HIRDETÉS
A marosvásárhelyi városháza munkatársai számára is egyértelmű, hogy Lucian Goga, Maros megye prefektusa olyan jogerős bírósági ítéletre hivatkozva utasította a polgármesteri hivatalt a Dózsa György úton kihelyezett magyar utcanévtáblák eltávolítására, amelynek semmi köze az érintett feliratokhoz.
Ennek ellenére nem tudni, hogy visszakerülnek-e – illetve ha igen, mikor – a már leszerelt táblák, úgy tűnik, az illetékesek kivárnak, illetve nem szívesen tesznek keresztbe a kormánymegbízottnak.
Szövérfi László, a helyi önkormányzat jegyzője lapunknak úgy nyilatkozott:
valóban észrevették, hogy a prefektus olyan bírósági ítéletet hozott fel érvként, aminek az égvilágon semmi köze az ügyhöz,
illetve a Dózsa György út többnyelvű feliratozásához. A jogász ugyanakkor nem tudta megmagyarázni, hogy ilyen körülmények között miért mentek bele Lucian Goga magyarellenes provokációjába, illetve miért láttak neki azonnal a polgármesteri hivatal munkatársai a táblák leszerelésének.
Erre vonatkozó kérdésünkre, valamint arra, hogy az eltávolított mintegy 10–15 táblát a többi levétele követi-e, a városháza többi illetékesétől sem kaptunk egyértelmű választ. Claudiu Maior, Dorin Florea polgármester személyes tanácsadója lapunknak elmondta: nem tartja szerencsésnek a prefektus konfliktusgerjesztő intézkedését.
Maior is rájött arra, hogy a Lucian Goga által felhozott bírósági ítélet nem képezheti a táblák eltávolításának jogi alapját, azonban attól tart, hogy
ha úgy tartja kedve, a kormánymegbízott keres és talál egyéb kifogást, és mégiscsak el tudja távolíttatni a táblákat.
Maior egyébként osztja az RMDSZ álláspontját, miszerint az ügyet egy jogilag támadhatatlan tanácsi határozattal lehetne megoldani.
A Dózsa György utcában kihelyezett többnyelvű táblák még csak nem is képezték annak a pernek a tárgyát, amelynek jogerős ítéletére Goga hivatkozik – erre nemrég Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) elnöke is felhívta a figyelmet.
A közérdekű információhoz való hozzáférés joga alapján kikértük a prefektúráról a szóban forgó, a marosvásárhelyi táblabíróság által 2016. november 17-én hozott, 812/R számot viselő ítéletet. Az említett perben a Cristina Mihai, Adela Vintilă és Rodica Micu alkotta bírói testület a kormánymegbízott javára döntött, megerősítve ezzel a megyei törvényszék alapfokú ítéletét.
A prefektus a 2015. május 28-án hozott, 150-es számú tanácsi határozatot támadta meg, amely
harminc, többnyire belvárosi utca hagyományos nevének feliratozására vonatkozott.
Az RMDSZ javaslatára a jelenlegi hivatalos név alatt egy másik táblán tájékoztató jelleggel megjelent volna az utca régi magyar neve is. Például a Călăraşilor utca kisebbségi megnevezése Kossuth Lajos lett volna, a Köztársaság tér Szent György tér is lett volna, a Brăila utca Knöpfler Vilmos nevét, a Rovinari utca pedig Ady Endre nevét vette volna „vissza”, míg a Mărăşti utca felirat alatt Vörösmarty Mihály nevét olvashattuk volna.
A harmincas listán többnyire olyan utcák szerepeltek, amelyeknek nevét a kommunizmus alatt változtatták meg, az egykori magyar névre való „visszakeresztelést” pedig a város román politikusai jellemzően nem támogatják. A köztes megoldást jelentő önkormányzati döntést annak idején Dorin Florea polgármester is felvállalta.
A harminc utca között viszont nem szerepelt a Dózsa György (Gheorghe Doja) út.
Az úgynevezett alternatív utcanevek kiírásának több vegyes lakosságú európai városban hagyománya van, az utóbbi években pedig Erdély egyes településein is megjelentek a régi elnevezések. Tordán, Besztercén, Szászsebesen és Halmiban például számos olyan utca van, amelynek feltüntetett magyar neve nem a román megnevezés hivatalos fordítása, hanem a kisebbség által használt történelmi elnevezés.
A vásárhelyi kezdeményezést azonban a prefektúra már csírájában elfojtotta, azonnal megtámadva a vonatkozó határozatot a bíróságon.
A Dózsa György utcai táblák kapcsán különben Lucian Goga már akkor ellentmondásba keveredett, amikor múlt héten a városházának kiadott ukáz jogi alapjáról kérdeztük. Előbb azt állította, a tanács nem tartotta be a jogi lépéseket, utána viszont arról értekezett, hogy a közigazgatási törvény ugyan kötelezővé teszi a kétnyelvű feliratozást azokon a településeken, ahol a kisebbség számaránya meghaladja a 20 százalékot, viszont az előírás nem terjed ki az utcanevekre.
