HIRDETÉS
Soha nem fog oda megérkezni a román társadalom, ahova 1989 decemberében indult – állítja Kolumbán Gábor, az RMDSZ korábbi politikusa, akit harmincévesen Székelyudvarhelyen ért a forradalom, a fordulat után pedig az ideiglenes helyi tanács elnöke volt. A több mint tíz éve a Hargita megyei Énlakán élő, mezőgazdasági vállalkozóként tevékenykedő hatvanesztendős fizikus és közgazdász úgy érzi, az elmúlt három évtizedben Románia képtelen volt új világot szülni magának.
– utalt a román politikum vezetőire a lapunknak nyilatkozó Kolumbán. Az udvarhelyszéki RMDSZ (1990–1991 között), illetve a Hargita Megyei Tanács elnöki tisztségét (1996–2000) is betöltő egykori politikus megítélése szerint
az ország néhai diktátora sem tudott volna elképzelni a mainál keményebb nacionalista-sovén vonalat, mint amilyent a politikum és a hátterében lévő erőszakszervezetek diktálnak.
Harminc évvel ezelőtt Kolumbán Gábor hitt a forradalomban, de nem konkrét elvárásokat fogalmazott meg magában. Egyetlen célja volt: a demokrácia megteremtése. „Azt mondtam, amíg nincs demokrácia, fizikával sem érdemes foglalkozni” – idézi fel vezérgondolatát a Bukaresti Tudományegyetem fizika szakán diplomázott szakember. Mint mondja, 1989 decemberében, majd 1990 elején Székelyudvarhely elöljárójaként nem volt ideje elmélkedni meg tervezgetni. A múlt eltakarítása mellett sokkal inkább állandó tűzoltást végzett. Hol a vállalatvezetőkkel elégedetlen munkásokkal tárgyalt, hol a diáksággal meg a pedagógusokkal egyeztetett.
Ahhoz, hogy fenn tudjunk maradni, mi is csatlakoztunk a Nemzeti Megmentési Fronthoz, a FSN-hez, de az égvilágon semmi közünk nem volt Iliescuékhoz”
– állítja Kolumbán.
Székelyudvarhely a rendszerváltást követő első napokban valóban „önjáróként” működött. A városvezetés első határozata a ferencesek kolostorának visszaszolgáltatására vonatkozott, amelyet a kommunista rendszer iskolai bentlakásnak sajátított ki.
Mint Kolumbán Gábor meséli,
neki és kollégáinak nem volt szükségük semmiféle restitúciós törvényre ahhoz, hogy jóvátegyék a diktatúra túlkapását.
A rendelet aláírói számára is csak utólag derült ki, hogy az államosító rendszer elfelejtette a nevére telekeltetni a belvárosi ingatlant, így az udvarhelyi városvezetés döntése jogilag is megkérdőjelezhetetlenné vált. Az egykori polgármester arra is jól emlékszik, hogy az országban a székely anyavárosban bocsátották ki az első magántaxis engedélyeket.
– vélekedik a politikai életből szinte húsz évvel ezelőtt kiszállt Kolumbán, aki egyébként a Matrica gyár munkatársaként csöppent a ’89-es eseményekbe. Elmondása szerint a decemberi forró napokban főnöke hazaküldte, hogy ne a munkaközösség előtt „hőzöngjön”.
„Akkoriban a Matrica laboratóriumában dolgoztam. Volt egy kolléganőnk, aki 16–17-én éppen Temesváron tartózkodott, onnan tudósított bennünket a történtekről telefonon. Ezért is éltem meg forradalmi, intenzív, kegyelmi lelki állapotban azokat a napokat. December 22-én részt vettem az utcai tüntetésen, délután bementem a vállalathoz, az este meg a városházán talált. Beválasztottak a tanácsba, majd három nap elteltével a lemondó Ubornyi Mihály helyett megtettek afféle polgármesternek” – idézi fel a harminc éve történteket Kolumbán Gábor, aki most is határozottan állítja: 1989 decemberében Romániában forradalom történt.
