Keresik a vásárlók a nagyszüleink idejéből ismert zöldség- és gyümölcsfajtákat

Kárpát-medence-szerte elkezdődött a zöldség- és gyümölcsfajok hagyományos tájfajtáinak a feltérképezése. Az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területén becslések szerint mintegy 800 tájfajta létezett Székelyföldtől Őrvidékig, Kárpátaljától és Felvidéktől az anyaországon át Délvidék legdélibb csücskéig. Ez a hatalmas genetikai kincs mára jórészt feledésbe merült. A hagyományos gyümölcs- és zöldségfajták helyét kiszorították a nagyüzemi mezőgazdaság számára kinemesített, egységes kinézetű és nagy hozamú hibridek, amelyek beltartalma azonban távol áll a tájfajták minőségétől.

Az egészéges táplálkozás iránti igény terjedésével egyre inkább felértékelődik a régi, hagyományos fajták szerepe, egyre több kiskertben foglalkoznak a régi időkből fennmaradt zöldség- és gyümölcsfajták előállításával,

amiből zöldségpiacokra és internetes forgalmazásra egyaránt jut. A felhozatalt nem lehet a nagyüzemi mezőgazdaság kínálatához hasonlítani, a tájfajták iránt növekvő vásárlói igény azonban azt mutatja, hogy hosszabb távon biztos piacra számíthat az, aki a mezőgazdaságnak ebbe az ágazatába fektet.

A Magyarországról indult és az egész Kárpát-medencére kiterjedő – az őshonos fajták megmentésére kezdeményezett – Tündérkert mozgalom Erdélyben is megvetette a lábát. Szatmárnémetiben Tündérkert a tanyán címmel szeptember elején egész napos rendezvényt tartott a témában a Partiumi Falugazdász Hálózat, ahol mezőgazdasági szakemberek ismertették a mozgalommal kapcsolatos fejleményeket. A rendezvény egyik előadója Józsa Eszter növényorvos, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének falugazdásza volt, aki szívügyének tekinti a hagyományos erdélyi tájfajták felkarolását.

A Krónika érdeklődésére elmondta, még távol állunk a Magyarországon beindult mozgalom eredményeitől, de az erdélyi tevékenység is biztató. ,,Szatmárnémetiben magyar egyházi adományként több hektáros területen kezdődött el a hagyományos erdélyi gyümölcsfajták feltérképezése és megmentése.

A programban részt vevő falugazdászok egész Erdélyre kiterjedő felhívás alapján felkeresik azokat a gazdákat, akik hagyományos tájfajtákal rendelkeznek,

és a kertjükből származó oltóanyagot a szatmári telephelyre viszik. Eddig mintegy hatvan hagyományos erdélyi gyümölcsfajtát sikerült összegyűjteni” – fogalmazott portálunknak az Erdőszentgyörgyön élő mezőgazdasági szakember.

Józsa Eszter szerencsés egybeesésnek tartja, hogy az Európai Unió egyik direktívája is felkarolta a hagyományos fajták európai védelmét. A brüsszeli döntés immár jogi hátteret biztosít a tagállamok számára, hogy minden lehetséges eszközzel védelmezzék hagyományos mezőgazdasági fajtáikat. Romániában Suceava és Buzău megyében működik génbank, ahova a Románia területén ismert hagyományos fajtákat összegyűjtik, és a magokat speciális körülmények között mélyfagyasztott állapotban, tíz évig tárolják. Ezt követően újabb tíz évre friss magok kerülnek a génbankba.

,,Kolozsváron az Eco Ruralis civil szervezet karolta fel az ügyet.

Jelentős felhozatallal rendelkeznek: időben fel kell iratkozni a magokra, és postán juttatják el az érdekelteknek a rendelést. A szatmárnémeti faiskola hagyományos fajtáiból egy-két éven belül szerezhető majd be több tíz alma, körte, szilva és egyéb gyümölcsfajta csemetéje. De vannak Székelyföldön is ehhez hasonló kezdeményezések” – ismertette a jelenlegi beszerzési lehetőségekre Józsa Eszter.

Napjainkban divattá vált az egészséges táplálkozás. A szakember szerint jobb lenne, ha ez mindennapi szokásunkká válnak, de így is jelzésértékű, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság mennyiségorientáltságára alternatívákat kereső kistermelők jó úton járnak.

A hibridekkel az a legnagyobb baj, hogy a nemesítő állomások a hosszú utaztatásra és a nagyáruházak polcaira tervezik a zöldségeket és gyümölcsöket. Ebben a nemesítési módszerben nem az ízvilág és a beltartalom a lényeg, hanem a termék piacossága. A vastag húsú és héjú hibridparadicsom akár több ezer kilométeres szállítást is ki kell bírjon, plusz a nagyáruházak polcain eltöltött hosszú időt. Erre alkalmas terményt csak nagy kompromisszumok árán lehet kinemesíteni és rengeteg növényvédő szerrel előállítani a gyümölcsöt. Ezzel szemben

a kerti paradicsom vékony héja alkalmatlanná teszi a zöldséget áruházi forgalmazásra, mert másnap eladhatatlanná válna a sok mozgatás és a vásárlói ujjak nyomkodása miatt.

Józsa Eszter szerint az ilyen háziterméket zöldségpiacokról vagy interneten keresztül, direkt a gazdától lehet megvásárolni.

,,Aki már kóstolt kiskertben termesztett hagyományos fajtájú paradicsomot, az jól tudja, hogy ízvilágban nem lehet összehasonlítani a nagyüzemi felhozatallal. Aki időt szán arra, hogy ilyen termékeket keressen és vásároljon, az fontos lépést tesz az egészséges táplálkozás irányába” – nyomatékosította lapunknak a növényorvos.

A tájfajták előnyeként Józsa a jóval kisebb számú növényvédelmi munkát emeli ki. Kevesebb vegyszert igényelnek, mert hoszú évtizedek vagy évszázadok során természetes módon alkalmazkodtak a helyi ökológiai feltételekhez.

Másik előnyük, hogy a gazda az otthon termesztett növény magját maga is elő tudja állítani. Habár ez nem olyan minőségű, mint a szakszerűen előállított vetőmag, de sok gazda ezt használja a kiskertben és elégedett a terméssel.

,,Fontos, hogy különbséget tudjunk tenni a hibrid és a tájfajták között. A hibridektől egységes minőséget és nagy mennyiséget várnak el a termelők. Amihez sok tápanyag-utánpótlás – elsősorban műtrágyák – és számos növényvédőszer szükséges. Ezzel szemben

– mutatott rá Józsa Eszter falugazdász.

A szakember elismerte, hogy a tájfajták termesztéséből egyelőre nehéz megélni, ezért inkább keresetkiegészítő forrásként él a lehetőséggel sok kistermelő. Józsa úgy véli, szakértelemmel és elköteleződéssel ki lehet alakítani olyan vásárlói kört, ami hosszabb távon biztos megélhetést jelent a gazda számára.