Nyolc éve kilincsel a hiányosan kimért földje ügyében egy tordaszentlászlói gazda
Nyolc éve kilincsel a különböző helyi és Kolozs megyei irodákban Boldizsár-Zejk Albert tordaszentlászlói gazda azért, hogy a valóságban is megkapja azt a szántóföldparcellát, amely papír szerint az övé. A 85 éves bácsi igazát immár jogerős bírósági ítélet és számtalan prefektusi felszólítás erősíti meg. A hivatal azonban elintézettnek tekinti az ügyet. Elismeri a méltánytalanságot, de úgy véli, a panaszos már korábban elfogadta a megoldást. Az ügy az észak-erdélyi autópálya nyomvonalán kibontakozó telekspekulációk világába is betekintést nyújt.
„Nekem nem kell senki földje, de ahhoz ragaszkodom, amit a szüleimtől örököltem” – jelenti ki nyugalmat, de mégis határozottságot sugalló hangon Boldizsár-Zejk Albert tordaszentlászlói gazdálkodó. A 85 éves öregember nyolc éve rója megszállottként a községi és a megyei hivatalokat azért a nyolc ár földért, amennyivel kevesebbet mért ki számára 1997-ben a földosztó bizottság a községhez tartozó Magyarfenes melletti Réten. Az üggyel kapcsolatos iratok vaskos dossziéjából a tordai bíróság jogerőre emelt ítélete is előkerül. Ebben a bíróság arra kötelezi a szentlászlói községházát, mérje ki a panaszosnak azt a 2400 négyzetméter területet, melyre 2004-ben birtoklevelet állítottak ki, és fizesse ki a pereskedés 5,25 millió régi lejre rúgó költségeit. Hasonló felszólítások sorát küldte a községházára Kolozs megye prefektusa, Alin Tiºe is, 2006. február 9-én keltezte a legutóbbit. Ebben hétnapos haladékot adott a községházának az ügy rendezésére, és jelezte, hogy a földkimérés indokolatlan késleltetése esetén 100 és 300 millió régi lejes bírság róható ki a felelősökre. A felszólításoknak azonban semmilyen következményük nem volt. A Krónika szerkesztőségébe bekopogó öregember elpanaszolta, az bántja a leginkább, hogy magyar emberek juttatták ebbe a helyzetbe.
Albert bácsi tordaszentlászlói házát könynyű megtalálni. Az impozáns méretű épületet a falak csempeborítása kiemeli a szomszédos házak közül. A panaszos felesége, Erzsi néni az udvaron fogad. Mindenben igazat ad az urának, mégis bosszankodik a konoksága miatt. „Eltöröm a lábát, csak már egyszer üljön le a fenekére, és ne járjon többet ezzel a földüggyel – fakad ki belőle a panasz. – Úgysem tudjuk már megművelni, a fiaink Svédországban élnek. Minek bosszankodni? Lesz aztán elég föld fölöttünk.”
A „kollektív” öröksége
A tisztaszobában folytatott beszélgetésből kiderül, másfél évtizede gyűl az öregben a község vezetőivel és a községházán dolgozókkal szembeni elégedetlenség. Elmondása szerint többségük a termelőszövetkezet íróasztala mellől „igazolt át” a polgármesteri hivatalba. Most is elérzékenyül, amikor elmeséli, hogy 1990-ben azt hitte, elérkezett a szabad világ, és árpával vetette be a család egyik régi földjét. Azonnal érkezett a felszólítás a téeszből: ne merészkedjen még egyszer a földre, mert feljelentik birtokháborításért. Néhány napon belül ki is szántották a vetést.
Később már gazdálkodhatott a több mint négy hektárt kitevő földjein. Azon a 24 áron is, amelyiknek egy részéért a pert indította. A kialakult rend 1997-ben borult fel, amikor távollétében mérték ki a földeket a Réten. Az épp Svédországban tartózkodó öregek érdekeit senki nem képviselte, így a papíron 24 áras parcella a valóságban 18,65 ár lett. Így is került volna vevő a földre. Dan Bodea kisfenesi üzletembert ugyanis nem zavarta a hiány, jelezte, el tudja intézni az ügyet. Albert bácsi azonban nemet mondott. „Ez kérem az irodai igazság – magyarázza –, a földüzérek el tudják intézni a problémát, én meg egy megnyert per után sem.”
Az öreg most is felidegesedik, amikor az ügy rendőrségi kitérőjéig jut. Tavaly azért kapott ugyanis beidézést, hogy a rendőr jelenlétében próbálják megpuhítani a földüzérek. „Hát mi vagyok én, bűnöző? – idézte fel akkori reagálását. – Engem akkor rendeltek legutóbb a rendőrségre, amikor a kollektívet csinálták, mert nem akartam beállni.”
A hivatal igaza
A tordaszentlászlói polgármesteri hivatalban legyintenek, amikor meghallják, kinek a földügye felől érdeklődünk. Az ott dolgozók szerint a községben birtokba helyezett gazdák közül Albert bácsi az egyedüli háborgó. Van, aki elfogadja, hogy maga is így járna el az öreg helyében, de a hivatalnokok többsége a panaszost hibáztatja.
Tamás Gebe András 1990 után csak a vitatott földkimérés idején nem volt polgármester a községben. Elismeri, hogy méltánytalanság történt Albert bácsival, de hozzáteszi, ezt – úgy ahogy lehetett – kiigazították. 2003. március 5-én ugyanis a tanács arról határozott, hogy meghosszabbítja az öreg parcelláját, és a községi legelő területéről méri ki a különbséget. „Ez a rész úgyis az autópálya nyomvonalába esik, és kisajátítja az állam – érvelt a polgármester. – Négyzetméterenként kettő és öt euró közti összeget fizetnek kárpótlásként. Õ ezt akkor megértette, később mégis beperelt bennünket.” A polgármester elmagyarázta, ha már kiadták a szomszédos parcellákra a birtokleveleket, nem mérheti ott a földet, ahol a panaszos kéri. „Nekem mind küldheti a prefektus a leveleket, mert én meg tudom mutatni, hogy Albert bácsi aláírta a 24 árról szóló birtokba helyezési jegyzőkönyvet, tehát elfogadta az általunk javasolt megoldást. Még azelőtt megkapta a földet, mielőtt beperelt volna bennünket”. Az irodában azt is állítják, hogy azért bizonyult kevésnek a föld, mert akadt, aki igazoló iratok nélkül, tanúkkal bizonyította jogosultságát. Egy magyarfenesi asszonynak éppen Albert bácsi adott ilyen nyilatkozatot.
Az irodában úgy vélik, a történet voltaképpen pénzről szól. A feltételezésnek lehet is némi alapja. A pótlásként adott legelő kisajátításáért ugyanis más árat fizet az autópálya-építő, mint a szántóföldért. És a szántóföldre ajánlott összeg is harmadrésze a piaci árnak. A magyarfenesi Réten ugyanis jelenleg 14 eurót kérnek egy négyzetméter területért.
szóljon hozzá!