Csáky Károly
Fotó: Rab Zoltán
A marosvásárhelyi református temetőben 152 lelkészi sír található. Ezek zöme református, de van köztük unitárius és lutheránus is. Csáky Károly nyugalmazott református lelkipásztor valamennyit megkereste, lefényképezte, és könyvben tette közkinccsé.
2021. december 05., 10:442021. december 05., 10:44
Kezében nyitott jegyzetfüzettel, nyakában fényképezőgéppel vágott neki a református temetőnek és kereste fel az ott nyugvó protestáns lelkészek síremlékeit Csáky Károly nyugalmazott református lelkipásztor, aki részben a temetőiroda nyilvántartását használta, de bejárta az egész sírkertet, és felkutatta a lelkészek, esperesek és püspökök végső nyughelyeit. A munka sikerrel járt, a fáradozás nem volt hiábavaló, hiszen idén napvilágot látott a Bibliás ősök sírja fölött állva című kötete.
Az ihletet egy korábban megjelent könyv adta, amely a református temetőben nyugvó orvosok sírjait mutatja be az olvasónak – válaszolta érdeklődésünkre a 83 éves lelkipásztor, akivel a református temetőben sétálgatva tekintettük meg az általa felleltározott síremlékek némelyikét.
„Már a temető elején, akár balra, akár jobbra nézünk, láthatunk lelkészi sírokat. Itt például egykori volt kollégám, Kiss Sándor református lelkész sírja áll, aki 1997-ben halt meg, feljebb Tatár Mihály, aki szintén kortársam volt, 2017-ben hunyt el. Fentebb Nagy Lajos lelkész nyugszik, aki a Gecse utcai templomnak volt a lelkipásztora” – indítja a temetői sétát Csáky Károly.
Ezek közül 101 olyan lelkészek sírja, akik nem Vásárhelyen szolgáltak, hanem a környéken, és vagy beköltöztek nyugdíjas korukra a városba, vagy a református temetőben biztosított számukra nyughelyet a családjuk. A szerző külön mutatta be azokat a sírokat, amelyek a cinterem körüli parcellákban találhatók, amelyek muzeális értéket képviselnek.
„Azt jelenti, hogy már az 1600-as évek elejétől kezdve vannak itt lelkészek, püspökök, esperesek eltemetve” – mondta, hozzátéve, hogy a marosvásárhelyi református temetőben 6 püspök és 12 esperes nyugszik a lelkészek mellett.
A református temető a 17. század elején keletkezett, a cinterem körül találhatók a legkorábbi síremlékek – mutatta be a múlt egy szeletét a temetőkutató lelkész. „Az egyik legrégebbi sír az akkori idők krónikásának, Nagy Szabó Ferencnek állít emléket” – hívja fel a figyelmet az 1600-as években állított sírkőre és sírfeliratra, hangsúlyozva azt is, hogy miért fontos időnként elsétálni ide, megkeresni ezeket az emlékeket, amelyek bizonyítékai annak, hogy mióta áll itt a református temető, illetve mióta temetkeznek ide.
Egy év múlva Kolozsvárról hozatott egy sírkövet, síremléket, amelyet a saját kertjében helyezett el a gyermeke emlékére. Amikor a város tanácsa területet vásárolt a temető részére, akkor Nagy Szabó Ferenc a kertjét, azt a területet, ahol a kisfia síremléke állt, a városnak adományozta. Lebontotta a kerítést, hogy azzal a területtel is nagyobb legyen a hely, és így keletkezett a marosvásárhelyi református temető. Valahol ott fennebb lehetett, bár ez ma már szinte mindegy” – magyarázta Csáky Károly.
Fotó: Rab Zoltán
A református cintermet 1698-ban építették a Teleki család jóvoltából. Teleki Mihály felesége, Veér Judit adományozta a cintermet, és jellegzetesen úgy építették meg, hogy egyetlen vasszeg sincs benne, amit akkoriban nem is használtak.
„Ezt külön fel is jegyeztem, mert ritkán találkozunk ilyen felirattal” – mutatja könyvében a fotót és alatta a feliratot a lelkész, aki odavezetett Nagy Szabó Mihály sírkövéhez, és elmondta, hogy a felső szöveg latin nyelvű, alul olvasható a magyar fordítása.
„Ezeknek a régi sírköveknek a nagy része latin feliratú. Csekme István volt tanáromtól felhasználtam Horváh Ágoston fordítását. A latin szöveget én nem írtam le, de a magyar fordításokat szó szerint kimásoltam” – tette hozzá.
„Ha az ember ránéz, azt mondja, ez egy temetői szószék, ez a díszes? Mintha nem is temetői szolgálatra szánták volna. De miért ne hirdesse a gazdag színváltozat a gyászt és a szomorúságot idéző fekete helyett az örök élet reménységét? Mintha a puszta látványa is hirdetné, hogy a mi mennyei Atyánk az ő nagy irgalmassága szerint szült minket élő reménységre. Tehát itt van a zöldnek is, mint a reménységnek, az egyik kifejezője.”
Érdekességként Csáky Károly elmondta, volt olyan sírkő is, amelyet véletlenül fedezett fel, már nem is állt a sír mellett, csak éppen az oda temetkező család még meghagyta, nem távolította el onnan. Ilyen például a néhai Kovács Áron sírköve, amelyet szinte hason fekve tudott csak lefotózni, az utókor számára megörökíteni.
A sírfelirat szövege is bekerült a kötetbe: „Marosvásárhelyi református egyház 1850-1873-ig hű lelkipásztorának. A nép jó és a szabadság rendületlen bajnokának, 1848-49 honvéd főhadnagynak emelték az elhunyt erényeinek hálás tisztelői 1873-ban. Mint lelkész, honvéd, példásan védte hazáját, szóval a szószéken, karddal a harcmezőn, lelkierők közepette követi a krisztusi példát. Küzdött, tűrt maga is. És nem csak igével tanított. Vándor, e sírkőről három szót véss a szívedbe: higgy Istent, szeresd a hazát és remélj a jövőben.”
– hangsúlyozza Csáky Károly, aki úgy tartja, „minden régi sír egy múltat idéző történelem, még ha csak egy-egy évszám, születési és elhalálozási időpontot őriz, akkor is fontos, hogy valaki itt van eltemetve. Ez a múltunk része, és ragaszkodnunk kell a múltnak e részéhez is” – fogalmazott.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap Hit-Vallás mellékletében látott napvilágot november 22-én.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!