HIRDETÉS
Ilyen és ehhez hasonló kulisszatitkokat tudhattak meg az 1848-as forradalomról azok, akik részt vettek kedden délután Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész, legújabb, Fölébredett a föld című könyvének bemutatóján.
A kolozsvári magyar színház nagytermében tartott eseményen a szervezők részéről Horváth Anna, az RMDSZ kincses városi szervezetének elnöke, volt alpolgármester köszöntötte a vendéget. Úgy vélte, míg napjainkban nehéz megőrizni az egymás és a közös ügyek iránti jóhiszeműséget, az 1848-as forradalom hősei a legnagyobb viták közepette is tisztelni tudták egymást.
Hajlamosak vagyunk a történelem nagyjait piedesztálra helyezni, de ha nemcsak megtanulni, hanem megérteni is akarjuk a történelmet, le kell őket emelni onnan,
mutatott rá Horváth Anna, aki szerint ezt a munkát végzi el kellő tisztelettel könyveiben Nyáry Krisztián.
A köztudatba az ismert magyar költők, írók szerelmeiről írt történeteivel „berobbant” író elmondta,
új könyvében 163 levél segítségével ismerteti az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történelemkönyvekben nem fellelhető oldalát, azt, hogy az akkori ismert és hétköznapi emberek hogyan látták a történelmi eseményt.
Mik voltak a félelmeik, mire gondoltak azokban a napokban, hiszen a levelekből az aggodalmak, kétségek is kiderülnek, még Kossuth Lajos kapcsán is.
A könyvből sok emberi sors rajzolódik ki az aradi vértanúktól a hétköznapi emberekig, mondta a szerző, aki Kántor Melinda és Vindis Andrea kolozsvári színművészek közreműködésével Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökének a két Zichy-nővérrel, Antóniával és Karolinával való szerelmi viszonyának nem mindennapi történetét ismertette a termet alig félig megtöltő közönséggel.
A könyv előkészítése során mintegy négyezer levelet olvasott el a vizsgált korból, mesélte Nyáry Krisztián, akinek bevallása szerint mindig fontos volt ez a korszak, így sokat foglalkozott vele. Az egyébként korábban már publikált levelek zöme kevésbé ismert, a szerző szerint
ebből a szerinte „jól dokumentált” időszakból mintegy 50 ezer levél lehet a különböző városok könyvtáraiban, levéltáraiban, így Kolozsváron is.
„Nem is nagyon lehet teljes képet adni, ez egy kivonat” - szögezte le a szerző, aki elmondása szerint a könyv írása során döbbent rá, hogy idén az 1848-as forradalom kerek, 170. évfordulóját ünnepeljük.
„Ez az az időszak, amikor a modern értelembe vett magyar nemzet megszületik” - hívta fel a figyelmet az általa vizsgált kor fontosságára Nyáry Krisztián. Ugyanis
az emberek rá voltak kényszerülve arra, hogy döntéseket hozzanak, például eldöntsék, hogy a különböző nemzetiségű felmenőik ellenére ők milyen nemzetiségűnek vallják magukat.
„Mindenkinek meg kellett hozni ezt a döntést” - mondta többek között az aradi vértanúkra utalva az író, aki szerint a választás sokszor a véletlenen múlott.
Mivel ez az időszak nagyon fontos része a magyar történelmi emlékezetnek, nagyon kultikusan közelítünk hozzá, jelentette ki Nyáry Krisztián, rövid ismertetőjében több, a közhiedelemben élő pontatlanságról rántva le a leplet. Ha megismerjük ezt a kort, rájövünk: hús-vér emberek alakították a történelmi eseményeket, akik korántsem voltak „erkölcsi héroszok”, de tudtak döntéseket hozni, együtt dolgozni, mondta a tőle megszokott hősei iránti empátiával a szerző.
