Fotó: Facebook
Miért és hogyan jelennek meg világvége-híresztelések és összeesküvés-elméletek a járvány kapcsán a közösségi médiában? Miként lehet megkülönböztetni a hírt az álhírtől? – többek közt erről kérdeztük Hubbes László Attilát, a Sapientia csíkszeredai kara társadalomtudományi tanszékének adjunktusát. Mint kifejtette, általában azt tartjuk álhírnek, ami hazugság, szenzációhajhász, közönséget becsapó médiakacsa, de az internet egyre gyanakvóbb légkörében a fősodrú média híreit, jelentéseit is mind többen hazugságnak tartják.
2020. december 29., 09:502020. december 29., 09:50
– A járványhelyzet idején az internethasználók, de mások is sűrűn találkozhatnak a vírustagadás jelenségével, megtapasztalhatták az álhírek gyors terjedését. Foglalkozott a témával tudományos szinten, Világvége-híresztelések és összeesküvés-elméletek a koronavírus-járvány kapcsán a közösségi médiában címmel értekezett november végén, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) által szervezett előadás-sorozat keretében. Miért bizonyulnak népszerűnek az összeesküvés-elméletek, az apokaliptikus víziók járvány idején?
– Az apokaliptikus víziókkal kezdeném, mert azok a régebbiek, azok adják a keretet. Illetve nem is víziókról van szó, inkább csak egyfajta gondolkodásról – arról, ami számtalan humoros internetes mémben úgy jelenik meg, hogy „mind meghalunk!”
A keresztény világszemléletnek egyféle világiasodott, lecsupaszodott és eredeti értelmétől elfordult, ám végső soron a Jelenések könyvére, azaz az apokalipszisre épülő világvége-gondolatról van szó. Nem mondható, hogy ezt mindenki pánikszerűen komolyan venné, legtöbbször még azok sem, akik hangoztatják, azonban az ezredforduló körüli-utáni korszellemben valamilyen véghangulat vitathatatlanul ott lappang. Jól tükrözi ezt, és alaposan rá is segít a média.
Az apokaliptikának eredetileg az a gondolat áll a középpontjában, hogy a világot a gonosz tartja markában, onnan származik minden rossz, ami bennünket ér, de isteni közbeavatkozásra e megrontott világ elpusztul, és a rossznak egyszer s mindenkorra vége szakad – ennek az előre megjövendölt isteni tervnek a kinyilatkoztatása az apokalipszis. Míg e gondolkodás modern (világi) változataiban a világot valami megállíthatatlan és visszafordíthatatlan rossz fenyegeti. Eltekintve a hagyományos vallásos szférától, nem annyira a bibliai értelemben vett utolsó ítélet várása jellemző tehát, hanem fokozott érzékenység mindennemű válságra, lehetséges (vagy annak látott) fenyegetésre, ami a globális falu világában érzékelhető, és világméretűre ki is vetíthető. Legyen szó nukleáris bombákról, terrorizmusról, gazdasági összeomlásról, migránsözönről, kibernetikai csődről, klímaváltozásról, mágneses pólusváltásról, maja naptárról vagy vírusjárványról.
Látható már e felsorolásból is, hogy nem föltétlenül a világ teljes elpusztulásáról van szó, hanem az általunk ismert, otthonos világunk valamiféle végéről, ami mindenképpen katasztrófákkal jár, és katasztrófát is jelent. A hagyományos vallási apokalipszissel szemben a legfőbb különbség abban áll, hogy a világvégét nem isteni közbeavatkozás hozza el, és legtöbb esetben nem is követi a kiválasztottak megváltása és egy új, eszményi világ születése.
– A vallási és világi apokaliptika összekeveredhet?
– Össze is fonódhat egymással, és ilyen értelemben minden fenyegető katasztrófa, jelen esetben a világjárvány is, a végidők jeleként tűnik fel.
E szemlélet szerint a világban tapasztalható rossz dolgok mind ilyen aljas mesterkedések folyományai, vagy nincsenek is. Ez esetben a gonoszság abban rejlik, hogy az embereket ilyen hírekkel összezavarják és rettegésben tartsák.
Fontos eleme ennek a mentalitásnak az elutasítottság tudata és az abból fakadó sértettség. Ugyanis e meggyőződés hívei úgy érzik, hiába tudják az „igazságot” – például a koronavírus esetében azt, hogy puszta kitaláció, vagy ha létezik is, szándékosan gerjesztett és terjesztett laboratóriumi kór – és akarják ráébreszteni erre az embereket, azt „megbélyegzett tudásként” mindenki elveti, sőt el is akarja hallgattatni.
