A mindennapokban leginkább a bevásárlások alkalmával tapasztalhatjuk a drágulásokat és a pénz értékének a csökkenését. Racionalizáljuk kiadásainkat, tanácsolják a szakemberek
Fotó: 123RF
Nem vagyunk egyszerű helyzetben társadalmi szinten: a mostani kiszámíthatatlan geopolitikai helyzet még az eddig megbízható előrejelzéseket szállító gazdasági elemzőket is elbizonytalanítja. Hiába áll rendelkezésünkre rengeteg adat és módszertan, szinte teljes mértékben megjósolhatatlan, hogy gazdasági szempontból mi vár ránk.
2022. május 21., 19:242022. május 21., 19:24
Ehhez elsősorban azt kellene tudni, hogy mikor ér véget az orosz–ukrán háború, de ha ez be is következik hamarosan, az sem fogja automatikusan és azonnal elhozni a pénzügyi válság végét – figyelmeztetnek a gazdasági szakértők. Az árak csökkenésében, esetleg béremelésben reménykedni ugyan lehet, hosszú távon viszont az lehet a leghatékonyabb, ha saját kiadásainkkal kezdünk el észszerűbben bánni.
Nemrég még mindannyian abban bizakodtunk, hogy a két évvel korábban kirobbant koronavírus-járvány enyhülésével lassan-lassan visszakapjuk valamilyen mértékben a régi életünket, ezzel párhuzamosan pedig a globális, illetve ezen belül a romániai gazdaság is „magához tér”. A februárban kirobbant orosz–ukrán háború azonban egy teljesen új, váratlan helyzetet teremtett. És mivel nem tudni, hogy a konfliktus mikor és hogyan ér véget, gazdasági-pénzügyi szempontból is nehéz most bármit előrejelezni.
Az viszont már most borítékolható, hogy a 15 éves rekordot megdöntött infláció az év végéig még tovább növekszik, ezzel párhuzamosan pedig a gazdasági növekedésre vonatkozó kilátásokat is folyamatosan mérsékelik a szakértők. Bizakodásra az adhat okot, hogy az utolsó negyedévben van kilátás arra, hogy leáll az infláció, hosszú távon pedig minden válságot növekedési időszak követ, ami nemcsak elméleti síkon, hanem a reáljövedelem és az életszínvonal szempontjából is megmutatkozik.
Amikor februárban „derült égből villámcsapásként” kirobbant az orosz–ukrán háború, ez „újra felerősítette azokat a globális szintű problémákat, melyekről azt reméltük, hogy megoldódnak” a kétéves járvány mérséklődésével. Sőt a konfliktus újabb nehézségeket generált – mutatott rá Szász Levente kolozsvári közgazdász, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának dékánhelyettese. Mint hangsúlyozta, a lakosság szempontjából jelenleg a legégetőbb válságjel az infláció, ami márciusban túllépte a 10 százalékos éves rátát, ami az elmúlt 15 év legmagasabb értéke Romániában. Ráadásul még ennél is aggasztóbb, hogy az infláció nagyon gyors mértékben növekedett ilyen magas szintre.
Az emelkedés már múlt év végén elindult, a jelenség akkor a koronavírus-járvány utóhatásának volt tulajdonítható, gyakorlatilag a válságkezelés ára volt. Az már 2021 második felében világosan látszott, hogy az infláció növekedni fog, de akkor senki nem számított rá, hogy erre még rátesz egy lapáttal egy fegyveres konfliktus. Szász Levente rámutatott: kutatócsoportjuk előrejelzései szerint az infláció sajnos nem áll meg a mostani szinten, hanem tovább növekedhet. Nehéz pontos előrejelzést nyújtani, mert sok függ attól, hogyan alakul a háború, valamint ehhez kapcsolódóan az energiaválság és az élelmiszeripari alapanyagok krízise.
