Aszályos nyár után ígéretes a szüret az Érmelléken

Javában tart a szüret Piheni Annamária 2,2 hektáros bihardiószegi birtokán. A községközpont szomszédságában fekvő határrészt a helyiek Nagyjankának hívják, ezért is fontos az   agrárvállalkozó számára a dűlő megnevezése. A Yanka Winery nevet viselő pincészet kezdőbetűje nem sznobizmusból váltott Y-ra, hanem megalapozott magyarázata van: vendéglátóm ezzel a formával akarja érzékeltetni a szőlőtőke és a borospohár alakját.

A pincészetet a környéken sokan ismerik, hiszen több borkóstolón bemutatták kiváló kézműves nedűit.

Hektáronként akár 1500 lejes támogatást kapnának az aszálykárosult gazdák egy friss tervezet értelmében

Hektáronként 1500 lejes kártérítést kapnak azok a gazdák, akiknek az aszály teljes egészében megsemmisítette az idei termését – derül ki a mezőgazdasági minisztérium honlapján kedden közzétett sürgősségirendelet-tervezetből.

Idéntől bioborokra akarnak váltani, de az elmúlt években sem használtak nagy mennyiségű nagyüzemi növényvédő szert – gyomirtókat egyáltalán –, a különböző betegségek és kártevők ellen elsősorban természetes készítményekkel védekeznek.

A szüretelő női csapat éppen a cabernet sauvignon fajtát szedi: a fehér királyleányka és a tramini mellett a vörös cabernet került idéntől bioművelésbe. A hosszan tartó aszályos időjárás ellenére a szőlőfürtök szépen fejlettek, azonban a házigazda szerint a szőlő bármennyire is bírja a tartós szárazságot, a harmonikus ízek kialakulásához némi nyári csapadékra lett volna szükség, ami az Érmelléken is több hónapon át hiányzott.

„Most ugyan szép zöld a sorok közötti növényzet, de két hónappal ezelőtt olyan volt, mintha gyomirtóztunk volna: ennyire kopár szőlőföldet emberemlékezet óta nem láttak a környékbeli boros gazdák. Kaszálni sem kellett, mert nem volt mit” – magyarázza Annamária, aki utánfutós traktorával szállítja el az aljban található présházba a műanyag ládákba szedett szőlőt.

Ha nincs eső, egy csomó kórokozó ellen sem kell védekezni – ezek a légköri nedvesség hatására terjednek –, azonban az ősz beköszöntével a valóság másként fest. A szeptemberi–októberi esős időjárás miatt az érmelléki szőlősökben fekete rothadás ütötte fel a fejét, ami elsősorban a kadarkát és a szintén vörös merlot szőlőt viseli meg. A magyarországi borvidékeken széles körben elterjedt kadarka Erdélyben nem túl népszerű: a környéken is jobbára Piheniék termesztik kiváló bora miatt. Idén sokat kell „babozni”: a rothadt szemeket kézzel szedik le a károsodott fürtökről, a darálóba csak az ép rész kerülhet, hogy ne rontsa el a bort. Egy leszedett kadarkafürtön mutatja vendéglátóm, mennyire tömött és vékony héjú a termés, ezért könnyebben megbetegedhet a szőlő. A szomszédos parcellán a környék hagyományos fajtájával, a bakatorral próbálkoznak – ebből egy kampány keretében több gazda ültetett –, idén azonban nagyon megtámadták a termést a darazsak.

Az egykoron híres bakatorból egyelőre csak kísérleti jelleggel készítenek, és ha beválik, akkor lesz folytatás.

A földben hosszú ideig kitartó akác sasfákkal kifeszített támrendszert a sorokon nemes rozsdás fémoszlopok váltják. Az ökogazdálkodást vállaló Piheni Annamária nem mezőgazdásznak tanult, de azt vallja, hogy építészmérnöki munkája művészi alkotás tekintetében rokon a kézműves borok készítésével. A korábban ökoházak tervezésével is foglalkozó szakember Temesvárról telepedett haza, hogy szőlőtermesztéssel és borászattal foglalkozzon.

