Nagyvakáció: képernyő vagy fára mászás? – Kihívás, de nem lehetetlen kimozdítani a gyereket az okostelefonok mellől

Több mint egy hónapja megkezdődött a diákok nyári vakációja, de a megannyi mozgási, kirándulási lehetőség megragadása helyett sok gyerek leginkább képernyő előtt tölti szabadidejét. Cserei Izabella kézdivásárhelyi óvónővel és Matei Linda kolozsvári testneveléstanárral arra kerestük a választ, mi miatt vonzóbb a digitális világ a természet nyújtotta lehetőségeknél, illetve mit tehetnek a szülők, hogy mozgásra bírják gyermekeiket. Egyed Ágnes baróti pedagógus, kétgyerekes édesanya saját tapasztalatairól, a családban kialakított rendszerről és a szabadban töltött, mozgásos tevékenységekről beszélt a Krónikának.

Cserei Izabella, a kézdivásárhelyi Manócska Napköziotthon óvónője arról számolt be, hogy a kreatív és türelmet igénylő játékok az okostelefon és különböző digitális eszközök használata miatt nagyon háttérbe szorultak a gyerekek körében. Véleménye szerint a telefonon elérhető, úgynevezett fejlesztő játékok sem feltétlenül jó hatásúak, mert jelentős mértékben szűkítik a térlátást.

Emellett kihatással vannak a finommotorikus mozgásra is, hiszen telefonozás közben a gyermek – gyakran órák hosszat – egyetlen, statikus pozícióban ül, az ujj- és kézhasználatot néhány nyomómozdulatra korlátozva.

Elmondta, az óvodában végzett mozgásos foglalkozások és a reggeli torna során óvónőként gyakran „túlszárnyalja” a csöppségeket.

„Mozgás terén a fizikai erőnlét hiányát tartom a legszembetűnőbb hátránynak. A reggeli torna során, amikor valamilyen ritmust diktálok nekik, látom, hogy rögtön kuporodnak le a padra. Hamar elfáradnak, néha jobban lihegnek, mint én. A pörgő képek miatt ugyanakkor azt látom, hogy a megfigyelőképességük sem tud megfelelő módon kibontakozni: kevésbé tudnak koncentrálni, inkább csak átfutnak dolgokon” – részletezte az óvónő.

Matei Linda, a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum testnevelés tanára szerint a kis-
iskolás és felsőbb évfolyamos gyerekeket olyan tevékenységekkel lehet leginkább lekötni vagy kimozdítani a képernyő elől, amelyek érdekesebbnek tűnnek a virtuális világ nyújtotta élményeknél. Ha a gyermek már nagyon megszokta a „kütyük világát”, nehezebben fog tudni kiszakadni, ezért is számít a szülők példamutatása, valamint az otthon kialakított, erre vonatkozó szabályrendszer – tette hozzá Matei Linda.

Hangsúlyozta, nagyon lényeges, hogy a szülő megelőzze az olyan szintű függőség kialakulását, amelyből már nem vagy nagyon nehezen lehet kimozdítani a gyereket.

„Ha a gyerek azt látja, hogy a szülő szabadidejében a telefont nyomkodja vagy a tévét bámulja, nem csodálkozhat, hogy majd ő is ugyanezt teszi. A gyerekek ugyanis valamennyi élethelyzetben nagyon élesen figyelnek, mindent magukba szívnak” – emelte ki a pedagógus.

Matei Linda a képernyőhasználat visszaszorítása kapcsán megemlítette az aktív életmód kialakítását is. Véleménye szerint sokat javíthat a helyzeten, ha szokássá válik, hogy a család minden héten, esetleg hétvégén kimozdul és olyan tevékenységekben vesz részt, amelyek nem virtuálisan történnek. Kiemelte, mennyire fontos, hogy ezekbe a szülő is bekapcsolódjon, hiszen azon túl, hogy példát mutat a gyereknek, a kapcsolatukat is erősíti. Mint mondta, óriási tévhit, hogy a gyerekek lusták és jól „elvannak” a számítógép előtt, ők ugyanis természetüktől fogva szeretnek mozogni, és igénylik a fizikai aktivitást.

„A mozgással járó tevékenységeket valamennyi gyerek nagyon szereti, legyen szó sportról, labdás vagy ütős játékról. A nyári időszakban, ha kirándulásról van szó, érdemes bepakolni a tollasütőt vagy a strandlabdát attól függően, hová megy a család. Ezeket a felszereléseket semmiképp ne felejtsük otthon, hogy a gyereknek eszébe se jusson unatkozni” – tanácsolta Matei Linda.

Mint mondta, a gyerek csak akkor unja meg az adott tevékenységet, ha az újra és újra megismétlődik, ezért törekedni kell arra, hogy élmények, helyszínek, tevékenységek terén új impulzusok érjék.

„A legutóbbi osztálykirándulás előtt, amelyet a hetedikes diákjaimnak szerveztem, nagyon állítsak-e fel bármilyen szabályt, ami a telefonozást illeti, mert attól rettegtem, hogy majd folyamatosan szólítgatni kell őket. Szervezés közben azonban elmaradt a dolog, így nagyon meglepődtem, amikor azt láttam, hogy a nap folyamán senki sem nyúlt a telefonjához” – mondta a tornatanár. Hozzátette, a hetedikesek egész nap játszottak és még azok is részt vettek a tevékenységekben, akik különben nem sportkedvelők.

