Nem fogott ki az erdélyi kézműveseken a járvány: segít a jó hírnév, de veszélybe kerülhet a hagyományőrzés

A kézművesek és a népi mesterek munkája, ténykedése egyszerre szól alkotásról, hagyományőrzésről és értékteremtésről. Aki igényesen dolgozik, annak egy-egy tárgy, termék elkészítése sok időt, figyelmet, energiát igényel, és bizony nem mindig könnyű az adott termékeket az őket megillető áron értékesíteni. Kíváncsiak voltunk, hogy az elmúlt időszak, a járványhelyzet milyen változásokat hozott a kézművesek életében, akiknek a hagyományos vásárok elmaradása miatt új megoldásokat kellett keresniük.

Kolozsi Ildi nemezkészítő, a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány munkatársa már a járvány előtt sem vásárokon, sokadalmak keretében értékesítette termékeit – melyek skálája a nemezjátékoktól, sálaktól, a táskákig és a nemezszőnyegekig terjed –: a legtöbb megrendelését telefonon, személyes ajánlások, illetve a közösségi médiának köszönhetően kapta. Ő azt tapasztalta, hogy

a rendelései száma nőtt a bezártság miatt: egyfolytában volt min dolgoznia, és bevételkiesést sem jelentett a járvány.

Tapasztalata szerint – valószínűleg amiatt, hogy sokat voltunk otthonunkba zárva – az elmúlt hónapok legnépszerűbb terméke a nemezelt házi papucs volt.

Kolozsi Ildi nemcsak megrendelésre dolgozik, hanem tanfolyamokat is tart gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Bár ezek a szokványos formában elmaradtak tavaly márciustól, hála a kamasz fiainak, akik jól értenek a technikához, hamar alkalmazkodott a helyzethez, és elkezdett online tanfolyamokat tartani.

Voltak magánóráim is négy amerikai hölggyel, akikkel néha nehéz volt egyeztetni a különböző időzónák miatt, de megoldottuk” – idézte fel a kézműves.

Készített oktatóvideókat is, amelyeket fiai, Tamás és Soma segítettek megvágni, zenével, háromnyelvű felirattal ellátni. A videókat meglepően nagy számban sikerült eladni, akár külföldi érdeklődőknek is – direkt ezért nyitott például Pay Pal-fiókot. Bár a korlátozások enyhültek, valószínűleg a jövőben is fog online képzéseket tartani, illetve tervez még videókat is készíteni, mivel van rá, sőt egyre nagyobb az igény – bár nehéz erre alkalmat találnia, mivel szeretne minőségi dolgokat létrehozni, amihez sok idő kell. Kolozsi Ildi nagyon hálás a fiainak, szerinte nélkülük nem tudott volna ilyen jól alkalmazkodni a helyzethez.

– vázolta a Guzsalyas Alapítvány munkatársa. Hozzátette, bár a kézműves termékeknek általában van egy kialakult vásárlókörük, az elmúlt egy évben nagyon sok új ügyféltől érkezett rendelés az ország minden részéből. Gyermekekkel foglalkozó oktatóként azt is elmesélte, hogy ez az egyéves kimaradás valószínűleg nagyon rossz hatással lesz a gyerekek kézügyességére, kreativitására, hiszen a foglalkozások, amelyekre legalább az ünnepek kapcsán eljártak, sokat segítettek ilyen téren. Másfelől megint

veszélybe került olyan hagyományok, szokások fennmaradása, amelyeket sokéves munkával újra felélesztettek.

Ezek miatt is reméli, hogy előbb-utóbb újra lehet foglalkozásokat, képzéseket tartani.

Máté-Szentkirályi Imola, aki a Guzsalyas Alapítvány keretein belül fazekasság oktatásával foglalkozik, illetve megrendelésre készít kerámiatárgyakat, elmesélte, hogy az általa vezetett tanfolyamok tavasszal szüneteltek, majd az enyhítéssel újra tudták kezdeni a felnőtteket célzó képzéseket, ám a gyerekek tanfolyamát egészen őszig nem tették lehetővé a korlátozások. Elmondta, hogy ő ezt sajnálta a legjobban, mivel a gyerekek, akik hozzá járnak, nagyon hiányolták a foglalkozást, igényelték ezt a fajta kreatív, alkotó munkát.

