Összeesésig önfeláldozó orvosmunka az idősekért – Szentágotai Lóránt nem mindennapos tettéről

Szentágotai Lóránt, a kolozsvári Theodora Ház Idősek Otthonának vezetője 47 éve dolgozik orvosként, ebből 27 évet az idősotthonban szolgált. Azonban elmondása szerint

a 47 év alatt soha ilyen nehéz periódust nem élt át, mint amilyen tavaly decemberben kezdődött.

Amikor egy évvel ezelőtt nálunk is megjelent a pandémia, tudta, hogy az idősek a leginkább veszélyeztetettek. Több mint 100 betege volt beutalva az intézménybe, és tisztában volt azzal, hogy ha ott felüti a fejét a koronavírus, akkor nagy problémák lesznek.

– idézte fel a Krónikának az orvos.

Bevallása szerint egész decemberig minden a normális mederben folyt. Azonban december 3-án „mintha elszabadult volna a pokol”: négy nap alatt 80 beteg és 20 személyzeti tag megfertőződött.

„Az első napok elég nehezek voltak, én is megfertőződtem. Azonnal ajánlották, hogy utaljam be magam, ezt azonban visszautasítottam. Nem hagyhattam itt a betegeket. Nyolcvan embert kezelés nélkül nem lehetett itt hagyni, ugyanis egyedül voltam orvos” – emlékezett vissza az eseményekre Szentágotai Lóránt.

Pár napig még állta a sarat, aztán az utolsó három napban már 39 fokos lázzal dolgozott, tolókocsiban, oxigénnel, míg végül összeesett, és a kórházban ébredt fel. Egy hónapig feküdt az intenzív osztályon kómában. Aztán újabb másfél hónap után már vissza is tért a Theodora idősek otthonába.

„Az első utam ide vezetett, mert nem hagyhattam itt a betegeket” – magyarázta az orvos.

Eközben számos változás történt az idősek otthonában. Orvosok érkeztek, hogy segítséget nyújtsanak. Több mint 20 beteg be volt utalva hozzá hasonlóan az intenzív osztályra. Sajnos a 10 legsúlyosabb esetben szenvedők nem élték túl. Mikor visszatért, azonnal folytatta a munkát, lehetőségeihez mérten, még tolókocsiban, de így is sikerült nagyjából stabilizálni a helyzetet.

„Ebben a pillanatban elég jól állunk. Nincsen fertőzött, a volt betegek elég jó állapotban vannak. Abba a periódusban, amikor kórházban voltam, jöttek a kollégák, felváltva, egy-két napig segítettek, megpróbálták pótolni a hiányomat.

– vázolta a jelenlegi helyzetet Szentágotai Lóránt. Ebből is látható, hogy viszonylag súlyos betegeik vannak.

Jelenleg még egy kolléga segíti a munkáját, aki háziorvosként látogatja az intézményt, és felírja a recepteket a betegeknek. Ezen kívül egyedül dolgozik három asszisztensnővel. „Nagyon nehéz volt a decemberi periódus.

– jegyezte meg a doktor.

Szerinte a szervezetének legyengülése a fáradtság következménye, ugyanis

27 évig nem volt soha szabadságon, reggeltől estig, hattól nyolcig bent dolgozott az időseknél, úgyhogy „egyszer el kellett szakadjon a cérna”.

Ez pedig pont a legrosszabb periódusban történt. Súlyosbító tényező volt az, hogy idősekkel foglalkoznak. Elmondása szerint akad 101 éves betegük is, és több mint tízen 90 éven felüliek. Akiknek persze nagyon sok más betegségük is van, amely súlyosbította a helyzetet. Szerencsés körülménynek tartja, hogy előzőleg felkészítette az időseket a nehéz periódusra, és tavaly májustól kezdve minden nap kaptak vitaminokat, próbálta felerősíteni immunrendszerüket, hogy minél könnyebben essenek át a betegségen. A legtöbbjük elég könnyen át is esett. Azokkal volt probléma, akik súlyosabb állapotban voltak már a kezdetektől.

Az orvos reméli, hogy nem történik meg újra a tragédia, ugyanis a betegek nyolcvan százaléka be van már oltva, csupán azok nincsenek, akik nagyon súlyos állapotban voltak. Továbbá ugyanolyan szigorúan betartja a szabályokat, mint azelőtt.

– jelezte Szentágotai Lóránt.

Az orvos egyébként bízott önmagában betegsége során, hiszen mindig próbált nagyon egészséges életet élni. Sohasem dohányzott, nem kávézott, vegetáriánus már több mint hat éve, naponta mozog legalább egy órát, és azt hitte, hogy elkerüli őt a betegség.

Bevallotta: ott követte el a hibát, hogy nem ment be, amikor be akarták utalni a kórházba. Nem épült fel teljesen a betegségből, és saját bevallása szerint nem is fog. Amikor bekerült a kórházba, a tüdejének 90 százalékát már megtámadta a vírus.

„Öt hét után a tüdőm 60 százaléka, az utolsó analízisnél pedig 25 százaléka volt megfertőződve. Lehet, hogy ez már így is marad. Érzem a fáradtságot, 72 éves vagyok, az is éppen elég. De ahhoz képest, hogy láttam a halált, meg vagyok elégedve, és nagyon köszönöm, hogy még tudok dolgozni. Itt vagyok reggeltől estig velük, az is sokat számít” – fejtette ki az orvos.

Amikor visszatért munkájához, azt tapasztalta, hogy habár járt ott orvos a távollétében, a betegei megkapták a kezelést, és mindenki nagyon segítőkész volt, mégis hiányzott a személyes kapcsolat, az, hogy nem voltak ott egész nap az idősekkel. Pszichikai szempontból voltak megviselve a leginkább, és most, pár hónap elteltével kezdenek újra javuló tendenciát mutatni, és ez óriási előrelépés.

„Mondták a kollégáim, hogy olyan kritikus állapotban voltam, amely esetén 100-ból 1-2 páciens épül fel mindössze. Én vissza tudtam jönni, a mentő egyenesen idehozott a kórházból, azt jelenti, hogy szükség van még rám. Nem tudom úgy végezni a munkát, ahogy azelőtt, az már világos, de mindent megteszek, hogy pszichikai szempontból egyfajta komfortot biztosítsak számukra. Ha még egyszer kellene, újra ezt vállalnám” – vallotta be Dr. Szentágotai. A szakember szerint

hivatásában a leginkább motiváló tényező mindig is az volt, hogy a szülei rákban, a kezei között haltak meg, és arra kérték őt, hogy vigyázzon az öregekre.

„Ez számomra olyan, mint egy testamentum, és ezt akarom tenni, amíg csak képes vagyok rá” – zárta a doktor.