„Ha a gyereknek van elfoglaltsága, és van olyan tevékenység, ami megmozgatja és érdekli, nincs gond, eszébe sem jut a telefon” – számolt be tapasztalatáról Matei Linda. Oláh Regő, a baróti Gaál Mózes Általános Iskola hatodik osztályos diákja a Krónika megkeresésére elmondta, hogy a szabadideje nagy részét a barátaival közös biciklizéssel, kosarazással vagy fürdéssel tölti. A kamasz fiú azt is elmondta, a házi feladatokat inkább a vakáció végén szokta elvégezni.

„Napi szinten olvasok valamit, ezenkívül a szüleimnek és a nagyszüleimnek is segítek a kertben gyomlálni, ágakat levágni, permetezni vagy füvet nyírni. Az öcsémmel is szoktam játszani, de van, hogy a családdal elmegyünk a strandra, kirándulni vagy egy hosszabb biciklitúrára a környező falvakba. Idén már kevesebbet, de a tavalyi vakációban sokat rajzoltam” – mesélte Regő.

Egyed Ágnes baróti pedagógus és kétgyerekes édesanya megkeresésünkre elmondta, hogy az egyik fia az ügynevezett Z, a másik pedig az alfa generáció tagja, ezért a telefonozás tekintetében más-más problémákkal kell szembenéznie. Mint mondta, első gyermeke akkor született, amikor a „kütyük” kevésbé voltak jelen a mindennapi életben, illetve nem volt nagyobb testvér, akit telefonozni vagy számítógépezni látott volna, így a nevelés és a napi meghatározott telefonozási adag betartása terén sem ütközött nagyobb akadályokba.

„A kicsi már úgy született, hogy volt egy nagyobb testvér, aki számítógépes, telefonos játékokat játszott, illetve a szülőket is napi rendszerességgel látta használni ezeket az eszközöket. Őt teljes mértékben körülvette a digitális világ, így mai napig nagyon nehéz betartatni a napi kiszabott képernyőidőt” – vázolta fel a kétgyerekes anyuka. A képernyő előtt töltött időt illetően úgynevezett „adagokat” határoz meg, amelyeken időközönként változtatni kell: iskolaidőben nem ugyanaz a mennyiség, mint nyáron, ilyenkor ugyanis csak délben van egy rajzfilm, majd este.

Mint mondta, a programot rengetegszer kellett újraírni, és állandóan figyelemmel kell kísérni, ott kell állni a kisebb gyerek mellett, hogy be is tartsa azt. Hozzátette, a következetlenség sajnos náluk is megesik, hiszen a munka és az egyéb teendők miatt nem mindig tudnak figyelni a gyerekre, aki ilyenkor nagy valószínűséggel ki is cselezi a megszabott programot.

– részletezte.

A képernyő előtt töltött időt a szülők iskolaidőben délutáni programokkal próbálják ellensúlyozni: kisebb gyermeküket úszásra, karatéra és origamifoglalkozásra viszik, a nagyobb kézilabdázni, zongoraórákra jár, illetve együttesben is játszik. A nyári időszakban mindketten sokat vannak az udvaron és a kertben, valamint a rájuk osztott, ház körüli teendőkbe is besegítenek: szilvát szednek, gyomlálnak, heti rendszerességgel maguk takarítják ki szobájukat. Egyed Ágnes elmondta, hogy a közös tevékenységek rendszerességére is igyekeznek hangsúlyt fektetni, a meseolvasás például mindkét gyerek első éveit végigkísérte: mint mondta, nem telt el nap, hogy ne olvastak vagy meséltek volna gyermekeiknek.

„A tévé leszerelését azért is tartom jó ötletnek, mert szülőként sokszor azt érzem, csődöt mondok ezen a téren. Képtelenség minden percben a nyomában lenni és ellenőrizni. Addig, amíg neki nincs belső indíttatása arra, hogy abbahagyja, amikor lejárt a félóra, katonatisztként kéne folyamatosan a sarkában állnom, ami nem megvalósítható” – részletezte a kisebb gyerek képernyőidejében felmerülő problémákat.

Mint mondta, nyári időszakban több szabadidős tevékenység közül válogathatnak, a kisebb fiú már egyedül jár játszótérre, a nagyobb pedig abban a korban van, hogy bandázni kezdett, aminek az édesanya kimondottan örül, hiszen így felcseréli a képernyőzésre szánt időt más, jelenléti tevékenységekkel.

„Nálunk úgy van, hogy reggel egy órát, délben felet, este két órát lehet tévézni. Volt olyan, hogy le volt tiltva és akkor howerboardoztam, füvet nyírtam vagy elmentem a játszótérre, de katonázni is szoktam, mert nagyon szeretek velük játszani” – számolt be a hétéves Oláh Zente a képernyő nélküli, szabadidős tevékenységeiről.