– ezt Cornel Hanganu, a kormány fenntartható fejlesztéssel foglalkozó főosztályának tanácsosa közölte szeptember végén az élelmiszer-pazarlás elleni világnap alkalmából tartott szakmai tanácskozáson. Hanganu elmondta: a kormány célja, hogy 2030-ig ezt a mennyiséget a felére csökkentse.

A vásárlással alakítjuk a piacot

„Szakemberek szerint a világ termőföldjeinek egyharmadán olyan élelmiszer-alapanyagot termelünk, amelyet soha senki nem fogyaszt el. Az élelmiszer-pazarlás pedig nemcsak a pénztárcánkat terheli, hanem a környezetet is” – mondta el Mara Gyöngyvér. A biológus a korábbi években az egyetem Sapiophile elnevezésű videósorozatában több ízben is felhívta figyelmet a környezetvédelemre, a pazarlás veszélyeire, a hulladékmentes életmódra, és tippeket adott, miként lehet környezetkímélő módon viszonyulni a fogyasztáshoz.

– hívta fel a figyelmet Mara Gyöngyvér. Mint kifejtette, azzal, hogy többet vásárolunk, a piacnak azt üzenjük, hogy nagyobb mennyiségre van szükség, és ha megvásároljuk, ha nem, a már áruházba jutott, rövidebb szavatosságú élelmiszerek akár az áruházak polcain is veszendőbe mehetnek.

A termékek „ökológiai lábnyoma”

„Minden terméknek van egy életciklusa. Előállításakor, kereskedelembe kerülésekor, használatakor és fölöslegessé válásakor is hatással van a környezetre, azaz mondhatjuk, hogy van „ökológiai lábnyoma”. Ez természetesen elmondható az élelmiszeripari termékekről is” – hívta fel a figyelmet a biológus. Mint kifejtette, az élelmiszer-alapanyagok megtermelése – legyen az növényi (például rizs) vagy állati (például marhahús) eredetű – nagy mennyiségű üvegházhatású gázkibocsátással jár, és hozzájárul a globális felmelegedéshez.

„Ha a távoli országokból érkezett élelmiszeripari termékeket részesítjük előnyben a hazaiakkal szemben, olyan terméket választunk, aminek nagyobb a környezetre gyakorolt hatása, hiszen szállítása során szennyező anyagok kerültek a légkörbe.

– hívta fel a figyelmet Mara Gyöngyvér.

„Az a hulladék a legjobb, ami nincs is”

A biológus arról is beszélt, hogy mi történik a kukába került élelmiszer-hulladékkal. „Leggyakrabban a kommunális hulladékban végzi, ahol az anaerob bomlás (a levegő kizárásával végbemenő kémiai átalakulás, a szerves anyagok levegő távollétében, mikroorganizmusok hatására leépülnek – szerk. megj.) vagy akár az égetés során is újabb üvegházhatású gázok keletkeznek. Tehát az élelmiszerek megsemmisítése is környezetterhelő” – magyarázta Mara Gyöngyvér.

Mint kifejtette, az úgynevezett hulladékgazdálkodási piramis legtetején a megelőzés áll, hiszen az a hulladék a legjobb, amelyik nem is keletkezik. „Ezt az alapelvet kell figyelembe venni a vásárlásaink során, bármilyen termékről is legyen szó. Leggyakrabban az impulzív vásárlások eredményeképpen kerülnek a háztartásba haszontalan dolgok, ezt kell elkerülni.

– tanácsolta az egyetemi docens.

Jó lenne, ha igyekeznénk minimálisra csökkenteni a kidobott élelem mennyiségét. Én személy szerint ezt teszem, mégis előfordul, hogy a kamra takarításakor lejárt szavatosságú vagy kétes élvezeti értékű termékeket dobok ki: darált dió, darált mák, csicseriborsó” – mutatott rá Jánossy Alíz, hozzátéve: a tanulság, hogy nem szabadna felhalmozni az eledelt, csak annyit kellene tárolni, vásárolni, amennyire valóban szüksége van a családnak. Mint mondta,

„Azt is jó szem előtt tartani, hogy lehetőleg olyasmit főzzünk, amit a család minden tagja szívesen fogyaszt, mert így kevesebb étel megy kárba. Csak annyit kell főzni, amennyi egy-két nap alatt elfogy – ez is fontos szempont. Levesfélét lehet két napra előre főzni, pörköltfélét is, de például rántott húst nem érdemes, mert nem is finom már másnap, és megeshet, hogy kidobjuk” – tanácsolta a gasztronómiai újságíró.

A főtt ételek „második élete”

Jánossy Alíz arra is kitért, nem ajánlott nagy mennyiségű élelmiszert vásárolni – mint ahogyan sokan tették a karanténidőszakban –, hiszen megeshet, hogy ezeket majd nem használjuk fel, és ki kell dobnunk, a felhalmozás semmiképp sem költséghatékony. „Nyilván az jó, ha van pluszban valamennyi cukor, liszt, gríz a kamrában, de nem kell túlzásokba esni. Húsféléből is érdemes csak annyit venni, amennyit egyszerre felhasználunk, hiszen friss húst bármikor lehet kapni” – mondta a gasztronómiai újságíró.

„Az én nagymamám például nagyobb adag zöldbabfőzeléket készített nyáron, másnap zöldbablevest ettünk a maradékból: forró vízzel meglobbantotta, kicsit ízesítette, és kész volt a leves. Vagy ha nagyobb adag szárnyashúsleves készült, másnap a gyergyói örmények sajátos ízesítőjével, a churuttal, valamint tejföllel és széles metélttel másfajta levest készített a maradékból” – fejtette ki Jánossy Alíz.