Elmondta, az óvodában végzett mozgásos foglalkozások és a reggeli torna során óvónőként gyakran „túlszárnyalja” a csöppségeket.

„Mozgás terén a fizikai erőnlét hiányát tartom a legszembetűnőbb hátránynak. A reggeli torna során, amikor valamilyen ritmust diktálok nekik, látom, hogy rögtön kuporodnak le a padra. Hamar elfáradnak, néha jobban lihegnek, mint én. A pörgő képek miatt ugyanakkor azt látom, hogy a megfigyelőképességük sem tud megfelelő módon kibontakozni: kevésbé tudnak koncentrálni, inkább csak átfutnak dolgokon” – részletezte az óvónő.

Mutassunk példát – a gyerek minden élethelyzetben figyel

Matei Linda, a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum testnevelés tanára szerint a kis-
iskolás és felsőbb évfolyamos gyerekeket olyan tevékenységekkel lehet leginkább lekötni vagy kimozdítani a képernyő elől, amelyek érdekesebbnek tűnnek a virtuális világ nyújtotta élményeknél. Ha a gyermek már nagyon megszokta a „kütyük világát”, nehezebben fog tudni kiszakadni, ezért is számít a szülők példamutatása, valamint az otthon kialakított, erre vonatkozó szabályrendszer – tette hozzá Matei Linda.

„Ha a gyerek azt látja, hogy a szülő szabadidejében a telefont nyomkodja vagy a tévét bámulja, nem csodálkozhat, hogy majd ő is ugyanezt teszi. A gyerekek ugyanis valamennyi élethelyzetben nagyon élesen figyelnek, mindent magukba szívnak” – emelte ki a pedagógus.

Tévhit, hogy „jól elvan a képernyő előtt”

Matei Linda a képernyőhasználat visszaszorítása kapcsán megemlítette az aktív életmód kialakítását is. Véleménye szerint sokat javíthat a helyzeten, ha szokássá válik, hogy a család minden héten, esetleg hétvégén kimozdul és olyan tevékenységekben vesz részt, amelyek nem virtuálisan történnek. Kiemelte, mennyire fontos, hogy ezekbe a szülő is bekapcsolódjon, hiszen azon túl, hogy példát mutat a gyereknek, a kapcsolatukat is erősíti. Mint mondta, óriási tévhit, hogy a gyerekek lusták és jól „elvannak” a számítógép előtt, ők ugyanis természetüktől fogva szeretnek mozogni, és igénylik a fizikai aktivitást.

„A mozgással járó tevékenységeket valamennyi gyerek nagyon szereti, legyen szó sportról, labdás vagy ütős játékról. A nyári időszakban, ha kirándulásról van szó, érdemes bepakolni a tollasütőt vagy a strandlabdát attól függően, hová megy a család. Ezeket a felszereléseket semmiképp ne felejtsük otthon, hogy a gyereknek eszébe se jusson unatkozni” – tanácsolta Matei Linda.

„A legutóbbi osztálykirándulás előtt, amelyet a hetedikes diákjaimnak szerveztem, nagyon állítsak-e fel bármilyen szabályt, ami a telefonozást illeti, mert attól rettegtem, hogy majd folyamatosan szólítgatni kell őket. Szervezés közben azonban elmaradt a dolog, így nagyon meglepődtem, amikor azt láttam, hogy a nap folyamán senki sem nyúlt a telefonjához” – mondta a tornatanár. Hozzátette, a hetedikesek egész nap játszottak és még azok is részt vettek a tevékenységekben, akik különben nem sportkedvelők.

„Ha a gyereknek van elfoglaltsága, és van olyan tevékenység, ami megmozgatja és érdekli, nincs gond, eszébe sem jut a telefon” – számolt be tapasztalatáról Matei Linda. Oláh Regő, a baróti Gaál Mózes Általános Iskola hatodik osztályos diákja a Krónika megkeresésére elmondta, hogy a szabadideje nagy részét a barátaival közös biciklizéssel, kosarazással vagy fürdéssel tölti. A kamasz fiú azt is elmondta, a házi feladatokat inkább a vakáció végén szokta elvégezni.

„Napi szinten olvasok valamit, ezenkívül a szüleimnek és a nagyszüleimnek is segítek a kertben gyomlálni, ágakat levágni, permetezni vagy füvet nyírni. Az öcsémmel is szoktam játszani, de van, hogy a családdal elmegyünk a strandra, kirándulni vagy egy hosszabb biciklitúrára a környező falvakba. Idén már kevesebbet, de a tavalyi vakációban sokat rajzoltam” – mesélte Regő.

– részletezte.

A gyerekek segítenek a ház körül

A képernyő előtt töltött időt a szülők iskolaidőben délutáni programokkal próbálják ellensúlyozni: kisebb gyermeküket úszásra, karatéra és origamifoglalkozásra viszik, a nagyobb kézilabdázni, zongoraórákra jár, illetve együttesben is játszik. A nyári időszakban mindketten sokat vannak az udvaron és a kertben, valamint a rájuk osztott, ház körüli teendőkbe is besegítenek: szilvát szednek, gyomlálnak, heti rendszerességgel maguk takarítják ki szobájukat. Egyed Ágnes elmondta, hogy a közös tevékenységek rendszerességére is igyekeznek hangsúlyt fektetni, a meseolvasás például mindkét gyerek első éveit végigkísérte: mint mondta, nem telt el nap, hogy ne olvastak vagy meséltek volna gyermekeiknek.

„A tévé leszerelését azért is tartom jó ötletnek, mert szülőként sokszor azt érzem, csődöt mondok ezen a téren. Képtelenség minden percben a nyomában lenni és ellenőrizni. Addig, amíg neki nincs belső indíttatása arra, hogy abbahagyja, amikor lejárt a félóra, katonatisztként kéne folyamatosan a sarkában állnom, ami nem megvalósítható” – részletezte a kisebb gyerek képernyőidejében felmerülő problémákat.

„Nálunk úgy van, hogy reggel egy órát, délben felet, este két órát lehet tévézni. Volt olyan, hogy le volt tiltva és akkor howerboardoztam, füvet nyírtam vagy elmentem a játszótérre, de katonázni is szoktam, mert nagyon szeretek velük játszani” – számolt be a hétéves Oláh Zente a képernyő nélküli, szabadidős tevékenységeiről.