„Édesapám boraiból elvittem egykori főnökömnek és kollégáimnak, és mindenki dicsérte. Közben terveztem egy vinotékát is, ahol borokat kóstoltunk meg, és lassan megérlelődött bennem, hogy igazából itthon van a helyem, az Érmelléken. A váltásban szerepet játszott, hogy az eredetileg félhektáros szőlőbirtokot édesapám el akarta adni, mert azt mondta, ha nem jövünk haza, hosszabb távon neki nincs ereje a gazdálkodáshoz” – meséli az indulás körülményeit a jankafalvi borász. Megemlíti, hogy közben kiderült, a mellettük levő gazos földterület is eladó, így kapóra jött, hogy nagyobb parcellára nyújtsanak be uniós pályázatot. Az elnyert támogatással 2016-ban 1,6 hektárra sikerült szőlőt telepíteni, három év múlva pedig már termett. Onnantól fogva nem volt kérdés, hogy az új birtoknak állandó gazda kell a szőlészeti és borászati munkálatok elvégzéséhez. A teendők annyira sokasodtak, hogy idén már nem futotta háztervezésre, így Annamáriából főállású gazda lett. Férje Nagyváradon dolgozik, de amikor ideje engedi, ő is besegít a várostól bő harminc kilométerre fekvő birtokon. A gazdaságban napszámosok is dolgoznak, de az alapember Piheni Annamária édesapja. Az egykori gépészmérnök úgy nőtt fel, hogy a családban, a szülők és nagyszülők kertjében mindig volt szőlő, amit munka mellett ők is műveltek.

A szűkös pincét jövőre szeretnék kibővíteni: már nehezen férnek a tölgyfahordók, a tartályok és a palackozott borok. A bor kereskedelmi forgalmazásához most várják a szükséges engedélyeket, ami egy hosszú, bürokratikus eljárás végállomását jelenti. Az Érmelléken pár boros gazda vágott bele borászatának hivatalossá tételébe, a többség ömlesztve árulja a bort.

A gazdák elé tornyosuló akadályok között a legfőbb gond, hogy a törvény nem tesz különbséget az egy- vagy a százhektáros szőlőbirtok között, mindenkinek ugyanazt a kacskaringós hivatali utat kell bejárnia, ami később élelmiszer-biztonsági ellenőrzésekkel és évente kötelező laboratóriumi bevizsgálással jár.

A gazda engedély birtokában is csak azokra a borfajtákra kaphat zárjegyet, amelyek a hivatalos romániai nyilvántartásban szerepelnek. Annamária szerint engedélyezett pincészet zárjegy nélküli borospalackokat is forgalmazhat, de a címkén nem lehet feltüntetni a fajtaösszetételt. Holott egy kézműves pincészetben – mint a Yanka Winery –, a folyamatos kísérletezés, háziasítás, a tájborok kialakítása fontos tevékenység, ami siker esetén a pincészetnek hoz hírnevet. Ma már több ilyen boruk van, például az újdonságnak számító kadarka-cabernet háziasítás, vagy a gyógynövények hozzáadásával készülő, úgynevezett herbálborok kadarkából vagy királyleánykából. Vannak borversenyeket nyert, aranyérmes boraik is, de házigazdám különösebben nem lelkesedik a versenyekért.

„Az ilyen típusú kézműves borok nehezebben értelmezhetők. Inkább „beszélgetős borok”: idő kell, amíg kinyílnak és megmutatják valódi értéküket. A százas nagyságrendű bormustrák mellett a zsűrinek erre nincs ideje. Boraimat borkóstolókon szeretem bemutatni, és a közönségre bízni értékelésüket” – érvel a borosgazda, aki télen Kolozsváron, Marosvásárhelyen, illetve Csíkban tervez közönségtalálkozókat. Mint fogalmaz, a kézműves borokat készítő termelő számára ez a legjobb mód a megmérettetésre. Ezt követően a borok a környező szaküzletekbe kerülnek, áruházi kínálat ugyanis nem jön szóba. Ahhoz sokkal nagyobb mennyiség kell, másrészt a kézműves minőséget nem lehet hónapokon át, vagy akár egy évig áruházi polcon tartani. Az ilyen bornak pincehőmérséklet kell. Piheni Annamária elismeri, hogy Erdélyben a kis borászatok nehezen tudnak talpon maradni.

Nálunk a viszonylag olcsó nagyüzemi tömegborok terjedtek el, amit a Dél-Amerikából és Nyugat-Európából importált olcsó kategóriás borok egészítenek ki.

A kézműves pincészetnek meg kell találnia az igényesebb fogyasztók táborát, ahol a minőségi és egészséges borokért valamivel többet hajlandók fizetni. Eddigi borkóstolóik azt igazolják, hogy jó úton járnak.