„Gipszbe tett” generáció

A gépesített, automatizált életforma beszűkítette mozgásterünket, s ahhoz, hogy létezzünk, szinte semmilyen fizikai tevékenység nem szükséges. Egyetlen gombnyomással pillanatok alatt megoldunk mindent a környezetünkben, mert az idő drága, s a nap 24 órája hasznos percekre van beosztva. Rohanunk, több munkahelyen is dolgozunk, (ahol helyt is kell állnunk), de legtöbbször nem a lábaink visznek, autókkal helyettesítjük őket.

Mindent percre pontosan megszervezünk, hogy megfeleljünk a társadalmi elvárásoknak, a mindennapos kihívásoknak. És ebben a rohanó világban rohanva neveljük gyerekeinket is. Kocsival visszük-hozzuk az iskolába, s az iskolai tevékenységen kívül leterheljük magánórákkal, olyan foglalkoztatásokkal, amelyek a sikeres jövőképet vetítik előre majdani pályájukon, de a napi tevékenységükben alig vagyunk jelen (magunkat másokkal helyettesítjük).

Divatos a lomha járás, ingatag tartás

Gyerekeink pedig másképp élik meg ezt a világot, s mindig kapnak egy kiskaput a tilosban. Ők lezsernek mondják ezt, s  bő nadrágban, fűzetlen cipőben járnak. Hátuk hajlott, járásuk lomha, tartásuk ingatag, a divat irányzataihoz igazodik. Nem módi már a szép tartás, jó megjelenés, ápoltság, nem illik a divatos szakadt farmerhez, deszkás cipőhöz. Az információözön magával sodorja őket, és hatalmában tartja érdeklődésüket. Mindent kényelmesen akarnak megoldani, s naponta órákat töltenek a számítógép előtt.

Keménynek tűnik a jellemzés, de ismerjük be, a fiatalok nagy részét ekképp látjuk úton-útfélen. A divatosnak mondható slampos, csavargó kinézet egyebek mellett összefüggésben áll a tartáshibák és fizikai rendellenességek kialakulásával. Ideáljaik a különböző zeneirányzatok sztárjai, azok viselete, járása, viselkedése irányadó sokszor az életükben. Elképesztő, hogy mennyire befolyásolja őket a dübörgő gépzene… Vajon a felnőttek elgondolkodnak-e azon, hogy miért menekülnek a fiatalok ebbe a hangos, dübörgő világba? Ha közelről megvizsgáljuk zsúfolt programjukat, magyarázatot kapunk arra, hogy a túlzott felszabadultság utáni vágy részben azért alakul ki bennük, mert szellemileg agyonterheltek, illetve , mert a fizikai mozgás egyáltalán nem kap szerepet. Az iskola leszögezi őket a padba, tevékenységük vontatott, helytelenül szervezett rendszeren alapszik.

Napi 6-7 óra egy helyben ülve

Ez a rendszer óriási tananyaggal veszi igénybe a gyereket, állandóan felméri, stresszeli, figyelmen kívül hagyja a fokozatosságot, a siker megtapasztalását, az egyéni képességeket, adottságokat és sokszor magát a nevelést. Nem képességeket fejleszt, hanem információkat halmoz. Az oktatás, napi 6-7-8 órában zajlik, amikor tölcsérrel töltik a fejekbe a tudományt, s nemcsak a legfontosabbakra, legszükségesebbekre kell összpontosítaniuk, vagy arra, aminek később hasznát veszik, hanem olyan elvont dolgokra, amelyeket aztán az agy (jó esetben) felnőttkorban kitöröl a memoárból. Diákkorban azonban ezekkel kell bizonyítani, ezekre kell jó jegyet szerezni. Adathalmaz szinte minden tantárgyból.

A logikus gondolkozás messze a háttérbe szorul. A tanulók felmérése 80%-ban írásban történik. A feleltetések hiánya azt eredményezi, hogy nem tudnak szabatosan beszélni, nincs lehetőségük az egyéni véleménynyilvánításra, szóbeli önkifejezésre. Ugyanakkor az is hangsúlyozandó, hogy a felmérők írása vagy a jegyzetelés ideje alatt huzamosabb ideig helytelen testtartással ülnek.

