Nem tettek le az erdélyi magyar kórháztervről

Tíz évvel ezelőtt, 2010-ben fogalmazta meg először Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke azt az elképzelést, hogy jöjjön létre az 1989-es rendszerváltás utáni első, egyházi hátterű erdélyi magyar kórház Nagyváradon. A kezdeményezés előzménye, hogy a két világháború között az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonában sikeresen működött kórház Kolozsváron, amelyet a kommunista hatalom államosított, és a mai napig nem szolgáltatta vissza jogos tulajdonosának. A püspöki kezdeményezésből hosszas vita kerekedett, közben

a Bihari Református Egyházmegye saját adományból megvásárolta azt a 3,5 hektáros nagyváradi területet, ahova az egyházkerület a kétezres évek derekán az új kórházát elképzelte.

Az épületről különböző vázlatok és egy látványterv is készült, több éve azonban mély csend övezi a jobb sorsra érdemes kezdeményezést.

„Az egyházi hátterű, nagyváradi kórházról soha nem mondtunk le, azonban az idei járványhelyzet jelentősen lelassítja a körülötte kialakult lobbitevékenység jótékony hatásait” – nyilatkozta a Krónikának Csűry István püspök, ismertetve lapunkkal a kórházépítéssel kapcsolatos fontosabb lépéseket. Az utóbbi öt évben a magyar kormány valamennyi egészségügyi államtitkárával egyeztettek, és egy évvel ezelőtt átfogó beszélgetésre került sor Kásler Miklóssal, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetőjével, aki egyik államtitkárát bízta meg az erdélyi magyar közösségi kórházak ügyének menedzselésével.

– fogalmazott lapunknak a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke.

Évekkel ezelőtt parázs szakmai vita alakult ki, és többszintű erdélyi egyeztetések születtek arról, hogy egymagában a nagyváradi református kórház érdemben nem tudna segíteni a kialakult erdélyi egészségügyi helyzeten, amelynek az erdélyi magyarság az első számú elszenvedője. Egyrészt

Belső-Erdélyben és a Partiumban egyre kevesebb a magyar szakorvos

– egész vidékek vannak, ahol mára egy sem maradt –, így az egészségügyi ellátásra szoruló idősebb erdélyi magyar korosztály nehezen ért szót a csak román nyelven beszélő orvosokkal.

Csűry püspök szerint a másik gond, hogy

a magyar egyházakat egyre gyakrabban keresik meg erdélyi magyar betegek, hogy közvetítsenek a magyarországi egészségügyi intézmények felé,

azaz ott keresnek kezelési lehetőségeket, miközben nincs magyarországi egészségügyi biztosításuk. A Romániában egyre nehezebben beszerezhető kezelések költségeit pedig nincs ki kifizesse az erdélyi magyar betegek számára.

Az egyházkerület vezetője szerint az elmúlt években a szakmai egyeztetések nyomán alakult ki az a vélemény, hogy a magyar kormányzati segítséggel elképzelt és legalább három kórházból – nagyváradi, marosvásárhelyi és csíkszeredai vagy székelyudvarhelyi helyszínből – álló egészségügyi lánc kiegészítené egymást, és szerves része lehetne nemcsak az erdélyi magyar orvosi alapképzésnek, hanem a továbbképzésnek is.

A vita nemcsak arról folyik, hogy melyek lehetnének a legjobb helyszínek, hanem arról is, hogy hosszabb távon mennyire lehet önfenntartó egy ilyen rendszer. Csűry István úgy látja, sokféle elképzelés van a sokszínű, magyar közösségi hátterű egészségügyi intézményrendszer fenntartásáról. Az sokat elmond, hogy

Romániában számos magán-, valamint román egyházi hátterű kórház működik, amely az egészségügyi ellátórendszer piacából él meg.

Ennek a rendszernek legfontosabb része a romániai egészségbiztosítási pénztár.

„Mintegy nyolcszáz református gyülekezetünk működik az ország területén, és ha ehhez hozzászámítom a többi történelmi magyar egyház egyházközségeit, akkor egy nagy kiterjedésű közösséget látok, amelyet különböző elképzelések szerint be lehetne vonni egy alternatív egészségbiztosítási rendszerbe is. Az is lehetséges elképzelés, hogy a kettős állampolgárságú erdélyi magyarok valamilyen formában részesei legyenek magyarországi egészségbiztosítási rendszernek” – magyarázta a püspök.

A váradi kórház megépítése mellett szólna az is, hogy közel van a román–magyar határhoz, a magyarországi egészségügyi szakemberek könnyebben elérnék, többen ingázhatnának is.

A kórház az erdélyi magyar orvosok számára kiváló továbbképző központ lehetne, amely nem zárná ki a román szakemberek jelenlétét sem.

Dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár, a marosvásárhelyi George Emil Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem Orvostudományi Karának tudományos kutatási dékánhelyettese az elmúlt években többször kifejtette álláspontját a lehetséges erdélyi magyar kórházzal, kórházakkal kapcsolatban. A szakember szerint ezek

nagy előnye az lenne, hogy Erdélyben tartaná az itt végzett magyar orvosokat, akiknek többsége már fiatalon távozik az országból. Főleg Magyarországra, de egyre inkább Nyugat-Európába is.

„Azt kell látnunk, hogy egy ilyen egészségügyi rendszer nem jöhet létre csak a magyar állam támogatásával. Számtalan példát mondhatnék a világból, hogy hány magán- vagy közösségi hátterű kórház és különböző más egészségügyi intézmény működik. Romániában is számos román tulajdonú magán- vagy éppenséggel egyházi kórház üzemel sikeresen, tehát önfenntartóak. Meg kellene nézni, mi az oka annak, hogy ilyen téren nincs erdélyi magyar kezdeményezés. Csak érdekességként mondom, hogy egyetemünk rektora – aki adventista vallású – éppen egy adventista hátterű új marosvásárhelyi kórház építésén ügyködik” – fogalmazott a Krónikának dr. Ábrám Zoltán.

A többségi román egyetembe olvasztott Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának elsorvasztásával kapcsolatban a marosvásárhelyi egyetemi előadó úgy fogalmazott, jelenleg azt kell elfogadni, hogy egy akkreditált egyetemről van szó, amely működik, és magyar nyelven is képez orvosokat, gyógyszerészeket és orvosi asszisztenseket. Az utóbbi harminc évben erre nem született épkézláb alternatíva. A marosvásárhelyi oktató úgy látja,

ha két-három évtizeddel ezelőtt körvonalazódott volna egy járható út a romániai magyar orvosképzéssel kapcsolatban, akkor ma nem itt tartanánk.

Ábrám Zoltán azt sem zárja ki, hogy idővel éppen Nagyváradon épüljön ki az a fajta erdélyi magyar orvosképzés, amelynek az oktatói törzsgárdája magyarországi szakemberekből áll. A határ közelsége miatt a magyarországi négy orvosi egyetem előadói számára ez lehetne a legjobb megoldás, Nagyváradra pedig minden bizonnyal szívesen jönnének diákok is az anyaországból.

„Bármilyen elképzelés a román politikai jóindulaton múlik. Ennek hiányában lehetnek nagy terveink, de ellenszélben nagyon nehéz, vagy szinte lehetetlen megvalósítani. Erről szól a marosvásárhelyi magyar orvosképzés rendszerváltás utáni története is. Tehát a politikai egyeztetésekre ugyanúgy szükség van, mint az erdélyi gazdaságfejlesztési program kapcsán” – fejtette ki álláspontját lapunknak dr. Ábrám Zoltán.