A közgazdász szerint érdemes megvizsgálni annak összefüggéseit és mozgatórugóit, hogy mi okozta az infláció drasztikus növekedését. „Általában a háborút említjük a jelenség okaként, de ha ezt lebontjuk, tulajdonképpen a háború kiváltotta energiaár-emelkedés áll a háttérben. A földgáz, a kőolaj, az elektromos áram drágulása nagyon gyorsan begyűrűzött minden iparágba, hiszen minden vállalat ezeket az energiákat használja a tevékenységéhez. Még a hatósági árszabályozással sincs más lehetőségük, mint hogy középtávon az energiaár-emelkedést beépítik saját áraikba. Ez már meg is történt, és megmutatkozik az inflációs ráta gyors növekedésében” – magyarázta az egyetemi oktató.
A lakosság szempontjából is fontos, hogy a Román Nemzeti Bank (BNR) miként tudja kezelni a helyzetet. A növekvő infláció és a növekvő inflációs várakozás kezelésének egyik leghatékonyabb eszköze a kamatemelés, ezzel lehet meggátolni, hogy az infláció ne szálljon el még drasztikusabban. A kamatemelés viszont az egyéni fogyasztók számára úgy csapódik le, hogy a bankhitelek kamata is növekedni fog. „Nem elég, hogy egy növekvő árszínvonallal szembesülünk, emellett a banki kamatok is emelkednek. De ez az ára annak, hogy az inflációt kezelni lehessen. Akinek hitele van, megérzi, hogy megemelkednek a törlesztőrészletek, aki most tervez hitelfelvételt, érdemes alaposan megfontolnia, hiszen rövid távon mindenképpen a kamatok további emelkedésére lehet számítani a fogyasztói, jelzálog- és gépkocsivásárlási hitelek esetében is” – hívta fel a figyelmet Szász Levente.
Ennek ellenére nem mi vagyunk a legrosszabb helyzetben: Románia ugyan az inflációs lista első felében helyezkedik el, de vannak ennél is gyengébben teljesítő országok. Mindez akár úgy is értelmezhető, hogy vannak biztató kilátások arra nézve, hogy a Román Nemzeti Bank intézkedéseivel meg lehet állítani az infláció növekedését. „Minden előrejelzésnél figyelembe kell venni, hogy éppen dúl egy háború, aminek a végkimeneteléről nem tudunk semmit. Azt sem, hogy két hét vagy fél év múlva ér véget. De mi azért arra számítunk, hogy az utolsó negyedévben elkezdődik a fokozatos helyreállás, az árnövekedés lelassul, és talán visszafordítható lesz ez a folyamat. Általában minden intézkedésnek van egy átfutási ideje, amíg ezek ténylegesen érzékeltetik a hatásukat, és ezt mi a negyedik negyedévre várjuk, addig viszont az infláció további növekedésére számítunk” – magyarázta Szász Levente.
A szakember szerint a fegyveres konfliktus és a gazdasági válság kapcsán érdemes külön kitérni az energiakrízisre, amely minden európai fogyasztóra kihatással van, és súlyos áremelkedéseket generál – akármerre is alakul a helyzet. Legrosszabb esetben ha Európa már nem számíthat az Oroszországból érkező energiaforrásokra, alternatív forrásokat kell találnia, például cseppfolyósított gázt importálhat az Amerikai Egyesült Államokból, de ezért jóval mélyebben kell majd a pénztárcába nyúlni.
A vállalatok ezt a helyzetet csak árnöveléssel tudják kezelni, ami inflációt jelent. Van egy átfutási ideje annak, amíg a gazdasági szereplők beépítik a drágulást az áraikba, ugyanakkor most még van egy kormányzati segítség, igyekeznek kordában tartani az energiaárakat. Kérdés, hogy ezt meddig lehet megtenni.
Lehetőségeinkhez mérten törekedjünk az önellátásra, például pályázzunk zöldenergiás rendszerek beszerzésére, tanácsolja a kiadványunknak nyilatkozó szakértő
Fotó: Pixabay
„Arra számítunk, hogy az év utolsó negyedéig további drágulások várhatók, a pozitív várakozásunk pedig az, hogy akkor megáll a folyamat, és talán onnan elindulhat egy fokozatos árszínvonal-csökkenés” – összegezte a közgazdász. Szász Levente szerint a jelen állás alapján még az sem kizárt, hogy év végére el lehet érni az akár 2 százalékos gazdasági növekedést. Van olyan forgatókönyv is, amely nulla százalék körüli növekedéssel számol – a nullát egyébként azért nevezik növekedésnek, mert ebből könnyen következhet pozitív trend.
