Fájdalmas vírusbuktató a nagybetűs élet kapujában: érintettek az egyetemista életforma teljes felborulásáról

A csoporttársait szinte egyáltalán nem ismeri, ugyanis pár alkalommal, saját szervezésű kisebb-nagyobb összejövetelen találkozott néhányukkal, de az egyetem keretein belül még egyszer sem.

A harmadéves Domokos Ferenc a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karára jár. Habár a járvány miatt a másodévet szinte teljesen otthon töltötte, Marosvásárhelyen, most visszaköltözött Kolozsvárra. Társaival együtt sokáig abban reménykedett, hogy minél hamarabb ismét találkozhatnak az egyetemen vagy diákoknak szóló rendezvényeken, ez azonban nem történt meg.

Eszter bevallása szerint az első évben sokáig kényelmetlenül érezte magát, és a tanév befagyasztásának lehetősége is megfordult a fejében, tekintve, hogy az egyetem sem tanulás, sem pedig közösségépítés szempontjából nem adott sokat hozzá az életéhez. Végül mégis maradt Kolozsváron.

– osztotta meg Eszter. Hozzátette: bár lehet, hogy ez nem vet túl jó fényt rá, mindig irigy a környezetében lévő többi egyetemistára, akik bejárhatnak az óráikra.

Ezt az egyenlőtlenséget tapasztalta Ferenc is. Ugyanis idén nagyon sok karon legalább részleges jelenléttel kezdték az oktatást, az övé azonban nem tartozik ezek közé, mert csak elméleti tantárgyak vannak a curriculumban. Felfigyelt arra, jó pár csoporttársa örül, hogy otthonról tudják folytatni a tanulmányaikat, és csupán online kell részt venniük az órákon. Azonban a közvetlen környezete és ő ezt veszteségként élték meg. Sokan ugyanis meg akarják tapasztalni azt, hogy milyen egy teljesen másik városban élni, távol lenni a szülők gondoskodásától, új helyzeteket megtapasztalni. Ezek az emberek, annak ellenére, hogy online volt a tanítás, felköltöztek Kolozsvárra, kihasználva, hogy ez az utolsó évük alapképzésen.

„Én is felköltöztem már másodév folyamán, mert a diákszövetségi teendőim miatt gyakrabban kellett járnom a városba. Illetve idéntől felvettem olyan tantárgyakat is, ahol szükséges a fizikai jelenlét, emellett elkezdtem dolgozni is” – ismertette Ferenc. Reméli, hogy visszatérhet a fizikai oktatás, és nem csupán azon „szerencsések” számára, akik nem csak elméleti tantárgyakat tanulnak. Annak ellenére, hogy többen kényelmesebbnek vélik a jelenlegi helyzetet, úgy gondolja, mindenki előnyére válhatna, ha „a komfortzónából kötelesek lennének kilépni”.

– húzta alá a másodéves lány.

Ferenc ezzel szemben más utat választott a „kapcsolódáshoz”. Szerencsésnek tartja magát, mert még középiskolában tagja volt a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségének (Makosz), ennek keretében belül így Erdély-szerte megismerhetett diákokat. Amikor elkezdte az egyetemet, sokukkal találkozhatott, és ez nagyon megkönnyítette egyetemi beilleszkedését. Hangsúlyozza, hogy soha nem késő elkezdeni a diák- és civilszervezeti tevékenykedést, mert rengeteg lehetőséget és élményt nyújthat, amit intézményes keretek között nem lehet megtapasztalni.

Az online tér hosszú távon élhetetlen felület

Hatos Attila, a KMDSZ elnöke eközben úgy véli,

Viszont kellőképpen kötetlenek és szabadok ahhoz, hogy az egyetemi oktatás mellett az ember ki tudja próbálni magát olyan helyzetekben, amelyekből tapasztalatokat tud gyűjteni, és – a szó legpozitívabb értelmében – nagyobb felelősségre vonás nélkül tud hibázni. Az elmúlt két évben legfőképp az egyetemista élet ezen része sérült. Vannak olyan évfolyamok, amelyek csak kevés ideig, vagy még egyáltalán nem tapasztalták meg azt, hogy milyen Kolozsváron vagy akár más egyetemi városban diáknak lenni.

– érzékeltette az érem másik oldalát is az elnök.

Ugyanakkor nagyon nagy problémának érzi azt, hogy a diákok már nem is tudják, mit veszítenek azzal, hogy nincsenek jelen, hogy nem érik őket a Kolozsvárra jellemző ingerek. Normális helyzetben másodévre már kialakulnak új baráti társaságok, vagy éppen a székelyföldi diák egész évben együtt készül a partiumi vagy kolozsvári diáktársával a KMDSZ Diáknapokra. Úgy látja, hogy sokkalta szerteágazóbbá teszik a gondolkodást, a kapcsolatépítést ezek az események. „Közben azt is észrevettem, hogy nekünk, akik látták az egyetemista élet mindkét oldalát, sokkal nehezebb elfogadni a jelenlegi helyzetet” – tette hozzá az elnök, aki arra is kitért, hogy, ugye, ők is elsősorban az online tér felé fordultak, de ez hosszú távon nem egy élhető felület a közösségépítésre.

