„Tapintható” történelem az egykori lágerekben

„Tapintható” történelem az egykori lágerekben

A végtelen erdő csendjében. Hadifogoly-temető Lavassaare mellett

Fotó: Benkő Levente

Az egykor a Szovjetunióhoz tartozó Baltikumban tett utazást az a történészcsapat, amelynek tagjaként a kolozsvári Papp Annamária és Benkő Levente is felkereste az egykori lágereket, ahol magyarok is raboskodtak a második világháborút követően. Az emlékútról, kutatómunkáról Papp Annamária beszélt a Krónikának.

Kiss Judit

2022. október 08., 09:092022. október 08., 09:09

Anyaországi, kárpátaljai és erdélyi kutatókból álló csapat vett részt szeptemberben a baltikumi utazáson, amelynek célja az volt, hogy felkeressék a Lett- és Észtország területén működtettet egykori lágereket, ahol több kis nép szenvedett, s ahol magyarok is raboskodtak. A kutatók csapatának tagja volt Papp Annamária kolozsvári történész és férje, Benkő Levente történész, lapunk volt munkatársa.

Az emlékutat a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetisége Köre, vagy közismerten Pécsi Német Kör szervezte. Papp Annamária a Krónika megkeresésére elmondta, nem ez volt az első alkalom, hogy a Matkovits-Kretz Eleonóra által vezetett Pécsi Német Kör a mostanihoz hasonló kutató-, illetve zarándokutat szervezett:

az elmúlt években több hasonló expedíciót kezdeményeztek azzal a céllal, hogy a helyszínen feltérképezzék, azonosítsák és dokumentálják a volt Szovjetunió területén működött egykori GUPVI-lágereket.

Ezekben a lágerekben a második világháború után a németeken kívül – a legfrissebb becslések szerint – több mint egymillió magyart tartottak fogva.

Galéria

Kőbe vésett lustra. A valgai fogolytemetőben magyarok is nyugszanak

Fotó: Benkő Levente

Sokan még mindig keresik eltűntjeik nyomát

„Nem csak katonák kerültek szögesdrótok mögé, hanem nagyszámú polgári lakost, köztük idősebb férfiakat, nőket és gyermekeket is elhurcoltak kényszermunkatáborokba, ahol rengetegen elpusztultak a nehéz életkörülmények miatt. Ezúttal az irány a Baltikum volt a Riga–Valga–Tartu–Tallin–Parnu–Riga-útvonalon, hiszen Litvánia, Lettország és Észtország területén tucatnyi fogolytábor működött; Litvániába most nem jutottunk el” – fejtette ki az újságíróként is tevékenykedő Papp Annamária.

Hozzátette, ezek az országok mindkét totalitárius diktatúra szörnyűségeit vastagon megtapasztalhatták, az 1939-es Ribbentrop–Molotov-paktum értelmében előbb szovjet megszállás alá kerültek, majd miután Németország megtámadta a Szovjetuniót, 1941 nyarán a nácik foglalták el ezeket a területeket. 1944-től ismét a szovjet, kommunista megszállás következett, amely alól a kilencvenes évek elején szabadultak fel.

„A kutatóút szakmai irányítója, akárcsak korábban, az orosz és ukrán nyelvet kiválóan beszélő Dupka György kárpátaljai történész, író volt. A tényfeltáró programban nyolcan vettünk részt, négyen Magyarországról, két-két személy Kárpátaljáról, valamint Erdélyből, mind a GULÁG–GUPVI-kutatók Nemzetközi Társaságának a tagjai” – ismertette a történész.

Kitért arra, valamennyien személyesen érintettek, kinek az édesapja, a nagypapája, az édesanyja raboskodott ezeken a helyeken.

Sokan még mindig keresik eltűnt hozzátartozójuk nyomát, elvinnének legalább egy szál virágot a feltételezett sírjukra. „Ha feltáró munkánk által egyetlen embernek is segíthetünk, már az is nagy elégtételt jelent számunkra” – állapította meg a történész.

Fontos a terepen végzett kutatómunka

A felkeresett településeken és környékükön a baltikumi kényszermunkára elhurcolt civilek, hadifoglyok tragikus sorsával foglalkoztak, hiteles adatközlőkkel találkoztak a kutatók. Papp Annamária Benkő Leventével együtt több évtizede kutatja a második világháború idején elhurcoltak sorsának, emlékezetük utóéletének témáját.