A koronavírus-járvány – amit a kollektív képzelet óhatatlanul a történelmi időkben megélt pestishez, kolerához hasonlítva az egész világot fenyegető csapásként érzékel – a racionalitás kereteiből kilépő válaszokat vált ki sokakból, és ezek a reakciók többnyire vagy az apokaliptikus, vagy az összeesküvés-mentalitás irányába mozdulnak el.
Sokaknak a szokatlanul fertőző, pusztító, átmenetileg gyógyíthatatlannak vélt jellege miatt félelmetes, megint másoknak az életbe léptetett szigorú vagy kaotikus megszorítások, szabadságkorlátozások, vagy még inkább az oltásokkal kapcsolatban érkező hírek okán aggasztó.
Mivel a COVID-19 a közvélemény számára láthatatlan ellenség, a hiányos tudás, az ismeretlen segíti a mítoszok, álhírek képződését
Fotó: Haáz Vince
– Már a járvány első hónapjaiban is körvonalazódni látszott, hogy a téma kapcsán két, egymással szemben álló nézetvilág feszül egymásnak, és a kettő szakadatlanul „harcol” egymással a közösségi média felületein. Egyszerűsítve: a vírustagadók és a vírustól rettegők tábora mémekkel, elrettentő példákkal, fenyegetésekkel, vitákkal, érvekkel, frappáns mondásokkal stb. igyekszik túlharsogni egymást. Honnan ered a vélekedéseknek, véleményeknek a polarizáltsága, és mi miatt kibékíthetetlen a két pólus közti ellentét?
– Több nézetvilág is ütközik a járvány kapcsán, de a legjellemzőbb éppen egy ilyen megoszlás. Sarkító ugyan ez a szembeállítás, hiszen távolról sem lehet egységes táborokról beszélni, sem az összeesküvésekre gyanakvó „vírustagadók” kapcsán, még kevésbé a járványban komolyabb fenyegetést látó „vírusrettegők” esetében. Inkább egymás szemében „táborok”, a sajátjukéval ellenkező véleményűeket nevezik így. Ám kétségtelen, hogy éppen ez a két fajta véleménynyilvánítás a leghangosabb a köztereken, a közösségi hálózatok virtuális terében, a hagyományos és a digitális médiában egyaránt.
Azért ennyire hangosak az emberek ezekben a kérdésekben, mert meggyőződésüket védelmezik, és még inkább önmagukat: minden ellenvéleményt személyes támadásnak vélnek. A kibékíthetetlen, fekete-fehér látásmódú nézetkülönbségek is ebből fakadnak: a vélemények személyes meggyőződés jellegéből. Aki mást mond, az vagy rosszindulatúan hazudik, vagy pedig menthetetlenül ostoba – hiszen „a napnál is világosabb, hogy ez a járvány...”
– A pandémia kapcsán a közösségi médiában kialakult diskurzus központi kérdése a félelem, melyet az eddig ismeretlen vírus terjesztette betegség váltott ki. A vírustagadók, maszkellenzők, oltásellenzők egy fentről irányított diktatúrától, szabadságkorlátozástól rettegnek, a másik tábor meg a tudatlanság, ostobaság hatalomra jutásától, az álhíripartól és álhírmédiától. Sokak szerint félelemkeltésnek tekinthető az is, amit a hatóságok alkalmaznak a szabályok betartatása érdekében. Miért irányíthatja ilyen nagy mértékben a rettegés járvány idején a társadalom tekintélyes részét?
– A közös elem a félelem, ám éppen ez a félelem a különbözés oka is. A félelem oka mindenképpen az ismeretlen vírus által kiváltott helyzet – annak különböző vonatkozásai, értelmezései vezetnek eltérő jellegű aggodalmakhoz. Emberiséget megtizedelő betegség, gazdasági összeomlás, rabszolgasors, népirtó oltás... Amennyire különbözik azonban e félelmek reális alapja, annyira különbözik a félelmek realitása is.
