A különféle egyenlőtlenségek gyakorlatilag erre vezethetők vissza. Tavalyi felmérésünk során azt is vizsgáltuk, hogy a románok magyarellenessége milyen dimenziókban nyilvánul meg” – fejtette ki a kolozsvári társadalomkutató. Az egyéni szintű diszkrimináció elterjedtségét, elfogadottságát is elemezték, illetve a különböző magyar etnopolitikai célkitűzések, a létező kisebbségi jogosítványok elfogadottságát, a nyelvpolitikák, a nyelvhasználattal kapcsolatos elképzelések támogatottságát, az ezzel kapcsolatos attitűdöket. De a magyar állampolgársággal, a nemzetpolitikával kapcsolatos megítéléseket is.

„A vizsgálatnak az volt a legfontosabb eredménye, hogy az egyéni szintű diszkrimináció formái – például hogy egy magyart diszkrimináció ér a munkaerőpiacon, vagy hogy egy román nem akarja kiadni a lakását egy magyarnak – kevésbé jelentenek gondot, sőt e tekintetben némi javulás érzékelhető a korábbi időszakhoz képest. Ami nagyon pregnánsan megnyilvánul, az a nyelvhasználattal kapcsolatos intolerancia” – hívta fel a figyelmet a szociológus. Kifejtette,

„Nagyon nagy azoknak az aránya, akik azt mondják, zavarja őket, ha a magyarok úgy beszélnek anyanyelvükön, hogy a közelben ott van egy román, aki nem érti. Ez is a nyelvi intolerancia egy formája. Ugyanakkor a hivatalos magyar nyelvhasználatot, a létező kisebbségi jogosítványokat a románok döntő többsége elutasítja” – mondta a szociológus, aki szerint a nyelvvel kapcsolatos aszimmetria „mozgatja” a magyarellenességet.

– mutatott rá a szociológus. Kifejtette, az ottani románság egy része ragaszkodik az aszimmetrikus nyelvhasználati normákhoz, vagyis nem hajlandó megszólalni magyarul, ellenez bármifajta szimmetriát a két nyelv között, például azt, hogy a román gyerekek is tanuljanak magyarul, és ne csak fordítva. De természetesen nem mindenki viszonyul ekképpen a magyarsághoz, vannak, akik toleránsabbak. „A székelyföldi román közösség megosztott e tekintetben. A Székelyföldi Közpolitikai Intézetnek volt például egy vizsgálata, amiből kiderült, Kovászna megyében a vezető állami tisztségviselők fele román.

– mondta a szociológus. Hozzátette, a székelyföldi románság se egységes e tekintetben, hiszen sokan élnek vegyes házasságban, ők például nagyobb eséllyel gravitálnak magyar irányba: magyar iskolába adják gyerekieket, a magyar nyelvet is használják.

Persze azért vannak átjárások a két közeg között” – fogalmazott Kiss Tamás.

Kérdésünkre, hogy tavaly őszi önkormányzati választások óta, aminek eredményeként Soós Zoltán lett a város polgármestere, érzékelhető-e árnyalatnyi változás a két közösség egymáshoz való viszonyában, a szociológus azt mondta, ezt még korai lenne megítélni, kevés idő telt el azóta.

„Ez politikai konjunktúra, a két közösség viszonyára nézve nem lehet belőle mélyreható következtetéseket levonni. Dorin Florea 2000-ben került a város élére, akkor a románság úgy érezte, többségben van Vásárhelyen, és ez sokáig érvényes volt. Az etnikai szavazás is megmaradt sokáig, nemcsak abban az értelemben, hogy román pártokra szavaztak a vásárhelyiek, de abban az értelemben is, hogy egy jelölt mögött zártak össze. Florea gyengülésével, kifáradásával enyhült ez a dolog, és a legutóbbi helyhatósági választásokon a magyarok zártak össze” – magyarázta a szociológus. Hozzátette,

„1990 és a fekete március ennek a távolodási folyamatnak a kezdete volt. De megjelentek a nyilvános terekben is a magyarok. Akkor a nyilvános terek fölötti dominancia is kérdéses volt egy olyan városban, ahol mindkét közösség többségben érezte magát” – hangsúlyozta Kiss Tamás. Intézményes értelemben a távolság és párhuzamosság mindenképpen növekedett: például oktatás szempontjából is, de kiépült sok magyar intézmény kulturális, sport, gazdasági vonalon is. „Sokkal kompaktabb kisebbségi intézményrendszer működik Vásárhelyen, mint 1990-ben. Viszont

1990-ben is ez volt, csak akkor még nem létezett a párhuzamos magyar intézményvilág” – mutatott rá a szociológus.

„Kolozsváron például nincs nagy jelentősége a románok szemében, hogy létezik egy magyar világ, mert ha mondjuk bemennek egy magyar helyre, iskolába, kocsmába, intézménybe, ott románul kommunikálhatnak. A magyarok ezzel szemben kettős világban élnek: minduntalan ki kell lépniük a komfortzónájukból, miközben a román világba ágyazott intézményes magyar világban élnek” – mondta a szociológus.