Az elmúlt időszakban Románia területén feltérképezték azokat a főbb helyszíneket – például Brassót, Barcaföldvárt, Focșani-t, Máramarosszigetet, Jászvásárt (Iași) –, ahol egykor fogoly-, illetve átmeneti táborok működtek.

„Baltikumi tényfeltáró utazásunk során alapvetően többnyire ugyanazok az érzések fogalmazódtak meg bennünk, mint korábban, de jóval hangsúlyosabban. Sokszor elképzeltük magunkban, milyen jó lenne eljutni azokra a helyekre, amelyekről a túlélők meséltek nekünk az interjúkban, és ahol a felmenők raboskodtak vagy nyugszanak: a helyszínen kutatni, adatokat gyűjteni, s persze emlékezni” – ecsetelte a történész.

Úgy fogalmazott, soha nem gondolták volna, hogy ez valaha valóra válhat, ezért mindkettőjük számára nagy kihívást és tapasztalatot jelentett a mostani baltikumi kutatóút.

Galéria

Fotó: Benkő Levente

„Köszönjük, hogy ott lehettünk, különös érzés volt a helyszínen látni, érezni, megtapasztalni a történelmet. Mindaz, amit a túlélők a beszélgetések alkalmával elmondtak, illetve kiolvastunk a különböző levéltári forrásokból, iratokból, most tapinthatóvá vált.

Idézet
Valósággal megelevenedett előttünk a történelem, szinte hallottuk a hangokat, láttuk az arcokat, a szögesdrótokat, az egykori barakkokat”

– ecsetelte a történész. Hozzátette, ismételten meggyőződtek arról, hogy a terepen végzett kutatómunka ugyanolyan fontos egy adott történelmi kor megismerése szempontjából, mint az egyéb források, ezek mind együtt segítenek hozzá a minél teljesebb kép kialakításához.

Kérdésünkre, hogy mi körvonalazódott számukra az emlékút alatt az elhurcolt magyar hadifoglyokról, Papp Annamária azt válaszolta: elsősorban az, hogy mennyi mindenről nincs még tudomásuk.

„Ugyan rendelkezésünkre állnak névsorok, de ezek nagyon hiányosak, és valószínűleg sokkal, de sokkal több lehet az áldozat. Az eddigi ismereteink szerint 22 főtábor létezett a három ország területén, több mint ötezer magyar fogoly nevét sikerült azonosítani, akik ezekben raboskodtak, de hányan és hányan lehetnek még, akik valamelyik tömegsírban nyugszanak, és hozzátartozóiknak fogalmuk sincs arról, hogy hol. Belegondolni is szörnyű!” – fejtette ki a történész.

Mint magyarázta, sikerült felvenniük a kapcsolatot helyi történészekkel, a magyar diplomáciai testületek és helyi civil szervezetek képviselőivel, akik felajánlották a segítségüket az adatok feltárásában.

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor Észtországból visszafelé jövet útba ejtették Lavassaare települést, amelynek környékén két láger is létezett.

„A lábszárközépig érő, vastag tőzeg- és moharétegen lépkedve, a végeláthatatlan északi nyír- és fenyőerdő mélyén sikerült rábukkanunk az 50x30 méteres téglalap alakú sírkertre. Nem hittünk a szemünknek, amikor megláttuk az itt található tömegsírokon a német hadisírgondozó szervezet által olyan harminc éve elhelyezett, közel háromméteres fémkeresztet, ettől egy kicsit távolabb, jobbról és balról pedig három-három kisebb keresztet. Elhelyeztünk egy kis, erdei virágokból helyezett csokrot, elmondtuk a Miatyánkot” – mondta el a történész.

Galéria

Fotó: Benkő Levente

Erődbörtön, rabtemető

Papp Annamária kérdésünkre beszélt azokról az általuk bejárt helyszínekről, amelyekről az utókornak semmiképpen sem szabad elfeledkeznie.