A márciusi ifjak és az ellenzéki politikusok közötti kapcsolatra vonatkozó kérdésre kifejtette: az 1848-as forradalom korántsem egy napnak, március 15-ének a története. Ennek az előkészítése az 1847-es választásokkal kezdődött, amely előtt nem volt annyira „mocskos kampány”, ugyanis a hatalom meg akarta hiúsítani az ellenzéki jelöltek indulását. Ezek mégis bejutottak a pozsonyi országgyűlésbe és
a számos vita, nézeteltérés ellenére Kossuth Lajosnak sikerült vezetőjükké válni és előkészíteni a felirati javaslatot. Mely a 12 pont előzménye, jogi nyelven megfogalmazva. Ennek az alátámasztásához kellett „az utca hangja”, Petőfiék segítsége,
magyarázta Nyáry, akik szerinte jó kommunikációs szakembereknek bizonyultak és az ellenzéki programot „lefordították” közérthető nyelvre. Hiszen korántsem forradalmi, inkább alkotmányos követelésekről van szó, egyedül a politikai foglyok szabadon bocsátásának követelése nem minősíthető annak, melyet utólag tettek bele. Szám szerint két ilyen fogoly raboskodott Pesten, Táncsics Mihály és egy sajtóvétségért bebörtönzött román ügyvéd.
- kezdett bele a közönség körében sokszor derültséget okozó tények ismertetésébe Nyáry Krisztián.
Nem szokványos, „botcsinálta forradalomról” beszélhetünk, mondta, mely inkább az utca ünnepe, egy nagy változás kezdete, euforikus pillanata volt a József-napi vásárra benépesült városban.
A márciusi ifjak pedig korántsem voltak annyira jó stratégák, mint ahogy a mai megemlékezéseken elhangzik,
a 12 pont kinyomtatásakor például a nyomdatulajdonos, az őket ismerő Landerer Lajos javasolta, hogy céljuk eléréséhez foglalják el a nyomdagépet.
Petőfi Sándor azonban otthon felejtette a Nemzeti dal szövegét, így azt fejből kellett bediktálnia a szedőnek, ami nem kevés időbe került, miközben mintegy ötezer ember várakozott kint az esőben. Ezért a márciusi ifjak ebédszünetet hirdettek és délután három órára tűzték ki az újabb találkozót a Nemzeti Múzeum elé. Ahova betévedt egy vásárra hozott tehéncsorda, melyet alig sikerült kihajtani. És a közhiedelem ellenére Petőfi itt nem szavalta el a Nemzeti dalt. (Ez a hiedelem azért alakulhatott ki, mivel a forradalmár költő azon év májusában valóban beszédet mondott a múzeumnál, ott azonban a márciusi ifjak által túl lassúnak ítélt Batthyány-kormány lemondását kérte. Igaz, a zömében főúri származású politikusok sem voltak túl jó véleménnyel az írók-költők alkotta társaságról, hőbörgőknek tartották őket.)
A Nemzeti Színházban sem zajlott gördülékenyen az ünnepi előadás - mesélte tovább március 15. történetét Nyáry Krisztián -, hiszen hiába tűzették műsorra a Bánk bánt, a nép unta és Táncsics Mihályt akarta látni, aki azonban nem jelent meg.
Végül a kor kedvelt színésznőjeként Laborfalvi Róza mentette meg a beszédébe belegabalyodó Jókai Mórt és az estét, aki kokárdát tűzött az író mellére és meg is csókolta. Így teljesedett ki a szabadság-szerelem kettős eszméje – összegezte a kordokumentumokból kiderülő valóságot az olykor hahotázó közönségének a szerző.
Hangsúlyozta, 1848 márciusának idusa az utca ünnepe volt, amikor a politikusok közben tették a dolgukat. „Muszáj szeretni” - összegzett az író, volt kommunikációs szakember, aki szerint nem véletlen, hogy a közvélemény-kutatásokban rendszerint ez bizonyul a legnépszerűbb nemzeti ünnepnek.
