„Hidegebb, mint a hidegháború” – Kiss Rajmund volt diplomata a béketárgyalások nehézségeiről értekezett Kolozsváron

A Harvard Egyetemen és Oxfordban tanult előadó – aki diplomataként megjárta Szingapúrt, Indonéziát, Malajziát és a Fülöp-szigeteket is – tanulságos, frappáns, az ukrán–orosz háború témájának komolysága ellenére humorral is átszőtt bemutatót tartott, mely sok kérdést is maga után vont. Kiss Rajmund a béketárgyalások kérdésköre mentén építette fel a Mathias Corvinus Collegium rendezvénysorozata keretében tartott bemutatóját, hangsúlyozva: ha az ukrán és az orosz fél tárgyalóasztalhoz ül, nem feltétlenül jelenti azt – bármelyik fél részéről –, hogy nemzeti érdekek sérülnek vagy érvényesülnek. Leszögezte, az aktuális háború kapcsán  egy pillanatra sem szabad felednünk, hogy „mind a két fél hazudik”. „Hazudik az ukrán és hazudik az orosz is. Háborúban egyébként ez nem új” – fejtette ki a szakértő Kolozsváron, ahol kisebb tömeg volt kíváncsi az értekezésre. Hozzátette, ez az első olyan háború, amelyben egy bárki által telefonnal felvett jelenet körbejárhatja a világot, és sokszor nagyon nehéz kiszűrni, hogy ezek fals információk-e.

Kiss Rajmund kiemelte, hogy az emberi veszteségen túl a háború gazdaságra és szociális szférára gyakorolt hatásait sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Mert ha nincs rendben a gazdaság, az hosszú távon ugyanúgy emberéleteket fog követelni, így bár az elsődleges prioritás az emberéletek védelme, illetve a tűzszünet, a gazdasági érdekeknek is prioritást kell élvezniük. Kiemelte, hogy a háború kezdete óta tulajdonképpen megszűnt létezni az ukrán gazdaság, „az ország a Nyugat köldökzsinórján él”.

Másfelől Oroszországban sem jobb a helyzet: ott hosszú távon az fogja a fő problémát jelenteni, hogy Oroszország a háború miatt reputációs válságba került, eljátszotta a világ bizalmát, már Kína és India sem gondolja teljesen megbízható partnernek.

 „Ezt a háborút, mint sértett fel, Ukrajna már szinte a kirobbanás előtt, de utána azonnal megnyerte” – vélekedett. Meglátása szerint a reputációveszteség hosszú távon több kárt okozhat Oroszországnak, mint amennyit valaha is nyert a földgázon, kőolajon. Másfelől bizalom nélkül nehéz tárgyalóasztalhoz ülni.

A béketárgyalások kapcsán az előadó kiemelte, hogy az egyik legnehezebb dolog azzal tárgyalni, akit a legjobban gyűlöl az ember, és rengeteg feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy sikeres legyen egy tárgyalás: alkalmazkodni is kell, rugalmasnak lenni, lehetőségeket felajánlani – hiszen „mind szeretjük, ha több opcióból választhatunk”.

A szakértő emlékeztetett, hogy márciusban Isztanbulban a felek még meg tudtak egyezni öt pontban, de azóta változott a helyzet, rá egy-két hónapra már az ukrán félnek nem felelt meg a 2014-es állapot visszaállítása sem, azaz „evés közben jött meg az étvágy”. Kiemelte, hogy Ukrajnában lassan akkora haderő van, mint egész Európában, és ettől az ukrán elnök elhitte, hogy megnyerheti a háborút, és azóta nem kompromisszumképes. „Ezzel nem támadom az ukrán elnököt: ez tény” – szögezte le.

Elmondása szerint az Egyesült Államok elismerte, hogy Ukrajnában tulajdonképpen proxy háború (helyettesekkel vívott, megbízott útján zajló katonai konfliktus) zajlik, azaz Ukrajna területén nemcsak Ukrajna és Oroszország között dúl, hanem igenis az egy nagy geopolitikai világhatalmi játszma, amely éppen Ukrajna területén játszódik.

Kiemelte, hogy a béketárgyalás azért is nehéz, mert egy fenntartható békét kell kötni. Hangsúlyozta, hogy ez épp Kolozsváron biztos nem kell magyarázni (utalva a trianoni szerződésre), hiszen egy rossz békeszerződés megágyaz a következő konfliktusnak. A tárgyalások során szükség van közvetítőkre, megbízható harmadikra – ez lehet több személy, illetve ország is. Kiss Rajmund megjegyezte, hogy ő személy szerint tavasszal Emmanuel Macronban reménykedett, de a francia államfő háttérbe vonult, így szerinte ma már Törökország elnöke, Recep Tayyip Erdoğan az egyetlen, aki próbálja betölteni ezt a szerepet, és párhuzamosan tárgyal mindkét féllel.

Kiss Rajmund elmondta, hogy a múltban akármilyen válság volt, például az Egyesült Államok és a Szovjetunió között a hidegháború idején, állandóan 20-30 diplomata egyeztetett, ám ebben a háborúban hetek teltek-múltak el úgy, hogy látszólag nem történt diplomáciai jellegű kommunikáció (persze titkos tárgyalások lehettek). „Nemzetközi patthelyzet alakult ki, amely diplomáciai szempontból talán még hidegebb, mint maga a hidegháború” – tette hozzá az előadó, kifejtve, hogy Ukrajna és a Nyugat egyik nagy sikere, hogy még a Szovjetuniónál is jobban elszigetelte Oroszországot. Meglátása szerint a két fél kinyilatkoztatásai, reakciói egymás irányába nem túl diplomatikusak.

Kifejtette, hogy ma a nemzetközi kapcsolatokban tulajdonképpen pozícióvédő tárgyalás zajlik, azaz „mindenki mondja a magáét”, senki nem hallgatja meg a másikat, beáll a pozíciójába és nem mozdul.

Zárásként a volt diplomata megismételte, hogy a béketárgyalások sikere nagyon sok tényezőn múlik: kommunikáció kell hozzá, kreativitás, nyitás arra, hogy kölcsönösen jó megoldások szülessenek. Jelenleg nem azt látjuk, hogy erre, ezen az úton haladna az ukrán–orosz konfliktus, de ez bármikor változhat. „Megegyezésre látok esélyt, de hát itt nem a békát kell lenyelnie mind a két félnek, hanem ahogy az angol mondja: »a töltényt kell elharapnia« (bite the bullett – azaz nagy áldozatot hoznia). Csak azt szeretném, ha ez nem lenne aránytalan az egyik félnél sem, mert az akkor vissza fog csapni. Ne legyen egy nagy győztes, mint a világháborúban” – vélekedett kolozsvári előadásában a szakértő.

Az előadás része az MCC több erdélyi városban zajló nyilvános eseményeinek. Kiss Rajmunddal Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is találkozhatnak az érdeklődők.