Bezártságban kellenek a belső erőtartalékok: közéleti személyiségek vallanak a kényszerű otthonmaradásról

„Én például a könyveimet rendezgetem, rég nem látott ismerősöket hívok fel telefonon, vagy levelet írok, a technika eszközei nagy segítségünkre vannak. Jóleső, amikor a bezártságban rég nem látott ismerősök, barátok, egykori osztálytársak beszélhetnek egymással. Nekem a gyermekeim segítenek az ellátásban. Nyilván figyelünk a lelkésztestvérekre, az egyháznak nagyon jó operatív csapata foglalkozik azzal, hogy miként tartsuk a hívekkel a kapcsolatot. Nekünk, lelkészeknek ilyenkor rendkívüli feladatunk, hogy megtaláljuk a Bibliában azt az erős üzenetet, amivel szólni tudunk a hívekhez, és önmagunkat is erősíthetjük” – fejtette ki a püspök. Úgy fogalmazott,

„Bízom benne, hogy a Jóisten nem távolodott el soha a teremtett világtól, mi vertünk éket a magunk gőgjével, nagyot akarásával, büszkeségével. Ezeket most félre kell tenni” – mutatott rá az egyházfő.

A lelki tartalékokról szólva úgy fogalmazott, mindannyiunknak magunknak kell kiásnunk a lelki forrásokat.

– mondta az unitárius egyház püspöke.

A böjtnek ez az egyik meghívása: próbáljunk meg visszalépni

A virtuális térben dolgozik Takó István, a kolozsvári Szent Péter és Pál apostolok (Szentpéteri) templom plébánosa is, aki naponta igyekszik online szentmiséket tartani. Lapunknak elmondta, a hívek ragaszkodnak hozzá, hogy a közvetítés a templomból történjen, de tiltás esetén a paplakról is megoldható. A lelki beszélgetések is interneten keresztül történnek, Skype-on, Messengeren próbál tanácsot adni azoknak a fiataloknak, akiket eddig is „kísérgetett” a lelki életben.

Az idősebbekkel nehezebb a kapcsolattartás, ha nincs internetjük. „Próbálunk rájuk figyelni, megbizonyosodni, hogy a környezetükben vannak, akik segítenek” – mondta Takó István. A plébános szerint az ágyhoz kötött betegek fel vannak készülve erre, azokra kell odafigyelni, akik eljártak templomba. „Volt néni, akit haza kellett küldenünk, mivel nem vette komolyan a tiltást, és eljött. Nem értette, hogy most, amikor ennyire kiszolgáltatottak vagyunk, még a templomot is elveszik tőlünk. Meg kell értetni velük: attól, mert nem úgy kapcsolódunk hozzá, ahogy megszoktuk, a Jóisten még ott van” – summázott a plébános.

Takó István szerint a bezártságnak vannak pozitív oldalai is: olyan emberek keresik meg, akiknek eddig látszólag nem volt fontos a templom, egyre többen hívják telefonon is. Rámutatott, ebben az időszakban a családok minőségi időt tölthetnek együtt, a bezártságot kreatív módon is ki lehet használni.

– vont párhuzamot a bezártság és a böjti időszak kihívásai között a plébános.

„Szerencsésebb vagyok sokaknál, mivel házban lakom, tudok az udvaron sportolni. Igen meredek telken lakom, van vagy 80 lépcsőfok, minden reggel szoktam lépcsőzni 45–50 percet. Egyébként futni szoktam, de most nem járok ki az udvarról, a lépcsőmászással próbálom kielégíteni a napi mozgásigényemet” – vázolta programját.

Csoma Botond szerint a parlamenti munkán kívüli politikai tevékenység teljesen leállt, Kolozs megyében még az RMDSZ megyei tanácsosjelöltjeinek rangsorolását sem tudták megtartani. „Felfüggesztettünk minden politikához kötődő tevékenységet, jómagam is és a kollégák is átálltunk arra, hogy legjobb tudásunk szerint segítsünk az embereken ebben a nehéz helyzetben” – közölte a képviselő. Mióta beindították az idősek megsegítésére irányuló Szomszédok.ro portált, sokat szól a telefonja, vannak már jelentkezők, segítségre szorulók és segítők egyaránt.