Ő is arról számolt be, hogy a rendelései száma nem csökkent, sőt talán enyhén nőtt is, az egész évet lefedték a megkeresések nyomán készülő munkák. Imola elsősorban telefonos, személyes, esetleg internetes megrendelések nyomán dolgozik, és ez a járványidőben sem változott, nem kellett fokozott figyelmet fordítania az online megjelenésre, közösségi médiára. Elmondása szerint ő és az egyesületük tagjai azt mondhatják, hogy jó helyzetben vannak, van egy kialakult kliensi körük, akár szájról szájra is terjed a hírük, nem a vásározásból, a vásárokon történő értékesítésből élnek meg, így nem érezték ezek hiányát.

Kovács Katalin Bihar megyei szövő-kézműves a járvány előtt ritkán járt vásárokba, csak azokra ment el, amelyek meghívásos alapon zajlottak, mivel elmondása szerint azok a városnapok, vásárok, amelyeken a részvétel helyhez kötött, általában nem kifizetődők a kézműveseknek.

Kovács Katalin sálakat, függönyöket, abroszokat és egyéb szőttesárukat készít, melyeket telefonon vagy a közösségi média révén rendelnek meg tőle.

Bár nem érzi azt, hogy a rendelései száma nagyon megugrott volna az elmúlt időszakban, örül annak, hogy a helyzet miatt többet foglalkozott az online marketinggel: elmondása szerint napi több órát szánt arra, hogy több helyen is jelen legyen az online térben, hogy megfogalmazza a megfelelő „reklámszövegeket”, hogy elkészítse a megfelelő fényképeket.

Kovács Katalin azt is elmesélte, hogy bár Erdélyben a legtöbb kézműves a közösségi médiában reklámozza, illetve a közösségi oldalakon értékesíti termékeit, a felület nem tökéletes erre a célra, illetve nem elégít ki minden igényt.

Szerinte szükség lenne egy, a kézműveseket, illetve termékeiket tömörítő, összegyűjtő oldalra, ami több nyelven is hirdetné, akár külföldön is a hazai alkotók portékáit.

Tapasztalatai szerint sokan vannak, akik nem beszélnek nyelveket, esetleg nem értenek eléggé a technikához, de ha lenne egy közvetítő, a termékeikre széles körben lenne kereslet.

Arról is szó esett, hogy Romániában a kézművesek helyzete, kézművesek jogi státusa sok esetben, aspektusában problematikus, illetve kérdéses: vannak hiányosságok a törvények terén, illetve nincsen felülről megszervezett rendszer. A kézművesekre irányuló figyelem hiánya a járványhelyzetben is megmutatkozott, hiszen azzal ellentétben, hogy például Magyarországon létezett specifikusan őket célzó pályázat, mintegy segítségként a nehéz időkben,

a román állam általánosabban a magánvállalkozókat, esetleg a zenészeket célozta, nem a népi kultúra és mesterségek éltetőit, továbbörökítőit.

Nagy György olaszteleki kovácsmester elmesélte, hogy ő szakmáját, munkáját tekintve nem érezte a járvány hatásait, mivel tőle megrendelt, illetve az általa elkészített munkák gyakran több hónapot is igénybe vesznek. A műhelyét közel ötven éve nyitotta az édesapja, akitől azt tanulta, hogy „egy kuncsaft mindig hoz egyet, vagy ha úgy van, visz tízet”.

– tájékoztatott a kovácsmester. Nagy Györgynek a hagyományos kovácsműhelye mellett van egy muzeális kovácsműhelye is, és ezek együttesen egy izgalmas turisztikai látványosságnak számítanak. Hála annak, hogy Kovászna megye a járványidőszakban is nagy figyelmet fordított a turizmusra, a látogatók idén sem maradtak el, Nagy György sok turistát fogadott – természetesen betartva a járványügyi előírásokat. Az ország minden részéből érkeztek hozzá Székelyföld, a térség, a helyi hagyományok és a mesterség iránt érdeklődő kirándulók.