A megtisztulás, megújulás és termékenység ünnepe

Nagyszombati tűzszentelés

A húsvéti ünnepkör a farsang utáni, negyvennapos nagyböjttel kezdődik, amelynek „mélypontja” a nagypéntek, Jézus szenvedéseinek és kereszthalálának az emléknapja. Ennek tiszteletére a legtöbb templomban passiójátékot, az iskolákban pedig misztériumjátékokat rendeztek. Nagyszombaton szentelték meg a tüzet, illetve ezen a napon tartották vízszentelés szertartását is. A fény jelkép, a tűz fényével Krisztus föltámadása bevilágítja ezt az éjszakát.

A tűzszentelés szertartása, a húsvéti gyertyának és a hívek gyertyáinak meggyújtása, valamint a templom teljes kivilágítása jelzi Krisztus világosságának szétáradását. A leglátványosabb nagyszombati szertartás a feltámadási körmenet volt. A negyvennapos böjt után az emberek teli kosarakkal indultak meg a templomok felé, hogy az abban vitt sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát már megszentelve, megáldva fogyaszthassák el este a húsvétvasárnapi ünnepi asztal körül ülve.

Locsolás és tojásfestés

Húsvéthétfő a magyarok lakta területeken a locsolkodás napja. A szokás eredete a régi időkbe nyúlik vissza, alapja pedig a víz megtisztító és megújító erejében gyökerezik, modern formában pedig a mai napig megmaradt. Vidéken több helyen még napjainkban is kútvízzel locsolják a lányokat, máshol különféle illatszerekkel helyettesítették ezt. A locsolkodás hagyományának egyesek bibliai eredetet is tulajdonítanak, mivel a feltámadást hírül vivő asszonyokat vízzel lelocsolva próbálták a katonák lecsendesíteni. A locsolás után a fiúk a régi időkben tojást, szalonnát vagy festett tojást kaptak cserébe.

Ezeket a vörös- vagy lila hagyma héja, vörös káposzta vagy a zöld dió levének segítségével festették különböző színűre. A tojásfestés régen nem kis ügyességet kívánt. A legegyszerűbb megoldás a levél felhasználásával készült díszes tojás volt, de sok helyen a mai napig nagyon igyekeznek megőrizni az egyes tájegységekre jellemző díszítési motívumokat, amelyek számos technikával (karcolás, hímezés, írás vagy akár patkolás) készülhet.

Nyúl, bárány, barkaág

A tojás a termékenység ősi szimbóluma, amely a világ szinte öszszes népénél fellelhető, a kereszténységben pedig a feltámadás jelképévé vált. A húsvéti nyúl szimbolikájának eredete bizonytalan, nálunk német hatásra honosodott meg valamikor a 19. század folyamán. A termékenység szimbólumává vált, és szerte Európában a húsvét ünnepével társítják. A bárány az egyik legelterjedtebb húsvéti jelkép. A mediterrán országokban napjainkban is az ünnepi asztal elmaradhatatlan eleme a sült bárány. A jelkép eredete bibliai, és több történetre is visszavezethető.

A bibliai tíz csapás közül a zsidóknak az utolsót nem kellett elszenvedniük, mivel áldozatként házaikat egy bárány vérével jelölték meg, de Jézus kereszthalála is az áldozatot szimbolizálja. A barkaág szintén régi húsvéti szimbólum, melynek eredete a virágvasárnap megünnepléséhez kapcsolódik. A barka a pálma- és olajágak szerepét hivatott jelképezni, amelyekkel Jézust köszöntötték jeruzsálemi bevonulása alkalmából.