Taj csi – az egészség művészete

Halk zene szól, füstölők illatoznak   Bara Gábor nagyváradi városközpontban található tágas házrészében, amely gyakorló- és kezelőteremként is szolgál. A berendezés még nem készült el, hiszen Bara egy-két hete költözött ide, de kínai stílusú selyempárnák díszelegnek a padlón, legyezők a falakon, és zamatos zöld tea is készül itt. Azok térnek be hozzá, akik ősi kínai módszerekkel kívánják megőrizni vagy visszakapni testi-lelki egészségüket. Bara Gábor kamaszkora óta érdeklődik az ázsiai létfelfogás iránt. „Gyermekként láttam a televízióban, hogy Kínában az idős emberek is tornáznak, mozognak” – meséli, s mint mondja, elcsodálkozott, hiszen a nyugati felfogásban az öregkor fogalmával a betegség is társul.

 „Ennek nem kell így lennie” – fejti ki. Az ellentét főképp annak tulajdonítható,  hogy az ázsiai ember eleve másként látja a világot, az életet és a halált, mint mi. „Például míg egy európai ember azon siránkozik, hogy már csak száz leje van, az ázsiai azt mondja, mennyi mindent tudok még ezzel kezdeni!” A pozitív gondolatok a keleti felfogásban pozitív történéseket is okoznak, és ez fordítva is igaz.

Masszázzsal és mozgással az energiaáramlásért

Bara Gábor 2002-ben az interneten keresgélt a keleti gyógymódok és filozófiák témájában, amikor rábukkant Tóth Zoltán taj csi mester elérhetőségére. Elektronikus levélben kért tőle tájékoztatást, s elmondta neki, szeretne minél többet megtudni az ősi keleti tudományokról. A mester azonban kiábrándította: interneten, levélben nem lehet ilyesmit oktatni vagy tanulni. Gábor, aki akkoriban televíziós operatőrként dolgozott, vonatra ült, és a bizalmatlanság szikrája nélkül Budapestre utazott.

Azóta rendszeresen jár hozzá, s az utóbbi években a mester is gyakran látogat Váradra, hogy Gábor tanítványaival foglalkozzon – Bara ugyanis néhány év tanulás után elindította a saját csoportos foglalkozását Nagyváradon. Eleinte a Szakszervezetek Művelődési Házában tartották taj csi edzéseiket, mostantól folynak a gyakorlások (nem edzések, mondja Gábor, hiszen az edzés keményebb, sportosabb dolog ennél) az új teremben. Fiatalok és idősek egyaránt eljárnak hozzá és társához, Árpádhoz, hogy a megszokottól nagyban különböző mozgásformával tartsák karban testüket.

Csoportjukban szemmel láthatóan több a nő, mint a férfi. Bara szerint a nők mifelénk sokkal jobban odafigyelnek az egészségükre, mint a férfiak. Tőlünk nyugatabbra ez egyébként már nincs így, Magyarországon például egy taj csi foglalkozáson nagyjából ötven-ötven százalék a nemek aránya.

A szervezet diktál

A mozgás, a légzéskoordináció és a pozitív gondolkodás mellett fontos szerepe van az egészség megőrzésében a helyes táplálkozásnak is, fejti ki Bara Gábor. A kínai tanítás lényege a mértékletesség, illetve a különböző táplálékfajták közötti egyensúly. „Senki nem mondja, hogy nem szabad húst enni, de a hús mellé mindig fogyasszunk zöldséget vagy gyümölcsöt – magyarázza. – A burgonya nem jó választás a hús mellé, mert megterheli a szervezetet.” Ugyanígy egy-egy pohár bor vagy sör sem ártalmas, csak a túlzásokat kell kerülni. Szerinte egyébként ha valamit megkívánunk, abból fogyasztanunk is kell, hiszen a szervezet jelez, ha valamire szüksége van.

A taj csi, mint a mester mesélte, háromféle keringést (meridiánt) ismer a szervezetben: a vér, a nyirok és az energia, más néven a csí áramlását. Az előbbi kettőt ismeri a nyugati orvoslás is, az utóbbi viszont már a misztikum ködébe vész. Pedig, ahogy Bara Gábor mondja, ezek az ismeretek távolról sem jelentenek varázslatos tudást, hanem ugyanúgy be lehet gyakorolni őket, mint bármilyen más mozgásformát. Bara Gábor, aki gyógymasszőri képesítéssel rendelkezik, mesterénél kitanulta a kínai masszázs csínját-bínját is, így olyanok is jöhetnek hozzá, akiknek baleset vagy műtét miatt különböző fájdalmaik vannak.

Mint mondja, különbség van a két masszázstípus között, de valójában mindkettő nagyon egészséges. „A svédmasszázst azonban nem ajánlanám például egy szívbetegnek, mivel ott a fölfelé irányuló masszírozó mozdulatok a szív felé terelik a véráramot, és ez kifejezetten káros lehet – mondja. – A kínai masszázsban az a különleges, hogy mindig személyre szabott, nagyon finom és kíméletes kezelés, bármilyen betegség ellen, bárkire jótékony hatással van.” A kínai orvostudomány szerint minden betegség fő ismérve, hogy az energiaáramlás lelassul. A taj csiben ismert akupresszúra úgy hat, hogy a gyógyító azokat a pontokat veszi kezelésbe a testen, amelyek bizonyos szervekkel, testrészekkel kapcsolatban vannak, így feloldja a gátakat, amelyek akadályozzák a csí özönlését.

„A depresszióst nagyon könnyű kezelni”

Fizikai és lelki bajokat egyaránt kezelhetnek kínai módszerekkel. Gábor már több olyan emberrel is foglalkozott, akiket a nyugati orvoslás depresszióval diagnosztizált, s mind gyógyultan távoztak. „A depresszióst nagyon könnyű kezelni – mondja –, egy kis beszélgetéssel, odafigyeléssel el kell érni, hogy megnyíljon, s onnantól kezdve minden megy magától. A páciens már az első érintéseknél megérzi, hogy itt nem humbugról van szó, senki nem akarja őt átverni, és egyre jobban érzi magát.”

Napjaink népbetegségének, a stressznek a kezeléséhez is ajánlja a taj csit, a szintén ehhez tartozó csikungot és a masszázst: „A mély légzés minden esetben ellazít, a laza mozgások pedig laza gondolatokat eredményeznek – mondja. – Az ember megtanul uralkodni magán, az indulatain. Nem leszek ideges, mégpedig azért, mert nem akarok ideges lenni.”

Ezt a célt szolgálja a taj csi mozgásforma is, azzal, hogy lassú, könnyed mozdulatokkal vezeti rá a testet a helyes koordinációra, kontrollra és egyensúlyra. „A kínaiakon is látszik, hogy ez a gyakorlás meghosszabbítja az életet” – véli Gábor.