Porhintés a szecessziós jelleg megőrzése: üvegpalotákat húznak fel, rombolják az épített örökséget Marosvásárhelyen

Óvnunk kell az épített örökséget, meg kell őriznünk a belváros szecessziós jellegét, külön építkezési szabályokat dolgozunk ki a főtér esetében, útmutatókat adunk ki a szakemberek számára – ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokat lehetett hallani Marosvásárhely főépítészének legutóbbi nyilvános szereplésén, amelyen néhány belvárosi utca és tér átalakítási tervét mutatták be.

Ehhez képest Daniela Miheţ nevéhez és az engedélyeken szereplő kézjegyéhez köthető annak a főtéri szecessziós épületnek a lebontása, amely ugyan nem számított műemléknek, viszont homlokzatával hozzájárult az egységes utcaképhez.

Az épület ledózerolása előtt a „fejlesztő” és a város urbanisztikai osztálya is azt ígérte, hogy a majdani irodaház számára megőrzik az eredeti homlokzatot.

Ezzel szemben a Cristian Hanusz műépítész által tervezett új épület homlokzata köszönőviszonyban sincs sem elődjével, sem a főtér többi frontjával. Az építészetben és műemlékvédelemben jártas szakemberek szerint a futurisztikus, átlátszó üvegfal nem csak hogy kilóg a sorból, egyenesen „kiabál”.

Nem ennyire kirívó, de a belváros építészeti stílusától szintén elütő annak az új szállodának az arculata, amelyet egy Baross Gábor (Horea) utcai ingatlan helyébe építettek. Annak ellenére, hogy az önkormányzat által elfogadott szabályzat a pasztell színek használatát írja elő, a tervező a környék összes többi homlokzatától elütő szürkét választotta. A Miheţ–Hanusz páros munkájának eredménye nemsokára a város másik védett övezetében, a Kálvária (Papiu) utca aljában is látható lesz.

A patinás házsorba, szemben az A kategóriás műemléknek számító egykori fiúgimnáziummal, a mai Alexandru Papiu Ilarian középiskola északi oldalával az egyik szecessziós családi ház helyébe Hanusz és megbízói Miheţ jóváhagyásával

tömbházat készülnek beékelni a környék lakói, városvédő civilek és tapasztalt szakemberek tiltakozásai ellenére.

Kérdésünkre, hogy a közvélemény előtt miért beszélnek a múlt század elején meghonosodott szecessziós stílus megőrzéséről és hangsúlyozásáról, miközben a gyakorlatban ott csúfolják meg, ahol csak érik, Daniela Miheţ kitérő választ adott. Arról beszélt, hogy a közeljövőben elkészül a belváros építkezési szabályzata, az önkormányzat meg útmutató kiadásával fog a szakemberek segítségére sietni. Ebben tételesen is leszögezik, miként lehet majd építkezni, illetve homlokzatokat átalakítani vagy restaurálni a főtéren és környékén. Miheţet kiegészítve Soós Zoltán polgármester elmondta, az önkormányzat kikötése, hogy a városrendezési tervet készítő bukaresti tervezők építsék be a majdani övezeti tervbe (az úgynevezett PUZ-ba) a 2018-ban meghirdetett My City pályázat, illetve a Bolyai és az Enescu utca, valamint a Győzelem tér átrendezésére született elképzeléseket is.

„Fontos lenne ezeket valamilyen szinten asszimilálni, és egységes urbanisztikai koncepciót kialakítani” – vélekedett lapunknak a polgármester. Hangsúlyozta, éppen ebből a meggondolásból szerveztek ötletbörzét. Mint hozzátette, az önkormányzat az év elején, februárban megtette az első lépést, amikor megtiltotta a műanyag nyílászárók használatát. A régi fakeretek PVC-re való cseréjét műemlékvédelmi övezetben eddig is tiltotta a törvény, a városháza eddigi főépítészei azonban szemet hunytak a szakszerűtlen beavatkozások fölött.

A Rózsák terén és környékén szinte nincs olyan épület, legyen az akár 18. századi barokk palota, amelynek főhomlokzatán ne avatkoztak volna be az utóbbi húsz-harminc évben.

Vagy a stukkóktól „tisztították” meg a frontot, vagy a nyílászárók keretét cserélték műanyagra. Vagy egyszerre mindkét műveletet elvégezték. Az üzlethelyiségek átalakításával minden egyes tulajdonos, vagy olykor a bérlő is oda és úgy vágott ajtót, ahogy neki jól esett. Szintén a főtéren látni olyan műemlék épületet, amelynek egyik szintjét egyféle, a másikat másféle színre festették.

