A tornyai kutyapanzió nem csupán állatmegőrző: odafigyelnek a vendégek igényeire, rendszeresen foglalkoznak velük, szórakoztató programokat is szerveznek nekik. „Megsétáltatjuk őket háromszor egy nap, de azon kívül szoktak fürödni, játszani, megfésüljük őket. Mindennap van valami program, főként reggel, mert nyáron nagy a meleg. Van medencénk, amiben pancsolhatnak, de kutyától is függ, hogy beleugrik-e egyből, vagy kéreti magát. Számukra van egy kisebb medence, amiben a vízhez szoktatjuk őket. Aszt szeretnénk elérni, hogy másodszor, amikor elhozzák az állatot, ne a gazda beszélje rá, hogy jó lesz majd itt neki, hanem csóválja a farkát, és akkor a gazda látja, hogy a kutya jól érzi itt magát, és szívesen fogja hozni” – sorolta a vendéglátó.

„A nyári időszakban a képzést felfüggesztjük – amúgy öt hét egy alapképzés –, olyankor nem vállalunk ilyesmit, de lehet kérni napi foglalkozást. A gazda elmondja, hogy problémája van más kutyákkal, vagy nem hallgat rá, esetleg nem akar beszállni az autóba vagy nem akar kiszállni az autóból, s akkor tíz napon át mindennap tréningezek vele extra szolgáltatásként” – magyarázta.

A vendégkör 90 százalékát már névről ismerik: gazdát és kutyát egyaránt, tudják, kinek, mik az igényei. A legtöbben Aradról és környékéről érkeznek, de vannak temesváriak, sőt belső-erdélyiek is, akik igénybe veszik a kutyapanzió szolgáltatásait. „Olyanok, akik Ausztriába vagy Olaszországba utaznak, és útba ejtenek minket, itt hagyják a kutyát, majd hazafelé menet felveszik. Vagy vendégmunkások, akik külföldről jönnek haza, és nálunk hagyják az ebet, amíg otthon vannak. Nem azért, mert szabadulni akarnak tőle, hanem mert lehet, hogy ott nincsenek olyan körülmények, ahová vihetnék, vagy sok rokont kell meglátogatni, és nem hordozhatják magukkal. Tudják, hogy nálunk biztonságban van a kutya, megsétáltatjuk, megetetjük, játszunk vele, gondoskodunk róla. Küldünk képeket, videókat, folyamatosan »bombázzuk« információkkal őket, nem is hagyjuk kérdezősködni, de nem azért, hogy bizonyítsuk, mennyire jól dolgozunk, hanem ha a gazda látja, hogy a kutya jól érzi magát, akkor ő is ki tud kapcsolódni a szabadság alatt” – avatott be Tóth Attila.

A fiatalember 2009-ben szerzett kutyakiképző oklevelet. Kezdetben csak oktatással foglalkozott, de aztán egyre több kuncsaft kérte meg, hogy amíg elutaznak, vigyázzon a kutyájára. Így indult el a kutyapanzió, amit családi vállalkozásként, a feleségével, anyósával és két alkalmazottal működtet. 40 kennel áll rendelkezésre, ebből tíz beltéri – nyáron hűtött, télen fűtött –, a többi pedig szabadtéri: ezek is fedettek, szennyvízelvezetéssel rendelkeznek, és éjjel-nappal takarítják a gondozók.

A kutyapanziós szerint egy felelős állattartó jobban megbízik egy szakképzett gondozóban, minthogy egy ismerősre bízná a kutyáját, amíg ő elutazik. „Nem tudom, másutt mennyibe kerül, de nálunk napi tíz eurónyi lejt kell fizetni. A gazda hozza a kutyatápot, hogy ne legyen gond abból, hogy a panziós mit adott a kutyának, másrészt ezzel el lehet kerülni egy hasmenést vagy allergiát, amit a megváltozott étrend okozhat. Ez így van mindenütt. Nem tudom, száz euróért melyik szomszéd vagy ismerős vállalná el, hogy tíz napon át vigyázzon a kutyára, naponta háromszor megsétáltassa, reggel-este enni adjon neki, háromszor friss vízzel lássa el mindennap. Lehet, hogy egy barát szívességből megteszi ingyen, de biztos nem úgy viszonyul az állathoz, mint a gazdája. Például én és a bátyám nagyon jól megértjük egymást, közös vállalkozásunk van, egy háztömbben lakunk, órák hosszat beszélgetünk, de tizenöt év alatt még egyszer sem adott vizet a kutyámnak. Ő a gépeket szereti, én a kutyákat. Akkor hogyan bízzak meg abban, hogy ugyanúgy tekint rá arra az állatra, mint én? Nekünk van két gyerekünk, a harmadik pedig a kutya: ugyanúgy megkapja a figyelmet és a gondoskodást, mint a gyerekek” – magyarázza Tóth Attila.

A tornyai kutyapanzió tulajdonosa azt tanácsolta azoknak, akik mégis magukkal vinnék a nyaralásra a négylábú kedvenceiket, hogy az úti célokat, a menetidőt és a szállást a kutya igényeinek megfelelően válasszák meg. „Gondolom, autóval viszik, és akkor többször meg kell állni, sétáltatni kell a kutyát, ráadásul a hőmérsékletváltozásra is érzékenyek az állatok, mert a légkondicionált autóból kiszállnak a nagy melegre, aztán vissza. Kutyabarát szállodákat vagy kempingeket, és kutyabarát strandokat keressenek” – hívta fel a figyelmet, ugyanis nem lehet az állatot órák hosszat bezárva tartani egy hotelszobában, mert annak a kutya és a berendezés is kárát látja.