Ha elindul a növekedés, az sok lehetőséget jelent azoknak, akik befektetésekben, a vállalkozások újraindításában gondolkodnak. És mindez a lakosság szintjén is kedvezőbb gazdasági helyzetet generál hosszabb távon: ha alacsonyabb lesz az infláció, a jövedelmek reálértéke növekedhet, de akár bérnövekedésekre, a hitelkamatok csökkentésére is számíthatunk, ami mind egy pluszlehetőséget jelent nemcsak a gazdasági szereplők, hanem a lakosság szempontjából is” – bizakodik Szász Levente.
Kállai Emánuel székelyudvarhelyi onlinemarketing-szakértő szintén úgy látja, a válság kimenetele és alakulása nagymértékben függ attól, hogy meddig húzódik a konfliktus, mert a háború magasan tartja a nyersanyagok árát és korlátozódik az áru szabad mozgása, ami összevetve magasan tartja a végtermékek árát. Ugyanakkor az is fontos befolyásoló tényező, hogy meddig tart a fogyasztók ártoleranciája, illetve meddig hajlandók hitelezni a bankok. „Politikai döntéseken múlik, hogy ilyen helyzetben kialakul-e egy tartósan kúszó inflációs környezet, ami a hiperinfláció elődje. Sok múlik azon, hogy politikai szinten milyen döntések születnek a közeljövőben, sikerül-e a háborút megállítani és monetáris politikával megfékezni a gazdaságot” – szögezte le.
A marketingszakértő rámutatott: a gazdaságnak a koronavírus-járvány után elkezdeni sem volt ideje a helyrerázódást, máris következett a háború, holott enélkül sem lett volna egyszerű a helyzet. „Ha nem tör ki az orosz–ukrán háború, idén akkor is számtalan problémába ütköztünk volna, mint az infláció vagy a beszerzési láncok szakadozása. A háború viszont ezeket a problémákat felskálázta, mintegy »beolajozta előttünk a kanyart«” – fogalmazott Kállai Emánuel.
Ha felmennek az árak és a fogyasztó már nem tudja kifizetni a szükséges termékeket és szolgáltatásokat, akkor az állam dönthet úgy, hogy pénzt nyomtat. Ebben az esetben a fogyasztó meg tudja vásárolni a nem létfontosságú terméket is, például elmehet nyaralni, ez viszont egyenes utat jelent az infláció felé.
Az alapélelmiszerekért is egyre mélyebben kell a zsebünkbe nyúlni. A prognózisok szerint az év utolsó negyedéig további drágulások várhatók, a pozitív várakozás pedig az, hogy akkor megáll ez a folyamat
Fotó: Haáz Vince
Egy másik lehetőség, hogy állami segítséggel növelik a béreket, ennek nyomán a polgárok több pénzhez jutnak, többet tudnak költeni, ami viszont tovább növeli az árakat. Kállai Emánuel példaként azt hozta fel: ha a péknek megemelik a fizetését, drágább lesz a kenyér, hiszen a vállalkozónak ki kell gazdálkodnia a béremelést, emiatt pedig a pék keresete nem fog többet érni, hiszen ugyanannyi kenyeret tud megvásárolni, mint a béremelés előtt. Így ez egy csalóka, rövid távú megoldás.
Mindezek nyomán a marketingszakértő – Szász Leventéhez hasonlóan – úgy véli, hogy valódi megoldást az alapkamat megemelése jelenthet. Ezáltal az emberek nehezebben jutnak pénzhez, így a fogyasztást racionalizálják, és ezzel elkerüljük a hiperinflációt. Amely azért roppant veszélyes, mert pillanatok alatt képes elértékteleníteni az emberek pénzét.
