A tematikák szerinti elrendezés éppen azt hivatott megmutatni, hogy milyen ereje, kiterjedése van a(z) (erdélyi, csíksomlyói) ferencességnek, hogy hányféle módon és embertípuson keresztül juttat(hat)ja el a remény, a hit lehetőségét szerte a világba, illetve hogy milyen ellenállhatatlanul vonzza magához a máshonnan érkezők sokaságát a Csíksomlyói Szűzanya csendes csodákat tevő ereje, ahol újra és újra megtapasztalhatják azt is, hogy a mai ferencesek (egyháziak és világiak) a kor kihívásainak megfelelően hogyan tudnak, akarnak járni az elődeik által kitaposott úton Assisi Szent Ferencet követve.

– Frappáns a cím: Ferences térerő. Miért esett erre a címre a választása, mit szeretne közölni a ma emberének a „térerő” kifejezés, összekötve a ferences jelzővel?

– XVI. Benedek pápasága óta a világegyház arra törekszik, hogy kihasználja a média adta lehetőségeket, és kilépve a templom falai közül, eljuttassa a keresztény értékeket a hagyományos vallásosságban nevelkedett emberek mellett azoknak is, akik nem tudnak eljutni, vagy neveltetésüknél fogva nem éreznek késztetést arra, hogy belépjenek a fizikai értelemben vett templomba, mert bizonytalanok, keresők.

Úgy gondolom, hogy a 800 éves ferences lelkiség és létszemlélet épp az a vallási-kulturális fedezet, ami fogódzókat nyújthat a ma emberének is az úton levésben, ha figyel, ha nyitott, és meg akarja kapni a kor, a társadalom által támasztott kihívásokra, kérdésekre, dilemmákra a ferencességen keresztül megfogalmazódó válaszokat.

valamint más őket és a rájuk bízottakat érintő vonatkozásokról.

– A kitekintés nemcsak Erdélybe vezeti el az olvasót, de az országhatárokon túlra is, a világ ferenceseiről is sok szó esik. Szerkesztőként miért tartja jónak, hogy nagyobb perspektívát, nagyobb lélegzetet is kapjon a kötet üzenete?

– Az egyedül vagy családban, különböző hivatást, szakmát gyakorló, egyben a ferences lelkiséget világi állapotukban magukénak érzőkön kívül Szent Ferenc harmadik rendjének, az úgynevezett Ferences Világi Rendnek a tagjai is szót kapnak a kötetben. Az Erdélyen kívül élő ferences szerzetesek közül csak egy valakivel, fr. dr. Orosz Lóránttal beszélgettem, aki 2015-ben a magyarországi Mátraverebély-Szentkútról érkezett Csíksomlyóra nagyheti missziót tartani.

többnyire – egy lengyel pálos szerzetest, a czestochowai Marian Adam Waligórát kivéve – magyarországi vendégei, meghívottai. Ők a csíksomlyói pünkösdi búcsú szónokai. Ezt a szélesebb perspektívát nem én nyitottam, hanem ők maguk: azzal, hogy elzarándokoltak a csíksomlyói kegyhelyre, azzal, amit mondtak az – erdélyi és a magyarországi, lengyelországi – egyház társadalomban és hitéletben betöltött szerepéről, a társadalmi folyamatoknak az egyházra gyakorolt hatásáról, a zarándoklatnak a ma emberének életében betöltött funkciójáról és fontosságáról, valamint azzal a móddal, ahogyan megnyilatkoztak a Csíksomlyói Szűzanya hatásáról, a ferencesek által évszázadok óta őrzött kegyhelyről, vagyis a mai erdélyi (csíksomlyói) ferencesek által biztosított térerőről, amelynek ők is részeivé váltak.

De hogy erről a sorrendről, a kettő egymáshoz való viszonyáról, az arányról ki miként vélekedik, az interjúalanyonként változó.

– Külön fejezetet szentel a kötetben annak, hogy miként kapcsolódnak, csatlakoznak a fiatalok a ferences lelkiséghez. Ön nemcsak író, irodalomtörténész, de irodalomtanár is. Pedagógusként és a ferences lelkiséggel hosszú ideje foglalkozó íróként, szerkesztőként hogyan látja, mik lehetnek a ferences lelkiség azon pontjai, amelyek a legvonzóbbak a „mai fiatalok” számára?

– Azt látom, hogy több évszázados történelme ellenére vagy éppen annak köszönhetően megmaradt a ferences lelkiségben az az erő, az a frissesség, ami ma is képes megszólítani a fiatalokat. Elég, ha csak az erdélyi ferencesek által évente megszervezett különféle, gyerekeknek szóló és ifjúsági táborokra, lelkigyakorlatokra, rendezvényekre, a szerzetesek által fenntartott egyetemi kollégiumokra gondolunk, például az évente megrendezett általános iskolásoknak szóló Assisi Szent Ferenc Iskolájára, a fiatal felnőtteknek szóló Ferences Ifjúsági Zarándoklatra, vagy arra, hogy Kolozsvárt – korábban Brassóban is – a barátok kollégiumot működtetnek egyetemisták számára.

megbeszélhetik a szüleikhez, egymáshoz, tisztázhatják Istenhez való viszonyukat, természettudatosságot és -szeretetet tanulhatnak. Nem utolsósorban a nevetés, az örömteli együttlét, a humor az, ami vonzó lehet számukra – Assisi Szent Ferenc mai követőinek istenképében is a teremtett világ szépségére való rácsodálkozás és rácsodálkoztatás mellett nagyon fontos szerep jut az elfogadásnak, a jó hangulatnak. Társaságukban megtapasztalhatják az Istenben hívők vagy őt keresők, hogy úton lenni Isten felé annak minden nehézsége, megszenvedése mellett öröm is, mert Isten irgalmas, ő maga a Mosoly.

– A kötet „olyan személyek, események, ünnepek térben és időben való elhelyezése, amelyekben hitelesen helyet kap a ferencesség, az egyéni és közösségi hivatás és elköteleződés” – írja a fülszövegben Urbán Erik tartományfőnök. A kötet szerzőjeként/szerkesztőjeként miként látod, azon olvasók számára, akik csak keveset tudnak a ferencességről, milyen kép alakul ki a kötet elolvasása nyomán az „Isten szegénykéje” (Assisi Szent Ferenc) által alapított rendről és annak mai erdélyi képviselőiről, követőiről?

– Ezt nehéz megmondani. Ahhoz, hogy ezt pontosan meg tudjam fogalmazni, nem nekem kellett volna készítenem ezeket az interjúkat és ankétokat, nem nekem kellett volna szerkesztenem ezt a könyvet, és ami a legfontosabb: mivel én gyakorlatilag a ferencesek árnyékában nőttem fel, nincs meg az a kellő objektív távlat, ahonnan megítélhetném, vajon milyen képet kapnak azok, akik nem ismerik őket. Úgyhogy helyettük nehéz lenne erről megbízható módon nyilatkoznom. Amit körvonalazhatok, az voltaképpen egy gondolati nézőpont, hogy hogyan látszódhatnak ők kívülről.