Keresztes Géza műemlékvédelmi szakmérnök egy konkrét esettel példázta, hogy kérdéses, Daniela Miheţ számára valóban fontos-e megőrizni a szecessziós elemeket. Keresztes elmondta, a főtéri Vámos-ház tulajdonosa megbízta őt és kollégáit, hogy dolgozzák ki a Rózsák tere és a Bartók Béla utca sarkán álló, mézeskalács házikónak is nevezett épület restaurálási tervét. A szakemberek ebbe belefoglalták a földszinten működő két üzlethelyiség nyílászáróinak a visszacserélését PVC-ről fakeretre. „Csakhogy az izraeli tulajdonos azt mondta, hogy neki erre nincs pénze. A bérlők szintén nem hajlandók befektetni. Mire Daniela Miheţ: hagyjuk úgy, ne foglalkozzunk vele!” – ismertette Keresztes a „habos-babos” stílusnak is becézett, hullámvonalas, virágos, szíves ornamentikát viselő ház esetét. A történtek után a műemlékvédőben megfogalmazódott a kérdés: miként lehet az, hogy az egy zenekarban játszó polgármester és főépítésze „kétfelé zenélnek”?

A marosvásárhelyi szakemberek körében egybehangzó vélemény, hogy ha valaki igazán odafigyelt a főtér épített múltjának a megőrzésére, az Keresztes Gyula volt. A város néhai főépítészének a kommunizmus romboló időszakában, az 1960-as években is sikerült jó pár épületet úgy renováltatnia, hogy az visszanyerje eredeti formáját és pompáját. A Budapesten élő Demján László szerint az is figyelemre méltó, hogy a főtér alsó részében, a szocializmus első évtizedeiben épült tömbházakat is jobban sikerült beilleszteni a városképbe, mint a mai modern épületeket.

– vonta le a következtetést a marosvásárhelyi származású műemlékvédő építész. Demján a három „idegen testet” sorolta: a Rózsák tere első üvegpalotáját, az ifjúsági turisztikai irodát, a BTT székházát, az átalakított Transilvania szállodát és a legújabb „kincset”, az üvegparavános irodaházat. Mindenik egy-egy más főépítész aláírását viseli: Dan Fişuş, Angela Kovacs és Daniela Miheţ. „A 90-es évektől errefelé paradigmaváltás történt, teljesen megbomlott az összkép, nincs egységes elképzelés” – állapította meg szomorúan a szakember. Az övezeti terv kidolgozásával és elfogadtatásával éppen ezen szeretne változtatni Soós Zoltán.

Csakhogy Keresztes Géza szerint lehet bármennyi övezeti tervet készíttetni, egy idegen számára a magyar szecesszió idegen marad. A műépítész nem feltétlenül kollégáira, a város utóbbi két évtizedének idegenből érkezett főépítészeire célzott, sokkal inkább arra a regáti cégre, amelyre a Soós-adminisztráció a főtér övezeti tervének az elkészítését bízta.

Egy közbeszerzés meghirdetésekor az önkormányzatnak az kellene legyen az első kérdése: dolgoztatok szecessziós városban? Ha nem, akkor kérjük a következőt” – vélekedett Keresztes. Példaként a Kultúrpalota szomorú esetét hozta fel, amelynek renoválási munkálatait egy ploieşti-i konzorcium nyerte el, ám képtelen volt megbirkózni a feladattal. Mint ismert, a dél-romániai munkások azontúl, hogy csigalassúsággal haladtak, a tetőjavítások közepette beáztatták a nagyterem egyik falát. Később a cégvezetés belátta, hogy a 19. század elején épült szecessziós palota túl nagy falat az egyéb munkálatokhoz szokott két építkezési vállalatnak.

A vásárhelyi szakember megemlítette a főtér érvényben lévő, jelenlegi városrendezési tervét is, amelyet szintén távolról érkezett tervezők dolgoztak ki. „Ebben azt írja, hogy a területnek mindössze 65 százalékát lehet beépíteni. A Kultúrpalota a telek 75 százalékát foglalja, ezek szerint egy részét vissza kellene bontani. Legalább biggyesztettek volna oda még egy mondatot, miszerint a 65 százalék azokra az ingatlanokra vonatkozik, ahol ezt lehetséges betartani. De még erre sem figyeltek oda” – nehezményezte Keresztes Géza.

Újabb szecessziós ház bánhatja a „fejlesztést”: tömbházakkal „ékesítenék” Marosvásárhely védett övezetét

A főtéri „üvegház” után újabb, ingatlanfejlesztési projekt néven eladott terv borzolja a kedélyeket Marosvásárhelyen. Néhány vállalkozó a történelmi belvárosban, védett övezetben több patinás lakóházat kíván lebontani.