„Így a gyerekek megtanulják a kézügyességet, de főként azt, hogyan is éltek régen a parasztemberek – fogalmazta meg a rendezvény célját Tóth Piroska, a tájház háttérintézményeként létrehozott Pro-Pir-Kult Egyesület elnöke. – Régen mindent saját kezűleg csináltak meg, nem vették meg a kész eszközöket, legyen szó használati tárgyakról vagy ajándékokról. Ez, ugye, dupla öröm: egyszer azért, mert dolgoztak vele, másodszor azért, mert elkészült, és jó lett. A környezet, ez a muskátlival teli parasztudvar pedig szerintem nagyon is inspirálja a gyereket, akiknek a munkáiból a nap végén kiállítást rendezünk be.”

Merthogy különböző alkotások készültek a nap folyamán: az RMDSZ Arad megyei Nőszervezetének tagjai fonásra, gyöngyfűzésre, nemezelésre és mézeskalácssütésre is tanították a főleg Aradról érkezett résztvevőket. Bár a mézeskalácsnak nem júniusban van a szezonja, a gyerekek lelkesen vetették bele magukat a tészta nyújtásába, sütésébe és díszítésébe.

„Nagyon ügyesek, és odafigyelnek a részletekre: a nyújtásra, vagy hogyan helyezik be a formákba a nyers tésztát, és a díszítésre is – ismerte el az odaadásukat Bara Júlia, a mézeskalácssütés vezetője. – Most mindenkinek a fantáziájára van bízva, hogyan díszíti a kalácsot cukormázzal, de van olyan is, amikor megtanítjuk a gyerekeknek a motívumokat, amelyek hagyományosan felkerülnek a mézeskalácsra.”

A kis kezekre „szabott” nyújtófával foglalatoskodó Lénárt Emma (aki „mindjárt másodikos” lesz) bevallotta, hogy „most az tetszik, hogy gyúrjuk, de aztán az fog tetszeni, ahogy díszítjük”, míg a szintén a mézeskalácsos asztalnál ügyeskedő elsős Páva Kristóf büszkén mondta, hogy otthon is szokott segédkezni a konyhában, mégpedig „főleg a megevésben”.

„Már ötödik éve szervezünk kézműves-foglalkozásokat, főleg ünnepnapok környékén, és mind több és több a jelentkező. Szükség van arra, hogy magyar néphagyományokkal, kézművességgel, magyar nyelven, az anyanyelvükön ismerkedjenek meg a gyerekek, a szülők igénylik ezt” – fogalmazta meg a tapasztalatokat a szervezők nevében Ürögdi Katalin, kiemelve, hogy a rendezvény lebonyolításához a Communitas Alapítvány nyújtott támogatást.

Kovács Jenő Aradról érkezett a párjával és két unokájukkal a rendezvényre. „Az itt látható mezőgazdasági eszközök zömét nemcsak láttam már, hanem nagyszüleimnél használtam is annak idején. Örvendek, hogy az unokáimnak is megmutathatom, mi, mire való. A gyerekek rácsodálkoznak, de érdekli őket, és én ennek örvendek, mert a múltunkat, a magyarságunkat adjuk ezáltal tovább” – fogalmazta meg, hozzátéve, hogy a tavalyi rendezvényen annyira jól érezték magukat, hogy úgy döntöttek: idén is elmennek a Tornyai Tájházba.

korábban írtuk

A népi kultúra magyar szigete a Tornyai Tájház

A hajdani alföldi magyar paraszti életre emlékeztető üde színfolt Arad megyében, de talán a Partium és a Bánság egész határán a Tornyai Tájház. Suttyák András és Tóth Piroska nyugdíjas éveik kezdetén találták meg új hivatásukat: a hagyományőrzést.