Ez a forgatókönyv gyakorlatilag a gazdaság fékezését jelenti, melynek nyomán racionálisabbak lesznek a fogyasztások, vagyis kevesebb olyan dologra fogunk költeni, ami nélkül az élet amúgy is működik. Ez gazdasági megközelítésből lehet negatívum, de például a környezettudatosság szempontjából éppen ellenkező hatású. A marketingszakértő kifejtette: számos tanulmány kimutatta már, hogy nem volt szükség arra a mennyiségű műtrágyára, amit az elmúlt időszakban kiszórtunk a földekre. A műtrágya felhasználását viszont csak most kezdtük el racionalizálni, amikor az előállítása ilyen mértékben megdrágult, alkalmazkodva a helyzethez. „Nem gondolom, hogy ettől vége lenne a világnak. Több millió év alatt sem lett vége. Attól még lehetünk boldogok, hogy racionálisabban fogyasztunk” – szögezte le.
Az amerikai piacokon végzett felmérésekből az derül ki, hogy az előző évhez képest nem várnak el növekedést a cégek, hanem elégedettek, ha képesek a stagnálásra. A járvány hatására az emberek megtakarítása emelkedett, mert nem tudták a pénzüket mind elkölteni, ez pedig azzal járt, hogy felpörgették az online gazdaságot, ahol tavaly jelentős növekedés volt tapasztalható.
„Irracionális elvárás, hogy a növekedés szintjét megtartsák, az is eredmény, ha egy vállalat képes arra, hogy a tavalyi forgalmat teljesítse. Sok múlik azon, be tudunk-e rendezkedni arra, hogy nem növekedünk. Gondot jelent, ha növekedéssel tervezünk, de közben stagnálunk, mint ahogyan az is, ha lehetne növekedni, de stagnálással tervezünk” – magyarázta Kállai Emánuel. Rámutatott, a jelenlegi egy ismeretlen, új helyzet, de vannak vállalkozók, akik megélték a kilencvenes és a kétezres évek válságait, tehát tudás van, viszont kulcskérdés, hogy tudjuk-e jól alkalmazni.
Ennél is határozottabb állásponton van Szabó Árpád közgazdász, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem oktatója. Szerinte hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a politikusok, a gazdasági szakértők nem oldják meg helyettünk a problémáinkat. Meg kell tanulnunk megállni a saját lábunkon, és erre kell megtanítanunk a gyerekeinket is. Kifejtette, a koronavírus-fertőzések száma ugyan lecsökkent, de ez még nem jelenti, hogy a járvány véget ért, ezért az alapvető óvintézkedéseket érdemes továbbra is betartani. Ugyanakkor évtizedeket éltünk le úgy, hogy a közelben nem volt háború, generációk nőttek így fel, tehát nincs tapasztalatunk abban, miként kell ezzel a helyzettel együtt élni.
Szabó Árpád leszögezte: a válság akkor sem szűnik meg egyik napról a másikra, ha hirtelen véget ér a háború. Ukrajna és Oroszország hatalmas gabonaexportőrök, ha az egyik valamiért kiesik, csak korlátozott mennyiségben és drágán lehet vásárolni gabonát, ennek következményeként még jobban megemelkednek az élelmiszerárak.
A közgazdász szerint arra kell törekednünk, hogy valamilyen mértékben önellátók legyünk és optimalizáljuk kiadásainkat. Ki kell használni a zöld programokat, pályázni kell az energiahatékonyságot növelő eszközökre, napkollektorokra, hőszivattyúkra, mert ezek hatalmas megtakarítást eredményeznek a villany- és gázszámlán. A tömbházak tetejére is érdemes napelemeket szerelni, míg akinek van egy kis kertje, virág helyett ültethet paradicsomot. Ha van kút a kertben, azt ki kell tisztítani, és annak a vizét használni, sorolta a közgazdász.
Szabó Árpád abban ugyan nem hisz, amit Frans Timmermans, a zöld átállásért felelős európai bizottsági alelnök tanácsolt az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottságának ülésén, miszerint mosás helyett inkább szellőztessük ki a ruhákat, viszont abban igen, hogy húzzunk vizet a kútból, és mossunk azzal. „Mindig van megoldás, csak gondolkodni és cselekedni kell. Mindenképpen hasznosabb ültetni, gyomlálni, mint órákat bámulni a tévé képernyőjét és aggódni a jövőért” – összegezte Szabó Árpád.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap havonta megjelenő gazdasági kiadványában, a Piactérben látott napvilágot május 16-án.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!