A turisták által is látogatható római kori tárnák a föld mélyén
Fotó: Makkay József
Naponta több tíz turistát vonz a verespataki Bányászati Múzeum. A világörökség részévé választott településen egyelőre sok látnivaló nincs, és a helyiek sem tudják, mit kezdjenek a bányászat nélküli jövővel. A múzeum működtetője, Valentin Rus bányamérnök a Krónikának elmondta: nagy hibának tartja a romániai bányászat felszámolását.
2024. május 06., 09:572024. május 06., 09:57
A verespataki Bányászati Múzeum – az egykori bányavállalat igazgatóságának – bejárata előtt a zsibvásár eladói, csecsebecse-árusok várják a vendégeket. Ez ma Verespatak legforgalmasabb helye a polgármesteri hivatal és a rendőrös szomszédságában. Aki az Erdélyi-Érchegységben, az UNESCO-világörökség listájára felkerült településre érkezik, az meglátogatja a bányászati múzeumot is.
Verespatak központjában, a műemléképületek listájára felvett lakóházak is nyújtanak látnivalót, azonban a faluképre rányomta bélyegét a kommunista építészet szörnyű látványa:
A három magyar templom jobb állapotban van – a református felújítása most van folyamatban –, azonban egyiknek sincs már híve. A római katolikusoknál időnként sor kerül szentmisére a faluban élő román híveknek köszönhetően.
Valentin Rus bányamérnök az aranymosás régi kellékeit is bemutatja a turistáknak
Fotó: Makkay József
Pár óra alatt mindent megnéz a turista a faluban, ami látványosságnak számít, s nem marad más hátra, mint a bányamúzeum. Azonban ez sem a virágörökség részévé választott település ékessége. A múzeum környezete is a kommunista időszakra emlékeztető lehangoló látványt nyújt, ahol az ember nem szívesen időzik. A dévai központhoz tartozó verespataki bányavállalat ma már csak papíron létezik, hiszen a 35 évvel ezelőtti 1200 alkalmazottjából kettő maradt. És azok is konokságból, hogy megmutassák az erre kíváncsiak számára, milyen volt a régi verespataki aranybányászat.
A verespataki bányamúzeum és az egykori bányavállalat bejárata
Fotó: Makkay József
A Bányászati Múzeum Valentin Rus bányamérnök egyszemélyes intézménye. Egy megszállt emberé – ,,bányász remetéé” –, akinek dévai főnökei megengedték, hogy a cégnél maradjon, és naponta elmagyarázza az ide érkező turistáknak, hogy milyen volt a római kori, a középkori magyar, az Osztrák–Magyar Monarchia-beli, majd a román világ aranybányászata, amíg 2006-ban be nem zárták a bányát. A bányavállalatnak nincs pénze fenntartani a verespataki múzeumot, a bukaresti művelődési minisztérium pedig úgy gondolja, hogy ez a bányaigazgatóság feladata. A helyi önkormányzat időnként toldozgat-foldozgat valamit a romos épületeken, a Ceaușescu-rendszer itt maradt relikviáin.
,,Még jó, hogy ennyien is vannak, miután a kormány nem akar rólunk tudomást venni, mindent önerőből kell fenntartanunk” – tárja szét a kezét Valentin Rus, akivel a tárnából felérkező turistacsoport távozása után letelepszünk a múzeum egész szobát kitöltő makettje mellé, hogy Verespatak lehangoló átmenetéről meséljen.
Verespataki utca a falu központjában
Fotó: Makkay József
Vendéglátóm a rendszerváltás utáni szakembernemzedékhez tartozik: miután 1994-ben Petrozsényben elvégezte a bányamérnöki szakot, itt talált állást. Akkor már hideg szelek fújtak a romániai bányászatban, de azt senki nem merte volna megjósolni, hogy harminc év múlva gyakorlatilag felszámolódik a szebb időket megért bányászat.
,,Napjainkra ötszáz bányát zártak be Romániában, már alig van működő kitermelés. Mi még reménykedtünk a kilencvenes években, hogy ennek a szakmának van jövője” – magyarázza bosszúsan, miközben a műanyagmakett előtt mutatja, hogy Verespatak milyen részein folyt földalatti és külszíni fejtés a nyolcvanas években.
Régi kőzúzó gép a múzeum szabadtéri kiállításán
Fotó: Makkay József
A magas aranytartalmú kőzet kitermelésével véget is ért a föld alatti aranybányászat, így ami maradt, azt csak külszíni kitermeléssel és ciános technológiával lehet hasznosítani: egy tonna kőzetből nagyjából egy gramm arany nyerhető ki – magyarázza a szakember.
A verespataki aranykitermelés története pár éve bejárta a világsajtót is. A faluban működő civil szervezetek ma a turizmus megerősödésében látják a jövőt. Erről beszélgettünk Virgil Apostol bukaresti műépítésszel, műemlékvédelmi szakemberrrel.