Kielégítetlen természetes mozgásszükséglet

A napi 6-7 órára való felkészülés legalább 4 órányi tanulást igényelne otthon is, de olyan tantárgy is akad, amelyből többet kell készülni, így a négyórás tanulás még inkább kinyúlik. Ha jó szülőként pár hétig kitartóan velük tanulunk, például ötödikben (hiszen nehéz az elemiről átállni), reális képet kapunk arról az eszement követelményrendszerről, aminek a gyerekeket kiteszik. Miért csodálkozunk, hogy sokan feladják, hogy megfeleljenek ennek az állandóan ellenőrző, magas követelményeket támasztó rendszernek, s ráállnak a sikereket biztosító számítógépes játékokra, kerülik az iskolát, játéktermeket látogatnak? Meredeknek tűnik a jellemzés, nem is általánosítható teljes egészében, de a tapasztalat eléggé ráerősít erre. Kivételek is persze mindig vannak, s olyan kiváló tanárok is, akik életre szólóan felkeltik a gyerekek érdeklődését tantárgyuk iránt.

Azt viszont leszögezhetjük, hogy a túlzott szellemi megterhelés és rengeteg követelmény miatt kielégítetlen marad a természetes mozgásszükségletük, testi képzésük akadályozott – hiszen nem marad elég idő erre. Motorikus mutatóik a normális értékek alatt maradnak, és a túlzott szellemi igénybevétel gátolja a szomatikus fejlődésüket. Az is megállapítható, hogy a sok tudománnyal, a számítógépekkel generációkat késztettünk mozdulatlanságra. Leültettük, úgymond ,,gipszbe tettük” a gyermeket, semmibe véve egészséges mozgásigényét.

A diák sok esetben napi 2-3 órát is eltölt a számítógép előtt, ezt meg is szokja, így életviteléből felnőttkorban is hiányozni fog a mindennapi mozgás. A strandszezonban, vakációkban is naphosszat az interneten lógnak, és sokan a számítógépes játékok rabjai. Megjegyzendő az is, hogy amíg Európában a mindennapos testedzés felé irányítják a gyereket, tanügyi rendszerünk az általános iskolában csak 2 órát, középiskolában pedig már csak 1 órát szán a testnevelésre. Ha megfigyeljük, hogy egy gyerek mennyit mozog naponta , az eredmény elkeserítő.

Hajmeresztő biciklis mutatványok az utcán

Órákra lebontva ha összevetjük az iskolai és az otthoni környezet tevékenységeit, fontosabb mozzanatait, alig juthat 3 óra a konkrét mozgásra. Nem csoda hát, ha az amerikai helyzethez hasonlóan – a helytelen táplálkozással társítva – nálunk is rohamosan nő a túlsúlyos és kövér gyerekek száma. Feltevődik a kérdés, kedves szülők, hogy a kevéske szabadidőt mire fordítjuk? A szülők és nevelők egy része ma már jobban odafigyel erre a jelenségre, és a magánórák mellett (vagy helyett) sportra is igyekszik beíratni a csemetéjét. A fitneszipar is virágkorát éli, számos foglalkozás igényelhető, ami örvendetes, de a gyerekek nagy hányada így sem mozog eleget. Megfigyelhető, hogy azokban a családokban, ahol a szülők sportoltak fiatalkorukban, gyerekeiket is ilyen irányba terelik, de az is mérvadó, ha a szülő rendszeresen jár valamilyen karbantartó tornára, labdajátékra.

A személyes példa mintaértékű. Arra is érdemes odafigyelni, hogy egyre több gyerek válik menekülésképpen az extrém sportok megszállottjává. Órákig ugratnak kerékpárjaikkal, gördeszkáikkal, hajmeresztő mutatványokat produkálnak lépcsőkőn, tereken, ahol alkalom adódik egy kis sikerre. Ha a rendszeres mozgást – bármi legyen is az: úszás, torna, fitnesz, futás, labdajáték – legalább heti 2 alkalommal beépítjük az életvitelükbe, s kialakul vonzódásuk a sportági foglalkoztatás iránt, ez hosszú időre bebiztosítja az egészségüket, s civilizált életük lételemévé válik. Már kisiskoláskorban rá kell nevelnünk őket az egészséges életvitelre, a helyes tartásra, mozgásra, izomzatuk karbantartására. Erre szolgálnak a sportfoglalkoztatások mellet, a hétvégi családi kerékpártúrák, erdei séták, kirándulások. Tudatosítanunk kell bennük, hogy egészségünk érdekében a mindennapi mozgás épp olyan fontos, mint a mindennapi kenyerünk.

Bogdán Emese

csíkszeredai testneveléstanár