Nem mindenki reszket valamilyen világot elpusztító járványtól, aki komolyan veszi az egészségügyi előírásokat, de a „vírustagadó” szemében vírusrettegő az, akin maszk van. Ugyanígy, nem mindenki borzong valamilyen népirtó titkos háttérhatalomtól, aki megkérdőjelezi a hatóságok elhamarkodott intézkedéseit vagy a téma folyamatos sulykolását a médiában, de a járványt komolyan vevők szemében könnyen kerülhet a konteós vírustagadók sorába az, akin nincs védőmaszk.
További tápot ad az eltérő értelmezéseknek: a hatóságok bizonytalanok, összehangolatlanok, vagy pedig erőszakosan vaskezűek, az orvostudomány és a gyógyszeripar késlekedő, tehetetlen, vagy pedig nyerészkedő, és a zavarosban halászik. A média folyton statisztikákat és megszorításokat üzen, vagy pedig rejtegeti a valóságot, és rettegést sulykol. Nem elég a járványhelyzet, de még egyéb bajokkal, fenyegetésekkel is szembe kell nézni: állammal, tudománnyal, ostobasággal, álhíriparral és ellenkezők kórusával – megannyi ellenséggel.
Fotó: Pixabay.com
– Azt is elemezte, hogy miként jelenik meg a járvánnyal kapcsolatos diskurzusokban az ellenségkeresés, ellenségképzés. Mik a legfőbb jellemzői a közösségi médiában felbukkanó „ellenségképnek”?
– Válság esetén nemcsak a válság oka, az „ismeretlen ellenség” jelent fenyegetést, hanem az is, akire nem támaszkodhatunk, aki másképp cselekszik, aki más, vagy éppen ellenkező véleményen van. Az interneten az ellenvélemény, az ellenfél többnyire arctalan. Ez azt is jelenti, hogy veszélyesen ismeretlen, és azt is, hogy kevésbé emberi. Könnyebben alakítjuk ki ezt az arcot előítéleteinkből, ellenérzéseinkből, és ezért könnyebben is mondunk ki, írunk le róla sértő szavakat, könnyebben nevetjük ki, mint ahogy a majdnem-névtelenség mögül általánosan könnyebben is nyilvánítunk itt véleményt.
Az internetes mémek eszményi eszközt nyújtanak erre. A járvány mémjei – szó szerint ezernyit gyűjtöttem, válogattam már az év folyamán kutatásom során – jó példákkal szolgálnak: nemcsak a vírus rajzolódik ki ellenségként bennük, hanem az orvosok, az áldoktorok, a rendőrök, a fejüket struccként homokba dugó politikusok, a sajtószóvivők, a bankárok, a számítógépguruk, a maszkot viselők, a maszkot nem viselők, az 5G-tornyokat gyújtogatók, a birkafejűek és a televíziófejűek, az oltás ellen tüntetők mind megjelennek, hol félelmetesen, hol felháborítóan, hol röhejesen, vagy akár mindez együtt. Nemcsak a félelem, hanem a bizonytalanság, a bizalmatlanság kifejeződései, a hamisság, álság iránti ellenérzések megnyilvánulásai ezek.
– Hogyan maradhat éber és józan a világháló, illetve a közösségi média, a kommentlabirintusok bugyraiban, kusza átláthatatlanságában bolyongó internetező, hogy ne essen álhírek csapdájába? Egyáltalán, miről ismerhető fel az álhír?
– Említettem az imént a hiányos tudást – érdemes elgondolkozni azon, hogy hány ténylegesen képzett virológus, immunológus, járványszakértő, válságkezelő szakember jár-kel közöttünk –, de nemcsak az esetleges tudatlanság jelent gondot.
Az interneten egy többéves tudományos kutatás szakszerűen megfogalmazott eredményei és egy bulvároldal felületes értesülésekből összefércelt címszavai éppen olyan könnyen elérhetők, és a nagyközönség számára nagyjából ugyanannyit is érnek – sőt ez utóbbiak könnyebben is érthetők. A tények, az adatok igazságértéke is gondot jelent. Éppen ezért az álhírek nehezen felismerhetők első (de gyakran akár többedik) látásra-olvasásra. Persze sok álhírnek vannak félreismerhetetlen jelei: a sokszor hanyag helyesírás, gyatra vagy figyelemfelkeltő írásmód, a szövegtől elütő, oda nem illő vagy éppenséggel látványosan barkácsolt képek, a kétes oldalak, a nagyhangú ígéretek, a csodaszerű jelenségek, a szenzációhajhász hangnem...