Oltean Csongor, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) elnöke elmondta, az elmúlt tíz évben az élete folyamatos pörgésből, szervezésből állt, tehát számára ez a fajta fizikai leállás óriási újdonság.

– fogalmazott. Hozzátette, így jut ideje elmaradt teendőivel foglalkozni, olvasni és sorozatokat nézni, illetve a legfontosabb: tanulni és megtervezni a következő időszakot. A Miért-elnök rámutatott, ők is otthonról dolgoznak: tájékoztatják a közösséget az országos járványügyi helyzetről Facebookon és Instagramon, illetve a fiatalok számára olyan kihívást indítottak, ahol arra kérik őket, mondják el mivel foglalkoznak, és adjanak tippeket másoknak is. „A jelenlegi legfontosabb kezdeményezésünk a #pánikhelyettsegítség, amelyhez különböző formában már nagyon sokan csatlakoztak: intézmények, civil szervezetek, magánszemélyek. Jómagam is bevásároltam már néhány idős néninek. Most erre van a legnagyobb szükség: segíteni az időseknek, és otthon maradni. Erre ösztönzök és kérek mindenkit” – hangsúlyozta Oltean Csongor.

Kapcsolattartás nélkül sokkal nehezebb lenne

Balázs Imre József kolozsvári író, irodalomtörténész a Krónikának elmondta, március első felében Párizsban volt Erasmus oktatói ösztöndíjjal tanítani, úgyhogy már hazajövetele után önkéntes karanténba vonult.

– fejtette ki az irodalomtörténész. Mint mondta, sokakkal tartja persze a kapcsolatot telefonon és interneten, sokkal rosszabb lenne ezt a helyzetet enélkül megélni.

Bíró Sára, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium magyar nyelv és irodalom tanára megkeresésünkre elmondta, a bezártságnak előnyei is lehetnek. „Ilyen, hogy időt nyertünk: a gyermekek és a (magyar)tanárok is a több olvasásra, értékes online tananyagok böngészésére, érettségi tételek tanulására-ismétlésére. Még soha nem haladtam így a javításokkal, bár szerencsére írattam már felmérőket a kényszervakáció előtt” – mondta a pedagógus.

„Márpedig sokat jelent a tanításban, mint minden emberi megnyilvánulásban, a szemkontaktus, az élő beszéd. Az információ még mindig embertől emberig, lélektől lélekig terjed a leghatékonyabban. Vannak tantárgyak (pl. a matematika), ahol nagyobb gyakorlati jelentősége van annak, hogy lássák is a tanárt, ahogy ír, magyaráz. Ott még erősebben érezhető a bezártság hátránya” – fogalmazott.

Ránk zúdult egy csomó idő, amivel kezdenünk kell valamit

„Hirtelen leállt minden. Törölték a próbákat, előadásokat. Leállt az élet egy pillanatra, vagyis csak úgy tűnt. A megszokott, társas életünket nem tudjuk folytatni, de olyan dolgokat lehet kipróbálni, amire eddig nem volt idő” – sorolja Kicsid Gizella, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze. Hozzátette,

„Ránk zúdult egy csomó idő, amivel kezdenünk kell valamit. A lelassulás újra előhozza a szemlélődő énünket, ami nem feltétlenül rossz. Szemléljük, hogy mi történik velünk, a világgal, és próbáljuk megragadni, hogy mit kellene jobban csinálni ezután, mikor véget ér ez a helyzet. Hogy milyen igazságokkal kell szembenéznünk” – fejtette ki a színésznő. Mint mondta, várja, milyen lesz majd az első újratalálkozás a nézőkkel, ugyanakkor kíváncsi, hogy az előadás során sokkal euforikusabb lesz-e az együtt megélés pillanata, mint eddig. „Addig is otthon, otthon, otthon, felelősséggel” – hívta fel a figyelmet Kicsid Gizella.