Székelyföld természeti értékeinek elkötelezett védői részesültek idén Orbán Balázs-díjban

A díjazottak hivatása, tevékenysége alapján kiderül, hogy ebben az évben a Székelyföld természeti értékeinek elkötelezett védőire esett a választás, akik fáradhatatlanul azért munkálkodnak, hogy értékes természeti környezetünk fennmaradjon, tovább öröklődjön, hogy szülőföldünk az elkövetkező nemzedékek számára is gazdag és élhető legyen. ó A Sepsiszentgyörgyön, a Székelyföldi Vadászati Közgyűjtemény épületében pénteken este rendezett díjátadón Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke mindenkor felemelő és megható pillanatnak nevezte az Orbán Balázs-díjak odaítélését, amellyel megfogalmazása szerint Székelyföld „lámpásembereit” köszöntik.

Elmondta, a díj névadójához hasonlóan az idei díjazottaknak volt bátorságuk elhagyni a biztonságos terepet, mertek új utakra kalandozni.

„Mindeközben közösséget építettek, formális és nonformális intézményt alapítottak, haladtak előre a saját szakterületükön, így gyarapítva azt a gazdag szellemi-kulturális erőteret, amely szülőföldünket jellemzi. Munkájuknak köszönhetően nemzedékek nőttek fel úgy, hogy nemcsak megismerték, de szeretik és értékelik Székelyföld, Erdély természeti értékeit, megtapasztalták az együvé tartozás örömét, a szülőföld megtartó erejét. Nagy köszönet érte és kívánom, hogy ezt az áldásos tevékenységet folytatni tudják még hosszú éveken át” – fogalmazott házigazdaként Tamás Sándor. Tóth László, Magyarország csíkszeredai főkonzulja fontosnak és mindig erősítendőnek nevezte a díj üzenetét: a széki látókörön túlmutató, közös székelyföldi ügyekért végzett tevékenységek elismerését. Szerinte a díjban és az eseményben Székelyföld egységén és oszthatatlanságán van a hangsúly.

Kovászna megye díjazottjáról, Kakas Zoltán néprajzkutatóról, a Nemere Természetjáró Kör elnökéről, a Bao-Bao természet- és népismereti túrák szervezőjéről méltatásában Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója úgy fogalmazott: a jó nevelőt nem az oklevél, hanem az elhivatottsága teszi alkalmassá a feladatra. „Mint az ókori görög bölcsek, a természetben sétálgatva, peripatetikusan adtad át a tudást a tanítványaidnak. A spontánul hirdetett túrákra, táborokba olyan emberek jelentkeztek, akik azóta Erdély és Székelyföld színe-javához tartoznak” – állapította meg a méltató. A díj átvétele után Kakas Zoltán az egyedi tájérték fontosságára hívta fel a figyelmet, majd arra ösztönözte a jelenlevő döntéshozókat, hogy érdemes feltérképezni Székelyföld egyedi tájértékeit, mert nem ismerik, nem értékelik eléggé, holott számos ilyen érték van a térségben.

Hargita megye díjazottja idén Demeter László biológus, ökológus, természetbúvár, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Kara Műszaki és Természettudományi Tanszékének volt adjunktusa, több kiadvány szerzője, III. Károly király székelyföldi kalauza.

„Az az egyetemi tanár, aki tud kaszálni, de kaszát verni is, és az a kutatóbiológus, aki tud szekeret is hajtani” – olvasható a laudációban. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke az ünnepségen közölte, olyan embert díjaztak, aki a rossz politikai döntések és a felelőtlen politikusok társadalommegosztó tevékenysége mentén próbált „tiszta vizet önteni a pohárba”. Sokan és sokáig úgy gondolták, hogy a természetvédelem a legnagyobb bűn, amit a székely ember elkövethet a világon, idő és kitartás kellett ahhoz, hogy ez a szemlélet megváltozzon. Demeter László, biológus volt az, aki konszenzusteremtő és okító magatartásával az elmúlt hat év során olyan tevékenységet fejtett ki, amelynek európai szinten is visszhangja van” – hangzott Borboly méltatása. Demeter László rámutatott: nagy megtiszteltetés számára a díj, azonban a legnagyobb elismerés az, ha a közösségre, a közösség vezetőire hatással van, gondolatait, véleményét figyelembe veszik és remélhetőleg ez az egész vidéknek, az egész Székelyföldnek a javát szolgálja.

„Székelyföld kulturális értékeinek gazdagságát, amelyre mindannyian büszkék vagyunk, az itt élő és alkotó művészeknek, tudósoknak, íróknak és a közösségi életben aktív szerepet vállaló székelyföldi embereknek köszönhetjük. Ez a fajta áldozatvállalás pedig nem fakadhat másból, mint abból, hogy szeretik a szülőföldjüket és közösségüket, és szívükön viselik a székelyföldi magyarság sorsát” – jelentette ki Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke. Ismertetése szerint Maros megye idén olyan személynek ítélte az Orbán Balázs-díjat, akit munkássága során a természet szeretete vezérelt, akinek nemcsak a környezet védelme, hanem az annak fontosságáról való tájékoztatás, a fiatal generációk nevelése is szenvedélye.

Markó Bálint, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese laudációjában elmondta, Kevés olyan ember van, aki Sárkány-Kiss Endre biológusnál, hidrobiológusnál, muzeológusnál nagyobb odaadással viszonyult volna közösségi dolgokhoz, időt, energiát nem kímélve.

Az egyetemi oktató szerint a díjazott egyszemélyben intézményteremtő, közösségépítő, kutató és tanár, és mai napig, idős kora ellenére is, jó pár évvel nyugdíjazása után is végzi, teszi munkáját töretlenül. „Sárkány-Kiss Endre életműve nem mérhető csupán hosszú, tekintélyes publikációs listájával, számtalan pályázatával, kutatási programjával. Életművének szerves része a kolozsvári, erdélyi magyar biológus- és ökológusképzés újraindítása és fejlődő pályára állítása, valamint számtalan erdélyi magyar szakember, egyetemi és iskolai tanár pályájának egyengetése. És mai napig is mindezek jegyében tevékenykedik” – hangsúlyozta laudációjában Markó Bálint. Sárkány-Kiss Endre bevallotta: kapott már magyarországi állami kitüntetéseket is, de az különösen jó érzés, hogy itthonról érkezik az elismerés. „Nem ezért dolgozik az ember, de jólesik” – fogalmazott Maros megye díjazottja.