– Érdemes talán meghatározni azt is, mi az álhír tulajdonképpen.
– Már az álhír kérdése is problémás: általában azt tartjuk álhírnek, ami szemenszedett hazugság, szenzációhajhász, közönséget becsapó médiakacsa; de az internet egyre gyanakvóbb légkörében a fősodrú média híreit, jelentéseit, vagy az ellenzéki véleményeket hangoztató médiaorgánumok közléseit is mind többen így fogadják. A vírusszkeptikus számára éppen a tévében vagy a szakintézmények hivatalos oldalain bemutatott statisztikák, halálesetek vagy oltáseredmények minősülnek álhíreknek.
Az álhírek kiszűrésére tüneti kezelésként a jobb, körültekintőbb, több különböző és megbízható forrásból való tájékozódás, amit leginkább szoktak ajánlani. De hangsúlyozni szeretném, hogy ez csak tüneti kezelés, és nem is „igazi” megoldás – hiszen a vírusjárványt gyanakvással fogadók közül sokan következetesebb, széleskörűbb tájékozottságú médiafigyelők, mint az átlagos internethasználók – csak éppen a meggyőződésüknek megfelelő értesüléseket fogadják el, csakis a meggyőződésük számára hiteles forrásokból.
Az álhírek ellen hosszú távon nem nyújtanak valós megoldást a közösségi oldalak vagy keresőmotorok álhírszűrő algoritmusai vagy a kilátásba helyezett hatósági büntetések sem. A felnövő nemzedékek nagyobb médiatudatosságra, kritikus szemléletű tájékozódásra, kíváncsibb tudásvágyra, digitális önfegyelemre való következetes nevelése talán eredményt hozhat. Minden rossz hatása, nyomasztó árnyoldala dacára a járványhelyzet még segíthet is az oktatás digitális térbe szorultságával, hogy méltóbb figyelmet fordítsunk ezekre a kérdésekre. Addig sajnos maradnak az egymás ellen fenekedő, gúnyolódó táborok, bizonyára jóval a „világvége-járvány” és az „oltásdiktatúra” elmúlása után is.
Visky András Kossuth-díjas író, dramaturg vasárnap Facebook-oldalán jelentette be, hogy július végétől már nem művészeti aligazgatója a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak.
A kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugvó zenészekre, népzenekutatókra, zenetudósokra emlékeztek muzsikaszóval pénteken az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány által szervezett zenés sétán. Képriport.
Kabai József fogtechnikust, Tőkés László első temesvári bizalmasát a Securitate is beszervezte a besúgói sorába, helyzetét azonban a lelkésznek is „meggyónta”.
A Kolozs Megyei Tanács vissza nem térítendő európai uniós finanszírozást nyert a csucsai Boncza-kastély és Ady-emlékház felújítására. Az önkormányzat most 8,5 millió eurós költségvetést emleget.
Teljesen átépítik a temesvári Gyermekpark és a Ligeti út melletti gyalogoshidat Temesváron. Az építmény új környezetet is kap, emellett biciklisávot is kialakítanak az új hídon – közölte pénteken a bánsági nagyváros polgármesteri hivatala.
Kolozsváron, az Erdélyi Református Múzeumban nyílt meg csütörtökön, a reformáció ünnepén az erdélyi református kollégiumok 400 éves múltját bemutató vándorkiállítás, amely közel egy éven át lesz látogatható.
Hamarosan befejeződnek Nagyvárad agglomerációs körgyűrűje Nagyürögd és Félixfürdő közötti első szakaszának kivitelezési munkálatai, két hét múlva már meg is nyithatják a forgalom előtt – tájékoztatott a Bihar megyei önkormányzat sajtóosztálya.
Jeles magyar közéleti személyiségek, 1848-as honvédtábornokok, a 20. század elejének ünnepelt színészei, második világháborúban elesett katonák csontjait rejtik és rejtették az aradi temetők.
Nagyszeben polgármesteri hivatala együttműködést kötött a román állami vasúttársasággal (CFR) a helyiérdekű vasút (HÉV) beindítása érdekében.
Medvebiztos kukák, szigorú élelmiszer-tárolási szabályok a kempingekben és a medvék fotózás céljából történő csalogatásának visszaszorítása – ez csak néhány módja annak, amivel Kanada sikeresen korlátozza a medvék és az emberek közötti interakciókat.
Látogatottsági adatok
6 hozzászólás