„Több mint ezer kilométert tettünk meg kisbusszal. A teljesség igénye nélkül megemlíteném a Rigától körülbelül 30 kilométerre lévő Salaspils városkához tartozó Salaspils Mermorial Parkot, ahol a náci megszálláskor a németek létesítettek megsemmisítő tábort, majd ugyanezen a helyen a szovjetek hoztak létre hasonló lágert. Ugyanakkor, aki Rigában jár, nem hagyhatja ki Lettország megszállásának a múzeumát, amely mindkét totalitárius rendszer által elkövetett gaztettekről próbál hiteles képet nyújtani” – mondta a történész.

Kiemelte a lett–észt határ mentén található Valga hazafias nevelés és állandó múzeumát, amelynek területén még látható az egykori rabkórház épülete, de felkeresték a barakktábor helyét is, és ennek közelében a sírkertet. Tartuban szintén megtalálták az egykori láger temetőjében kialakított sírhelyet.

Idézet
Ezeken a helyeken mindenhol magyarok is szenvedtek, emlékükre elhelyeztünk egy-egy virágcsokrot, s imádkoztunk.

Tallinnban a volt láger és rabtemető helyén hatalmas új épületeket találtunk. Itt viszont érdemes megtekinteni a Patarei erődbörtön-múzeumot, amely hátborzongatóan tárja fel az itt raboskodók szomorú sorsát. A szovjet megszállás alatt ez NKVD/KGB-börtön volt, s miután az 1990-es évek derekán a szovjetek innen kivonultak, az idő mintha megállt volna. Az embert kirázza a hideg, amikor végigjárja a cellákat” – fogalmazott a történész.

Mint sorolta, tanulságos a szintén tallinni Vabamu Megszállás és Szabadság Múzeuma. Arra is kitért, hogy a Tartui Egyetem finnugor tanszékén magyar, illetve magyarul anyanyelvi szinten beszélő német és komi tanárokkal folytattak eszmecserét, és mindkét országban sikerült találkozniuk a helyi magyar diplomáciai testületek, civil szervezetek, magyar intézetek képviselőivel, elvitték a témában írt könyveiket, beszámoltak kutatásaikról.

Galéria

Közös emlékek. Észt és magyar kutatók együtt hajtottak fejet az észtországi Valga német és magyar hadifogoly-temetőjében

Fotó: Benkő Levente

Megmarad a kollektív tudatban a fájdalom

Papp Annamáriát arról is faggattuk, hogy mi az, ami a ma emberének eszébe jut a második világháborúhoz köthető helyszínek bejárásakor a most zajló orosz–ukrán háború fényében. Szerinte mindenekelőtt az, hogy a háború az egyik legszörnyűbb dolog, ami történhet, amit az ember embertársával szemben elkövethet.

„Semmi, de semmi jó nincs benne. Csak halál, szenvedés, könny, rettegés, félelem. Olyan mély sebeket ejt, amelyek valójában soha nem gyógyulnak be. Az idő enyhíti, tompítja ugyan valamelyest a fájdalmat, de ez nemzedékeken keresztül átível, és ott marad a kollektív tudatban” – fogalmazott a történész.

Mint mondta, ezt baltikumi útjuk során is megtapasztalták, miközben a történelmi helyszínek után kutattak, az emlékhelyeken, a múzeumokban bóklásztak, emberekkel beszélgettek.

Kérdésünkre arról is beszélt, melyek a soron következő lépései a kutatásnak. „A Baltikumban fellelhető magyar vonatkozású hadisírokhoz és temetkezési helyekhez is kötődő kutatás még csak most kezdődött el. Elsősorban a talált adatokat kellene rendszerezni, összesíteni, majd ennek függvényében továbblépni a kutatással, bővíteni az ismereteket, közzétenni ezeket. Jó lenne eljutni még Litvániába, a Moldovai Köztársaságba és Fehéroroszországba, és az ottani történelmi helyszíneket is feltérképezni. Bízunk benne, hogy sikerülni fog” – jelentette ki a történész.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. május 13., hétfő

A hónap második felében felbecsülhető lesz a májusi eső „értéke”

Meleg időre, de esőre is számítani lehet a következő két hétben országszerte – derül ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) május 13. és 26. közötti időszakra vonatkozó előrejelzéséből.

