A pincészetet a környéken sokan ismerik, hiszen több borkóstolón bemutatták kiváló kézműves nedűit.

„Most ugyan szép zöld a sorok közötti növényzet, de két hónappal ezelőtt olyan volt, mintha gyomirtóztunk volna: ennyire kopár szőlőföldet emberemlékezet óta nem láttak a környékbeli boros gazdák. Kaszálni sem kellett, mert nem volt mit” – magyarázza Annamária, aki utánfutós traktorával szállítja el az aljban található présházba a műanyag ládákba szedett szőlőt.

Kadarka és bakator

Ha nincs eső, egy csomó kórokozó ellen sem kell védekezni – ezek a légköri nedvesség hatására terjednek –, azonban az ősz beköszöntével a valóság másként fest. A szeptemberi–októberi esős időjárás miatt az érmelléki szőlősökben fekete rothadás ütötte fel a fejét, ami elsősorban a kadarkát és a szintén vörös merlot szőlőt viseli meg. A magyarországi borvidékeken széles körben elterjedt kadarka Erdélyben nem túl népszerű: a környéken is jobbára Piheniék termesztik kiváló bora miatt. Idén sokat kell „babozni”: a rothadt szemeket kézzel szedik le a károsodott fürtökről, a darálóba csak az ép rész kerülhet, hogy ne rontsa el a bort. Egy leszedett kadarkafürtön mutatja vendéglátóm, mennyire tömött és vékony héjú a termés, ezért könnyebben megbetegedhet a szőlő. A szomszédos parcellán a környék hagyományos fajtájával, a bakatorral próbálkoznak – ebből egy kampány keretében több gazda ültetett –, idén azonban nagyon megtámadták a termést a darazsak.

Ökoépítészettől ökogazdálkodásig

A földben hosszú ideig kitartó akác sasfákkal kifeszített támrendszert a sorokon nemes rozsdás fémoszlopok váltják. Az ökogazdálkodást vállaló Piheni Annamária nem mezőgazdásznak tanult, de azt vallja, hogy építészmérnöki munkája művészi alkotás tekintetében rokon a kézműves borok készítésével. A korábban ökoházak tervezésével is foglalkozó szakember Temesvárról telepedett haza, hogy szőlőtermesztéssel és borászattal foglalkozzon.

„Édesapám boraiból elvittem egykori főnökömnek és kollégáimnak, és mindenki dicsérte. Közben terveztem egy vinotékát is, ahol borokat kóstoltunk meg, és lassan megérlelődött bennem, hogy igazából itthon van a helyem, az Érmelléken. A váltásban szerepet játszott, hogy az eredetileg félhektáros szőlőbirtokot édesapám el akarta adni, mert azt mondta, ha nem jövünk haza, hosszabb távon neki nincs ereje a gazdálkodáshoz” – meséli az indulás körülményeit a jankafalvi borász. Megemlíti, hogy közben kiderült, a mellettük levő gazos földterület is eladó, így kapóra jött, hogy nagyobb parcellára nyújtsanak be uniós pályázatot. Az elnyert támogatással 2016-ban 1,6 hektárra sikerült szőlőt telepíteni, három év múlva pedig már termett. Onnantól fogva nem volt kérdés, hogy az új birtoknak állandó gazda kell a szőlészeti és borászati munkálatok elvégzéséhez. A teendők annyira sokasodtak, hogy idén már nem futotta háztervezésre, így Annamáriából főállású gazda lett. Férje Nagyváradon dolgozik, de amikor ideje engedi, ő is besegít a várostól bő harminc kilométerre fekvő birtokon. A gazdaságban napszámosok is dolgoznak, de az alapember Piheni Annamária édesapja. Az egykori gépészmérnök úgy nőtt fel, hogy a családban, a szülők és nagyszülők kertjében mindig volt szőlő, amit munka mellett ők is műveltek.

A borkóstoló az igazi cégér

A szűkös pincét jövőre szeretnék kibővíteni: már nehezen férnek a tölgyfahordók, a tartályok és a palackozott borok. A bor kereskedelmi forgalmazásához most várják a szükséges engedélyeket, ami egy hosszú, bürokratikus eljárás végállomását jelenti. Az Érmelléken pár boros gazda vágott bele borászatának hivatalossá tételébe, a többség ömlesztve árulja a bort.

„Az ilyen típusú kézműves borok nehezebben értelmezhetők. Inkább „beszélgetős borok”: idő kell, amíg kinyílnak és megmutatják valódi értéküket. A százas nagyságrendű bormustrák mellett a zsűrinek erre nincs ideje. Boraimat borkóstolókon szeretem bemutatni, és a közönségre bízni értékelésüket” – érvel a borosgazda, aki télen Kolozsváron, Marosvásárhelyen, illetve Csíkban tervez közönségtalálkozókat. Mint fogalmaz, a kézműves borokat készítő termelő számára ez a legjobb mód a megmérettetésre. Ezt követően a borok a környező szaküzletekbe kerülnek, áruházi kínálat ugyanis nem jön szóba. Ahhoz sokkal nagyobb mennyiség kell, másrészt a kézműves minőséget nem lehet hónapokon át, vagy akár egy évig áruházi polcon tartani. Az ilyen bornak pincehőmérséklet kell. Piheni Annamária elismeri, hogy Erdélyben a kis borászatok nehezen tudnak talpon maradni.