Száz évvel ezelőtti arculatát nyerheti vissza Székelyvécke
Magyarországi „térhódítók” mentik meg Székelyvécke pusztulásra ítélt házait. A Maros megyei kistelepülés ingatlanjainak megújulásától a környékbeli faluturizmus fellendülését is várják, ami a mindössze 862 lelket számláló falunak a jövőt jelentheti. Néhány éven belül Székelyvécke lesz a világ közepe, vallják az új tulajdonosok.
Sokaknak hihetetlennek tűnő, de visszafordíthatatlan folyamat indult be Maros megye legkisebb községében, a mindössze 862 lelket számláló Székelyvéckén: magyarországi családok parasztházak felvásárlásába és újjávarázslásába kezdtek a községközpontban. Az összeomlásra ítélt, elhagyatott, 100 vagy akár 150 éves épületek alig néhány hónap leforgása alatt új, mégis hagyományos arculatot kapnak.
A Véckével csupán néhány hónappal ezelőtt megismerkedett anyaországiak korábban nem is hallottak az eldugott kis településről. „A véletlen hozott össze a falu egyik szülöttjével, Fekete Pál képzőművésszel, aki a Szentgyörgyi Napokon éppen az agyagszobrait árulta. Tavaly ősszel meghívott, megmutatta a a falut, és azóta szerelmes lettem ebbe a kis székely településbe” – meséli a több száz kilométerről érkező Tihanyi István. A Budapest mellett élő fogorvos házat vásárolt, majd ugyanezt tette néhány budakalászi és szegedi kollégája is. Mindhármuk szerint, aki egyszer Székelyvéckére látogat, és tudomást szerez a pusztulásra ítélt parasztházakról, összekotorja a pénzét, és ingatlant vásárol. A magyarországi orvosok után többen is egyfajta várólistára kerültek. Üres ház most is lenne, de a vásárlóknak alkalmazkodniuk kell ahhoz a fiatal, helybéli szakembergárdához, amely képes visszaadni minden épületnek a múlt századbeli arculatát. „Itt nem vakolásról és festésről van szó, hanem a hagyományos székely parasztház arculatának visszaállításáról” – magyarázza Fekete Pál, aki képzőművészi tehetségét építészi talpraesettségével ötvözve irányítja a házak rusztikussá tételét.
Székely kapun túli évszázados időutazás
A székely kapun belépő látogató gémeskúttal találja szembe magát. A tornácos házban a festett konyhai bútor mellett áll a rokka és a százéves cimbalom, valamivel odébb a régi Singer varrógép és a közel két évszázados, kihúzható pad meg a szuszék. A búbos kemence elkészítése még várat magára, de a hűvösebb őszi napokra az is elkészül. A befektetők megígérték a régiségeiket eladó falubelieknek, hogy egyetlen tárgyat sem visznek el Véckéről. „Egyelőre négy házat tettünk rendbe, de reméljük, hogy egyszer valóságos élő skanzenné válik ez a csodálatos falu” – mondja az egyik újdonsült tulajdonos.
Székelyvéckét, az isten háta mögötti marosszéki falut, ahova eddig sem az internet, sem a maroktelefon jele nem jutott el, talán aszfaltos út sem kötné a Küküllőmentéhez, ha nem lett volna valamikor minisztere a román kormányban. Mind a falubeliek, mind Szőcs Lajos polgármester hálával emlegeti Birtalan Ákos nevét, aki a Ciorbea-kabinetben kilobbizta a Gyulakutától Vécke irányába haladó út első 800 méterének leaszfaltozását. A további kilenc kilométert jó pár év múlva, 2004-ben sikerült korszerűsíteni. A falubeliek többsége örül a magyarországiak térhódításának, de olyan is akad, aki nem látja a folyamatban kimondottan Székelyvécke fejlődését. Kiss Margit például azt állítja, hogy „jó, hogy jönnek, így legalább nem cigányok foglalják el a megüresedett házakat”. Pipei Erzsébet már üzleti oldaláról közelíti a kérdést. „Nagyon örülök, mert, mi tagadás, nekünk is van egy eladó házunk, méghozzá nem is akármelyik, hanem a falu legöregebbik háza” – mondja.
Az ügynek egyetlen igazi ellenzője akadt, a falusi rendőr, akinek zavarták a szemét a felújított házak belső homlokzatán megjelenő magyar zászlók. Egy barátságos poharazgatásra volt szükség ahhoz, hogy Vasile Patrichit is meggyőzzék: bárki olyan zászlót lobogtathat az udvarán, amilyet a szíve óhajt. „Én például azt mondtam neki, hogy nem is magyar, hanem tulajdonképpen olasz lobogó, s azóta nem foglalkozik velem” – jelenik meg a cinkos mosoly az egyik anyaországi arcán.
A polgármester a példa erejében reménykedik
Szőcs Lajos polgármester szerint rendkívül örvendetes, hogy befektetők érkeznek a faluba, még akkor is, ha nem is állandó munkahelyeket, hanem hagyományt teremtenek. „Jó hatással lehet Vécke közösségére, hogy a düledező házakat egyesek újravarázsolják. Ezáltal a faluturizmus beindulása is lendíthet településünk sorsán” – vélekedik a községi elöljáró.
Székelyvéckén a legkisebb beruházásnak is csak örülni lehet, annál is inkább, mivel a községközpont is elöregedett, és elszegényedett falu, ahol mindössze hét családi, illetve egyéni vállalkozás működik. Valamikor létezett két kft. is, de mindkettő beszüntette tevékenységét. „Sajnos elszegényedtek, és megöregedett emberekkel Vécke nem tud faluturizmusban gondolkodni. Itt csak külső segítséggel történhet valami” – teszi hozzá Szőcs.
Fekete Pál és barátai mellett eddig Székelyvécke két testvértelepülése látott fantáziát a faluturizmusban. A telochéi franciák egy közösségi házat hoztak létre egy lerobbant ingatlanban. Landais Guz, a két település baráti társaságának elnöke elmondása szerint jövőtől itt beindul a táborozási program, amelynek keretében nyaranta 25–30 francia ifjú látogathat Erdélybe. A zamárdiak az egykori téesz épületét alakítgatják. Az anyaországi testvértelepülés önkormányzata eddig félmillió forintot fektetett a leendő Magyar Házba. Szőcs Lajos szerint a pozitív példák mellett mindenképpen jó szolgálatot tesz az ügynek az internetes reklám, de ezzel jelenleg az a gond, hogy vezetékes vagy antennás összeköttetés nélkül lehetetlen visszajelezni. Hasonlóan várat magára egy mobilszolgáltató „betörése” is, átjátszó híján csak bizonyos porták előtt lehet telefonálni. „Én mégis hiszem, hogy néhány éven belül Székelyvécke a világ közepe lehet” – ad hangot álmainak Tihanyi István.
szóljon hozzá!