Négy házat nyelt el a föld a Maros megyei Vámosgálfalván
Egy utcarészt és négy házat nyelt el a föld a Maros megyei Vámosgálfalván. Ciprian Dobre prefektus által a helyszínre vezényelt szakemberek jegyzőkönyvben rögzítették a legsürgősebb teendőket, de egy hónap alatt egyik intézmény sem foganatosított semmilyen intézkedést. A szakemberek elismerik, hogy további tizennyolc ingatlan került veszélybe, de mindenki mástól várja a megoldást.
Fantáziadús rendezők filmjeiben látni ehhez hasonlót: az ember végighalad egy poros utcán, aztán hirtelen véget ér az út, nincs több ház, sőt az utolsó épület fele is hiányzik. Az arra járó megáll, és lenéz: hat-hét méter mély, hatalmas gödör tátong lába előtt. A gödör alján az utca végéből eltűnt négy épület maradványai hevernek.
Pataki Istók Katalin háza szinte egyik napról a másikra lett a vámosgálfalvi Rózsa utca utolsó épülete, szomszédai házát elnyelte a föld. „Tudom, hogy én következem. Éjjelente nem alszom, mert attól tartok, a házam roskadozni, majd zuhanni kezd” – panaszolja az idős asszony, aki az elmúlt esztendőkben biztosítást is kötött házára, de az ingatlanbiztosító ügynöke idén már nem volt hajlandó szerződni a veszélyeztetett ház lakójával. Szász Ferencnek egyelőre csak a kertje tűnt el, de látszik, hogy hamarosan a csűr is útnak indul. „Mindjárt nyolcvanéves vagyok, mit tegyek, hova költözzem?” – kesereg az egyedülálló idős ember, akinek apja és nagyapja is ezen az udvaron élte le életét. A szomszédasszony, Szász Júlia Traian Bãsescu államfőnek készül írni. Szerinte a megyei hatóságokat nem érdekli a vámosgálfalviak tragédiája, hisz az elmúlt hónap alatt semmit nem tettek.
Lassú víz partot mos
A talaj sokkal gyorsabban dolgozik, mint a hatóságok – állapítják meg az utca végébe gyűlt szomszédok. Végh József polgármester hiába is próbálja őket azzal nyugtatni, hogy „majd meglátják, magukat innen viszik a temetőbe”, az emberek nyomban rávágják: „igen, ha holnap halunk meg”. A távolabbi jövőben már egyikük sem bízik. „Én nem tudom, miért olyan nehéz megoldást találni, egy támfalat emelni, hisz a vak is látja, hogy a Küküllő mossa a partot” – mondja Szász Júlia.
A Kis-Küküllőt az 1975-ös árvíz után terelték új mederbe. A polgármester szerint akkoriban senki sem számolt az intézkedés negatív hatásával. „Támfalat kellett volna építeni, csatorna- és drénrendszert kellett volna kialakítani, fákat kellett volna ültetni. Mindez tízmilliárdokba kerül, a község évi költségvetése még a hetet sem éri el. Ha a megyei vagy a központi hatóságok nem segítenek, az egész utca eltűnik a föld felszínéről” – mondja Végh József, aki nyilatkozatával nem akarja az embereket még inkább elszomorítani, ezért távolabb húzódik a tömegtől. Mint mondja, egy hónappal korábban egyezség született a vámosgálfalvi polgármesteri hivatal, a megyei önkormányzat, a vízügyi igazgatóság és az építkezési felügyelőség között, amelynek értelmében a felek mielőbb intézkednek.
Kié legyen a kezdőrúgás?
Az érintett intézmények viszont egymásnak passzolgatják a labdát; a kezdőrúgásra egyikük sem vállalkozik. A Maros megyei prefektúra kabinetfőnöke, Marius Ichim megkeresésünket követően a vámosgálfalvi polgármestertől tájékozódott az egy hónappal korábban aláírt jegyzőkönyvről. Az együttműködési okirat egyik aláírója, Nicoleta Bochiº mérnök, a megyei tanács műszaki osztályának ügyvezető igazgatója kijelentette: nem az ő feladata az intézkedéssor elindítása. Hasonlóan vélekedett Dávid Csaba is, a vízügyi igazgatóság vezetője, aki szerint az általa vezetett intézményre egyelőre semmi konkrét feladat nem hárul. „Előbb geológiai fúrásokat kell végezni, majd tervet kell készíteni. Ha kiderül, hogy a vízügynek kell lépnie, akkor mi lépünk” – jelentette ki Dávid Csaba, aki azonban hozzátette, hogy tudtával az említett utcarészen nem is lett volna szabad építkezési engedélyeket kibocsátani.
A helyzet megoldásáig az utca végén tátongó tágas és mély gödröt ismeretlen személyek, többnyire az éjszaka leple alatt szeméttel és építkezési törmelékkel töltik meg. „A föld úgy mozog, hogy egy hónap múlva már az a szemét is eltűnik” – állapítja meg keserű humorral Végh József.
szóljon hozzá!