A hetvenes években ilyen csillékkel szállították ki a mélyből az ércet
Fotó: Makkay József
Valentin Rus szerint a verespatakiakat és a környező települések lakosságát lesújtóan érintette a bányászat vége. Egy olyan vidéken, ahol az emberek évszázadok óta bányászatból élnek, nehéz elképzelni más foglalkozást. A mérnök szerint a román állam, a román politikum a hibás a mostanra kialakult nehéz helyzetért: ha a kilencvenes években beruháznak a bányaiparba, és korszerűsítik a kitermelést, akkor megmaradhatott volna hazai tulajdonba a bányászat, és ma is élne a verespataki aranykitermelés.
Régi bányászportrék a múzeum fényképkiállításán
Fotó: Makkay József
,,A Gabriel Resources azzal jutott zsákutcába, hogy egyszerre mindent akart. 15 év alatt szerette volna kitermelni a teljes aranymennyiséget, nem gondolt a fenntartható fejlődésre. Ez lett a veszte, ami viszont nem azt jelenti, hogy a romániai aranykitermelést el kell temetni” – vélekedik a szakember. Aki viszont elismeri, hogy az aranybányászatban nem lehet megkerülni a ciános technológiát.
,,Nagy hibának tartom a bányászat felszámolását. Haladni kell a korral, új technológiákat, új módszereket alkalmazni, de az altalajkincseink kitermeléséről nem lehet lemondani. Románia gyakorlatilag sok százezer embert »kisepert» a bányászatból, világgá küldte őket. Ha ennek az országnak jövőt akarunk, újra kell gondolni a bányászatot” – fogalmaz Valentin Rus bányamérnök.
A kommunista idők bányászati gépei a múzeum udvarán
Fotó: Makkay József
Verespatak központjában kiállított bányászcsillék
Fotó: Makkay József
A turisták egy tízemeletes tömbház magasságával megegyező lépcsőn érnek ki a tárnából a szabadba
Fotó: Makkay József
A verespataki arany- és ezüstlelőhely kitermelésére vonatkozó koncessziós engedély ötéves meghosszabbítása iránti kérelmet nyújtott be a Roșia Montană Gold Corporation (RMGC), a blokkolt verespataki aranybányászati projekt fejlesztője.
A férfit maffiamódszerekkel végezték ki 2021 májusában: bombát szereltek az autójába, és a robbantásban életét vesztette, gépkocsija megsemmisült.
Kitettek magukért Erdély rajongói Románia legrangosabb turisztikai megmérettetésén: bár az Év úti célja verseny idei fődíját a Duna-delta vitte el, egy kivétellel minden kategóriában erdélyi célpont, köztük több magyar kötődésű település lett az első.
A brassói magán- és jogi személyek a jövő évtől új adót fizethetnek: a polgári védelmi adót – adta hírül a Bună Ziua Brasov helyi portál. A cikk szerint az így befolyó összegeket a polgári védelmi célú óvóhelyek fenntartására fordítanák.
A medvék elriasztják a hegyvidéki üdülőhelyekről a turistákat, akik már táborokba sem merik elengedni a gyerekeiket – jelentette ki szerdán az Agerpresnek a Brassópojánai Turisztikai Munkáltatók Szövetségének elnöke.
Az eddigiekhez képest több adatot, dokumentumot kell megadniuk a magyar állam által a határon túli óvodásoknak, iskolásoknak, egyetemi hallgatóknak biztosított oktatási, nevelési, hallgatói, tankönyv- és taneszköz-támogatásra pályázó erdélyieknek.
Egyelőre marad a télies időjárás: a meteorológusok legfrissebb előrejelzései szerint a hét végéig országszerte rendkívül alacsony hőmérsékleti értékek várhatók, egyes térségekben pedig hótakaró is kialakulhat.
Gyümölcslevet és hidegen préselt olajat gyárt szamosújvári kisüzemében a közel negyven hektáron gazdálkodó Miklósi András. A 15 éve utazási irodát működtető közgazdász egyik napról a másikra váltott, és belevágott agyümölcsfeldolgozásba.
A Bihar megyei magyar politikai szervezetek még nem döntötték el, hogy állítanak-e megyeitanácselnök-jelöltet az időközi választáson, míg Szilágy megyében az RMDSZ a PSD polgármesterjelöltjét támogatja Zilahon.
Rekordbevétellel erősítette meg vezető helyét a BT Aréna a romániai sportcsarnokok nyereségességét tekintve. A 10 ezer férőhelyes kolozsvári létesítmény Kelet-Közép-Európa egyik neves sportcsarnokává „nőtte ki magát”.
Története legnagyobb beruházására készül a Szatmárnémetitől csupán alig több mint 10 kilométerre fekvő Szatmárudvari: az idők folyamán tűzvész és árvíz által egyaránt sújtott település most élményfürdő építésével szeretné megalapozni jövőjét.
szóljon hozzá!