felvevőpiacot jelentenek a hazai üzletek. Importtól nem kell tartanunk, mert a Magyarországról vagy más országokból beérkező, pálinka típusú gyümölcspárlatok többe kerülnek a hazai felhozatalnál, így lépéselőnyben vagyunk” – magyarázza vendéglátóm.
Pálinkafőzde. A lecsorgó kisüsti Erdély-szerte népszerű ital
Fotó: Veres Nándor
Antalfi Zoltán jó irányú erdélyi változásnak tartja a párlatok erősségének fokozatos csökkenését is.
A marossárpataki családi vállalkozás legtöbb gyümölcspárlatát 48 fokon palackozza, de van ennél jóval enyhébb röviditaluk is. Az 52–54 fokosra eresztett, erős pálinkák Erdély-szerte elterjedtek, és a lassú változás a szakemberek jótékony munkájának tudható be.
Pálinkakóstolókon elsősorban a gyümölcsös ízek megjelenése a perdöntő: jó pálinkánál a fogyasztónak érzékelnie kell a szilva, az alma, a körte, a barack vagy az erdei gyümölcsök jellegzetes zamatvilágát. Ez túl magas alkoholfoknál eltűnik, a pálinka pedig éget. A lovagrend vezetője szerint a kulturált pálinkafogyasztást a kellemes gyümölcsös ízvilág teszi lehetővé.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztróban látott napvilágot október 21-én.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!