A hónap második felében felbecsülhető lesz a májusi eső „értéke”
2024. május 13., hétfő

Anyagilag is támogatja a német állam a német anyanyelvű közoktatást Romániában

A német állam anyagilag is támogatja a német anyanyelvű oktatásban részt vevő romániai tanügyi alkalmazottakat. A projektet az az alapítvány bonyolítja le, mely az erdélyi német gazdaságfejlesztési program „gazdája” is.

Anyagilag is támogatja a német állam a német anyanyelvű közoktatást Romániában
2024. május 13., hétfő

Kutyái elpusztítása miatt őrizetbe vettek egy szatmári férfit

Őrizetbe vettek a rendőrök egy 50 éves férfit, akit azzal gyanúsítanak, hogy megölte kutyáit, majd egy mezőn szabadult meg a tetemektől – közölte hétfőn a Szatmár megyei rendőr-főkapitányság.

Kutyái elpusztítása miatt őrizetbe vettek egy szatmári férfit
2024. május 13., hétfő

Életét vesztette egy 17 éves lány egy Temes megyei balesetben, a sofőrnek alig néhány napja volt jogosítványa

Életét vesztette egy, Temesvár és Berekszó között történt közúti balesetben egy 17 éves lány hétfőre virradó éjszaka, miután az autó, amelyben utazott, felborult.

Életét vesztette egy 17 éves lány egy Temes megyei balesetben, a sofőrnek alig néhány napja volt jogosítványa
2024. május 13., hétfő

„Elfoglalják” a NATO-csapatok az észak-erdélyi autópályát hétfőn, Aranyosgyéres és Maroskece között lezárják a sztrádát

Lezárják hétfőn néhány órára az észak-erdélyi autópálya Aranyosgyére és Maroskece közötti szakaszát a térségben zajló NATO-hadgyakorlat miatt.

„Elfoglalják” a NATO-csapatok az észak-erdélyi autópályát hétfőn, Aranyosgyéres és Maroskece között lezárják a sztrádát
2024. május 13., hétfő

„Förtelmes, soviniszta teremtmény”: páros lábbal szállt bele az RMDSZ-be George Simion AUR-vezér

Durván nekirontott az RMDSZ-nek Geroge Simion, a szélsőséges Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke Szatmár megyében.

„Förtelmes, soviniszta teremtmény”: páros lábbal szállt bele az RMDSZ-be George Simion AUR-vezér
2024. május 13., hétfő

Cifra népviseletben konfirmáltak a fiatalok Kalotaszeg településein

Kalotaszeg legtöbb magyarlakta településén vasárnap konfirmáltak a református fiatalok, akik a hagyományoknak megfelelően cifra népviseletbe öltöztek a jeles alkalomból.

Cifra népviseletben konfirmáltak a fiatalok Kalotaszeg településein
2024. május 12., vasárnap

Életét vesztette a Radnai-havasok egyik hegyi ösvényéről lezuhant nő

Holtan találtak rá a mentőcsapatok a Radnai-havasok egyik hegyi ösvényéről lezuhant nőre.

Életét vesztette a Radnai-havasok egyik hegyi ösvényéről lezuhant nő
2024. május 12., vasárnap

Megújult a Marosvásárhelyi Művészeti Főgimnázium, kibővült a Körtvélyfái Általános Iskola

A felújított Marosvásárhelyi Művészeti Főgimnáziumban és a kibővített Körtvélyfái Általános Iskolában kértek bizalmat a munka folytatásához az újabb mandátumra pályázó önkormányzati vezetők szombaton.

Megújult a Marosvásárhelyi Művészeti Főgimnázium, kibővült a Körtvélyfái Általános Iskola
2024. május 11., szombat

Vipera, medve, vaddisznó, pásztorkutya: hogyan előzhetjük meg a támadásokat túrázáskor?

Románia hegyvidéki területein bárhol találkozhatunk viperákkal – hívta fel a figyelmet a Krónika megkeresésére Kovács Zoltán Róbert. A Maros megyei hegyimentő-szolgálat vezetőjével a kígyótámadás elkerüléséről, a megmart személy kezeléséről beszéltünk.

Vipera, medve, vaddisznó, pásztorkutya: hogyan előzhetjük meg a támadásokat túrázáskor?