Ilyenkor tudunk a legtöbbet és leggyorsabban tanulni.

Fontos baráti kapcsolataink, pályaválasztásunk, hosszú távú céljaink, jelentős párkapcsolati döntéseink ilyenkor alakulnak ki, születnek meg. A statisztikák szerint ugyanis az életünket meghatározó nagy döntéseket már 35 éves korunk előtt meghozzuk. A pszichológus úgy véli, ezt a fázist, egyéni helyzetet egy tesztként lehet felfogni, ami az alkalmazkodásunkat méri, és olyan alkalmazkodási készségeket alakít ki, amire később is szükség lesz.

A tanár-diák kapcsolat kihívásai a legaggasztóbbak

A szakember kitért arra is, hogy az úgynevezett Z generációról – amelynek tagjai most egyetemi alapszinten tanulnak – általában nagyon különleges jellegzetességeket mutattak ki számos országban. Digitális készségekben nagyon gyorsan alkalmazkodnak, gyorsan tanulnak, és több forrásból sokat olvasnak online. Képesek egyszerre több dologgal lazán foglalkozni, de a figyelmi terjedelmük átlagban rövidebb, így gyors, érdekes megközelítéseket és figyelemfelkeltő megközelítéseket preferálnak.

Autentikusságot preferálnak, és általában nagyon pragmatikusak, ami miatt minden olyan tevékenységet, aminek értelmét nem látják tisztán, elutasítanak.

Emiatt a „szűrési kapacitás” miatt innoválni is fognak sok területen. Persze a szakember szerint ennek van egy diszruptív komponense is, mert ellenállnak, megkérdőjeleznek, türelmetlenek, és könnyen elveszítik a motivációs lendületet. Ez a sok érdekes jellegzetesség a tanárokat egész különös helyzetbe hozta – az oktatási rendszer alkalmazkodása mindehhez még folyamatban van.

A fiatalok nem vállalták a teljes izolációt

Az egyetemi adjunktus arra is felhívta a figyelmet, a Z és Y generáció tagjairól több kutatásban azt mutatták ki, hogy nehezen vállalták a szociális izolációt. Inkább nem vállalták, és mentálhigiéniailag nehezen viselték. Számos országban külön mediatizálási stratégiákat használtak ezekre a generációkra a Covid–19 prevencióra való felszólításban, és a távolságtartási szabály megszegése is gyakoribb volt a fiataloknál. Adatok bizonyítják azt is, hogy a jelenlegi egyetemisták jelentős százaléka például az egyetemi városba költözött, ahonnan online lépett be az óráira, de mellette azért volt szociális élete is, persze egy visszafogottabb formában.

Másként alakultak ezek az évek, egyetemi szemeszterek, de nem zárult le a fejlődés ennyi idő alatt, és jó eséllyel ugyanoda tart, mint eddig. A szülőkről való leválás eddig se volt gyors – húzta alá a szakember. „Kulturálisan a függetlenedés és felnőtté avatás fokozatosan történik országunkban, és tudományosan bizonyított nálunk is a kapunyitási krízis, amikor a fiatal felnőttek egy átmeneti periódusban készülődnek a nagybetűs életre, a tényleges felnőttkorra, miközben gyakran otthonról még segítséget és támaszt kapnak. Ez a periódus akár 8–10 év is lehet, és a húszas éveket öleli fel. Ebből még azért jócskán van a jelenlegi egyetemisták előtt, és sok mindent pótolni fognak, vagy az online média segítségével megélnek a világjárvány ideje alatt is” – összegzett a pszichológus.

Marschalkó Eszter ajánlja ezt azoknak, akik úgy érzik, hogy szükségük van nagyobb segítségre a szociális kapcsolódás, jóllét és érzelmi kiegyensúlyozottság visszaállítása érdekében, fontos, hogy merjenek segítséget kérni.

„Azoknak, akik úgy érzik, hogy önerőből is meg tudnak küzdeni a buktatókkal, de jobban szeretnének a jövőben boldogulni, önfejlesztést ajánlok. Minden olyan készség, ami az egyéni önkontrollt, tervezett hosszú távú célok elérését (tervek, célok, stratégiák), egészséges életstílust (pl. heti mozgás, egészséges diéta, elegendő alvás), hatékonyabb tanulást, digitális készségeket, érzelmi önszabályozást és flexibilis alkalmazkodást segítenek elő, érdemes és szükséges fejleszteni. Ezek az általános fejlődés, de például a jövőbeli munkahely szempontjából is lényegesek” – mutatott rá a pszichológus.

Emellett ajánlja az órákra való bevonódást, a kamerák bekapcsolását, a személyes készségek fejlesztését, ugyanis az önszabályozott tanulás fontosabb lesz, mint eddig, és a tanár–diák kapcsolatot is jól megalapozza.